tag:blogger.com,1999:blog-21480121212806069962024-03-21T16:26:35.517-07:00Tyll ForestIzgalmas, érdekes írások, novellák azoknak, akik szeretnek olvasni. Írások, amiken remekül lehet szórakozni.Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.comBlogger44125tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-45394084772660469832020-11-23T05:57:00.002-08:002020-11-23T05:57:46.018-08:00A piros gomb<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVRJAISZfWVS1HI8HcWpGU0lvzLeTiC2ZEvf0tTUAJbdoLXWmGWbm7bNqQ8jR7OTT2guyDKk-P4cmhPi5yMqGzkNByLPyi6t-9F6FbfgozJUktVfsWKGeWJ4w_aUHo7uK7kF1NvKDXc3w3/s488/pirosgomb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="299" data-original-width="488" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVRJAISZfWVS1HI8HcWpGU0lvzLeTiC2ZEvf0tTUAJbdoLXWmGWbm7bNqQ8jR7OTT2guyDKk-P4cmhPi5yMqGzkNByLPyi6t-9F6FbfgozJUktVfsWKGeWJ4w_aUHo7uK7kF1NvKDXc3w3/s320/pirosgomb.jpg" width="320" /></a></div><br /> <span style="background-color: white; color: #050505; font-family: inherit; font-size: 15px; white-space: pre-wrap;">Tyll Forest:</span><p></p><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">A PIROS GOMB</div></div><div class="o9v6fnle cxmmr5t8 oygrvhab hcukyx3x c1et5uql ii04i59q" style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px; margin: 0.5em 0px 0px; overflow-wrap: break-word; white-space: pre-wrap;"><div dir="auto" style="font-family: inherit;">A szoba egyszerű volt, üres és szürke. Mindössze egyetlen pult állt a közepén, fél méterszer fél méteres, körülbelül egy méter magas. A tetején egy nagy, csaknem tenyérnyi nagyságú nyomógomb, aminek piros színe szinte sikoltott a helyiség szürke egyhangúságában.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Patrick értetlenül állt a pult előtt, hiszen ő csak egy állásinterjúra jelentkezett. Fogalma sem volt, mint akar jelenteni ez az egész. Amikor a megbeszélt helyre érkezett, egy nagy, fekete autóba ültették, amiből nem lehetett kilátni, és teljesen biztos volt benne, hogy a jármű egy helyben áll, ám amikor néhány perc múlva kinyílt az ajtaja, már egy óriási, szürke teremben voltak, ahonnan ide vezették. Azt mondták, nem kell félnie, csak az állás bizalmas jellege miatt szükségesek ezek az óvintézkedések.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">– Kérem, megmondaná valaki, hogy hol vagyok és mi ez az izé itt?</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">A piros gomb felé mutatott. Mivel egyedül állt a zárt helyiségben, nem volt, aki válaszoljon neki, csak sejtése volt, hogy figyelik valahonnan. Sejtése beigazolódott, amikor a szemben lévő falon kivilágosodott egy képernyő, majd megjelent rajta egy elegáns kosztümbe öltözött nő. Szőke haja decensen összefogva, a bőre hibátlan, akár a porcelán felszíne és a szeme olyan kék, akár a tenger. Ez a kék szempár most őt nézte a képernyőről. Néhány másodperc csend után megszólalt kissé mély, ám mégis kellemesen nőies hangján.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">– Ez volna maga az állásinterjú, Patrick. Mindössze egyetlen kérdésre kell felelnie, egyszerű cselekvés formájában. A kérdés a következő: Ha most megtudná, hogy a világ bizonyítottan menthetetlen és minden csak egyre rosszabb lesz, beleértve az ön életét is, sőt gyakorlatilag száz százalékig reménytelen, akkor megnyomná azt a piros gombot, amellyel az egész világot egy pillanat alatt elpusztíthatja? Kérem, ne válaszoljon azonnal, a kérdés megválaszolására van öt perce. Addig gondolkodjon el rajta. Az öt perc letelte után, ha döntésre jutott, és a válasza igen, akkor kérem, azonnal nyomja meg a gombot. Amennyiben a válasza nem, akkor ne tegyen semmit, csak forduljon meg, majd távozzon az automatikusan kinyíló ajtón. Az embereink visszaviszik önt oda, ahonnan elhozták. Az eredményről pedig majd értesítjük.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Patrick nem nagyon szerette a pszichológiai teszteket, és nyilvánvaló volt számára, hogy ez egy teszt. Nem tudta, melyik lenne a helyes válasz, bár már ő maga is érezte sokszor az életében, hogy ha egy gombnyomással megsemmisíthetné a világot, habozás nélkül megtenné. De az ilyen gondolatok általában felindult vagy nagyon keserű lelkiállapotában lepték meg, s csak nagyon rövid ideig. Alapjában véve életpárti volt.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">Ám, ha ez egy olyan cég, ahol éppen olyan embereket keresnek, akik képesek meghozni a legkeményebb döntéseket, akkor nyilvánvaló, hogy olyasvalaki kell nekik, aki az említett szituációban habozás nélkül megnyomja a gombot. Patrick ezzel be is fejezte az okoskodást, és elhatározta, megmutatja nekik, hogy ő képes a gyors, határozott döntéshozatalra, még ha az áldozatokkal jár is, hiszen most egy alternatíva elé állították, nem magyarázkodhat, nem kérdezhet, csak cselekednie kell. Tudta jól, hogy a mai cégek kemény, határozott embereket keresnek, nincs helye a filozofálgatásnak. Tehát várt, hogy leteljen az öt perc, s amikor letelt, habozás nélkül rátenyerelt a piros gombra. A szemben levő képernyő ismét kivilágosodott, újra a szőke nő kék szempárja nézett rá.</div><div dir="auto" style="font-family: inherit;">– Gratulálunk, Patrick! Ön elvégezte a világegyetem legnehezebb feladatát, méghozzá gyorsan, határozottan, és amint azt műszereink érzékelték, még csak a pulzusa sem emelkedett közben. Így nem nekünk kellett elvégeznünk ezt a kínos feladatot, amit Galaktikus Tanácsunk szükségesnek tartott, hiszen fajunk felesküdött a közvetlen gyilkosság megtagadására. A teszt, amely során bebizonyította, hogy képes akár az egész Földet is elpusztítani, ha kell, alkalmassá tette önt, hogy letelepedést és galaktikus ítéletvégrehajtó állást ajánljunk önnek a bolygónkon, a néhai Föld helyétől tizenkét fényévnyi távolságra…</div></div>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-64846423418834239682020-11-11T03:39:00.000-08:002020-11-11T03:39:18.961-08:00HO-HO-HÓ, AVAGY A HOSSZÚ ÉLET TITKA<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRncWWPxr18jIlntuUCWGZJl5g_iq7WPn36KDFGXAXpwcgPGli30lpJzAc3jViJtH-2rEgt-GbuYFgYIdI7O6zeApGSQuijPL7W8rhIpXk8g8nMSFZWgSsHG07nSSd9hgfiAbTd8ulnx_O/s686/hohoho_wattpadra.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="686" data-original-width="486" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiRncWWPxr18jIlntuUCWGZJl5g_iq7WPn36KDFGXAXpwcgPGli30lpJzAc3jViJtH-2rEgt-GbuYFgYIdI7O6zeApGSQuijPL7W8rhIpXk8g8nMSFZWgSsHG07nSSd9hgfiAbTd8ulnx_O/s320/hohoho_wattpadra.jpg" /></a></div><br /> <span style="font-family: "Times New Roman", serif;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman", serif;">– Barátom, tudja mi a hosszú élet titka? –
kérdezte a bárpultnál mellettem ülő vénember mély, reszelős hangján.</span><p></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nem –
feleltem lakonikus egyszerűséggel. Rossz napom volt, és csak azért tértem be a Softy-ba,
hogy megigyak valamit, ami kellőképpen fejbevág ahhoz, hogy az elmúlt órákat,
napokat és úgy általában az élet dolgait feledtesse velem. Különben sem voltam
olyan állapotban, mint akit a hosszú élet titka érdekel. Lassan kortyolgattam
tovább a bourbont. Ám a tag nem adta fel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nos, megmondom, hogy mi a titok! Az alku!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Még mindig nem érdekelt, amit mond, de
gondoltam, reagálok, hátha egy rövid, de kelletlen társalgással
megszabadulhatok tőle.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Bizonyára igaza van. Nagyobb kor, több
tapasztalat. Én nem gondolkodom ilyesmin.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A testes öreg kissé közelebb húzódott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Persze, hiszen fiatal még. Nem kell
ilyesmivel foglalkoznia. De nálam más a helyzet. Megmondjam, hány éves vagyok?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Valahol nyolcvan és a halál közt, ha jól
sejtem – feleltem, s kortyoltam még egy aprót az italomból. Az öreg erre
felnevetett, de nem úgy, ahogy a normális emberek szoktak. Nem azt mondta, hogy
„ha-ha-ha”, hanem azt, hogy „ho-ho-ho”.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Inkább meg se mondom, úgy sem hinné el! –
recsegte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Remek! Akkor ennyiben maradhatunk. További
szép estét!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Még mindig nem voltam kíváncsi a vénemberre.
Reméltem, hogy ezek után végre békén hagy, hogy belesüppedhessek depresszióm
jól megszokott posványába. Végre ő is hallgatott, de nem vette le rólam a
tekintetét és ez meglehetősen zavart. Így hát megkérdeztem:<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Többen dícsérték már az arcélemet, de
általában nem bámulnak így. Nyögje ki, mit akar, aztán kérem, hagyjon békén.
Remélem, nem valami vén homár. Ne értsen félre, semmi bajom velük, de a zacsipacsira
meg a kardozásra nem vagyok vevő.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Ismét elnevette magát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ó, nálam a szex már többszáz éve nem
játszik. Amikor még aktív voltam férfiként, akkor sem szerettem „kardozni”,
nyugodjon meg. Sőt, feleségem és gyerekeim is voltak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Elsiklottam az első mondat felett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Gondolom, már nekik is legalább akkora
szakálluk van, mint magának. Már a fiúknak, úgy értem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Már nem élnek. Egyik sem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Megállt a szám felé közeledő pohár a kezemben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Bocsánat a viccelődésért, nem tudhattam. Ez
roppant szomorú.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Az öreg arcán semmilyen szomorúság nem
látszott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nem, nem szomorú. Tudtommal mind magas kort
ért meg. Bernát fiam például kilencvennyolc évesen ment el, végelgyengülésben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Felhajtottam az italt, s a poharat nagy
csattanással tettem a pultra. Páran odakapták a tekintetüket, aztán
visszatértek az italukhoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Na jó, tata, ne szórakozzon velem! Lehet,
hogy maga egy önjelölt humorista, aki éppen akut közönséghiányban szenved, de
biztosíthatom, rendkívül rossz közönség vagyok, ráadásul a humorra sem vagyok
vevő. Fogalmam sincs ki maga, honnan jött vagy hány éves, és nem is érdekel.
Kérem, boldogítson valaki mást!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Az öreg lekászálódott a bárszékről. Most
szomorúság látszott a szemében, ami még az én flegma modoromon is áthatolt és
megérintett bennem valamit. De nem akartam újabb kényszerű beszélgetésbe
bonyolódni, inkább hagytam, hadd menjen a dolgára. Utána néztem, ahogy a bár
ajtaja felé ment, s éppen akkor ő is visszanézett. Könnyek csillogtak a
vénséges szempárban.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Intettem a csaposnak, hogy kérek még egy
bourbont, s megpróbáltam újra kedvetlen magányomba feledkezni. Ám nem tudtam
kiverni az öreget a fejemből. Az a fájdalom a tekintetében tőrként vájkált a
lelkemben. Nincs rosszabb egy depressziós ember számára, mint amikor a
depresszióját lelkiismeret-furdalás is tetézi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – A francba! – hörögtem, és gyorsan felhajtva
az italt, a pultra dobtam egy húszdollárost. Elindultam, hogy bocsánatot kérjek
a vénembertől. Ez korábban nem volt rám jellemző, most mégis valamiért meg
kellett tennem. Odakinn már sötét volt, hiszen december lévén korán sötétedett.
Egyből megláttam az utca végében cammogni testes sziluettjét. Kicsit ki kellett
lépnem, hogy utolérjem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nocsak! – mondta széles vigyorral a képén,
de szeme még mindig fátyolosnak látszott az utcai higanygőz lámpa gyér
fényénél.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nézze – kezdtem –, nem akartam megbántani,
csak elég vacak napom volt, és magányra vágytam. Ilyenkor olyan vagyok
mindenkihez, mint a smirgli. Ne haragudjon! Jöjjön vissza a bárba, meghívom egy
italra. Aztán azt mesél, amit akar, igyekszem majd odafigyelni. Valami
alkuféléről beszélt. Talán azt is elmondhatná.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Mondandómat megspékeltem egy kissé savanykás
mosollyal, de akkor csak ennyire tellett tőlem. Valójában még mindig nem
érdekelt az öreg, de a lelkiismeret-furdalás keményen munkált bennem. A tata
végigsimított nagy, fehér szakállán, majd a vállamra tette a kezét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Spongyát rá! De inkább én vinném el
valahova.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Éppenséggel ráérek. A Softy meg nem éppen a
legjobb hely.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Elindultunk egy parkoló felé, ahol mindössze
egyetlen ősöreg járgány állt. Nem értek annyira az autókhoz, de ezt a típust
ismertem gyerekkori autós kártyáimról. Egy 1948-as Chevrolet Fleetmaster Woody
Wagon, az, amelyiknek a kasztnija félig fából van. Elképesztő bravúr lehetett
egy ilyet még használható állapotban tartani. Furcsa bizsergés futott rajtam
végig, mert hirtelen beugrott, hogy gyerekkoromban épp egy ilyen masinát kértem
a Télapótól. No nem örökbe, csak hogy vezethessem. Szerény kölyök voltam, a
telhetetlenség nem volt rám jellemző.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Csak nem a magáé? – kérdeztem kikerekedett
szemmel. Közelebb mentem a kocsihoz és rátettem a tenyerem a hűvös
motorháztetőre. Gyönyörű darab volt, tűzpirosra fényezve, kivéve a fa részeket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – De bizony, az enyém! – mondta büszkén, és
kinyitotta a vezető oldali ajtót. Az egy pados első vezetőülés barna bőrből
volt, gyönyörű, mint ha most hozták volna ki a korabeli szalonból. – Akarja
vezetni?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Úgy éreztem, valami furcsa csoda történik
velem, s előbbi depresszióm egy csapásra tova tűnt. Helyébe a régi gyermeki
izgalom került. Hevesen bólogattam, s már be is pattantam a jókora volán mögé.
Kihúztam a szívatót és benyomva a kuplungot indítóztam. A motor egyből
beröffent, a filmekből ismert klaffogós motorhang visszhangzott a parkoló
előtti falról. A szívatót lassan visszatoltam. Az öreg elégedetten bólintott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Látom, ismeri a kicsikét. Nem mindenki tud
ilyen háromsebességes matuzsálemekkel bánni manapság. Ma már minden elektromos
meg „okos”, csak hiányzik belőlük a lélek. Ennek még lelke van. Érzi?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Határozottan! – feleltem lelkesen. – Nos,
merre megyünk?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Csak induljon, majd mutatom az utat –
mondta, majd beült mellém a széles első ülésre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Úgy
élveztem az autókázást a vénséges kocsival, mint egy gyerek. Oldalra néztem, az
öreg szakállas arc is vigyorgott. Most ugrott csak be, hogy a korpulens
termetével, pirospozsgás arcával és hófehér szakállával teljesen úgy néz ki,
mint a…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nem, ez nem lehet… – hebegtem, s
félrehúzódtam a kocsival a kihalt úton. Eszembe jutott, amit a koráról mondott,
meg a gyerekkori kívánságom, de nem akartam elhinni. Ahhoz túlságosan
racionális voltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – De bizony! – rikkantotta, s hangosan
felkiáltott: – HO-HO-HÓÓÓÓÓ!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Szédülni kezdtem. Úgy éreztem, kezd elhagyni
az erőm. Pedig csak két bourbont ittam, az máskor meg se kottyant.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Általában ilyen a reakció, amikor rájönnek,
ki vagyok! – nevetett. – Látja? Emlékeztem a gyerekkori kívánságára, most pedig
teljesítettem! Voilá!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Széles mozdulattal körbe mutatott az autóban.
Meg akartam szólalni, de úgy éreztem, a nyelvem teljesen elzsibbadt. Kezdtem
kissé homályosan látni az öreget, aki még mindig mosolygott, de ez a mosoly már
koránt sem volt kedves. A szája olyan szélesre nyílt, hogy csaknem a füléig
ért, a fogai pedig akár a krokodil fogak. Köztük tekergett bibircsókos, lilás
nyelve, miközben kacagott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Lám, igaz a legenda! Létezem! Nagyon is!
Sőt, olykor – ahogy láthatod, Theodore – kívánságokat is teljesítek. Nem,
ajándékot nem hozok, az a szülők dolga. Kissé túl van szépítve a rólam szóló
sztori.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Már alig tudtam a fejem egyenesen tartani. A
kilincs után kotorásztam, de a kezem nem engedelmeskedett, csak alig mozdult
valamennyit. Tudta a nevem, pedig be sem mutatkoztam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ám a kívánságoknak ára van. Nem is kicsi,
ami azt illeti. Én is megfizettem a kívánságomért. Semmi sincs ingyen!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Próbáltam mondani valamit, de csak halk
nyöszörgés hagyta el nyáladzó ajkaimat, aztán rám borult a sötétség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Egy vasszékhez kötözve tértem magamhoz. A
fejem fájt, bizonyára valami droggal vagy gázzal kábított el elrablóm. Mert
hogy elrabolt, ahhoz nem fért kétség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Még mindig elég homályosan megpillantottam
magam előtt az öregembert, ahogy egy kanapén ült. Valamit evett hangos
csámcsogással, de nem tudtam kivenni, hogy mit, mert úgy láttam, mint ha egy nyolcdioptriás
szemüveget tettek volna a fejemre. Egy barlangszerűségben lehettünk, annak
falai verték vissza a csámcsogást. A falakon fáklyák lobogtak, sápadt fénnyel
vonva be a barlangot. Újra az öregre néztem, vagyis a helyén lévő homályos
foltra. A látásom csak nagyon lassan kezdett helyreállni. Ekkor tudatosult
bennem az az iszonyú dögszag, ami betöltötte a barlangot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Látom, ébredezünk – hörögte az öreg, egészen
más hangon, mint amikor megismertem. Nagy szakálla már nem volt fehér, mert vér
és egyéb nedvek áztatták.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Megkínálnálak, de nem hinném, hogy gusztusod
lenne hozzá. Most még nem…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Már élesebben láttam. A kanapé, amin ült,
koszos volt és zsíros, eredeti huzata felismerhetetlen. Az öreg lába előtt a
földön egy bádoglavór volt, tele valamilyen nyers hússal. Itt-ott csontok
fehérlettek benne. Nem akartam látni, hogy mit eszik. Inkább körülnéztem, hol
is vagyunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Csakugyan barlang volt, a falak helyenként
nedvesen csillogtak a fáklyák fényénél. A falak tövében pedig csontok,
koponyák. Igen, emberi koponyák, csak… kicsik.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Rémülten
ismertem fel, hogy gyermekcsontok. Száz meg száz, talán több ezer gyermek
koponya, bordák, lábszár- és karcsontok, medencék, halmokban. Felsikoltottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ne rinyálj! – ordított rám rekedten
fogvatartóm. – Inkább beszéljünk az alkuról, amit a bárban említettem. Tudod,
aminek köszönhetően többszáz éve kódorgok ezen a sárgolyón.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Most már láttam, hogy amit tépkedett, cibált a
fogaival – amelyek most olyan hegyesnek és élesnek tűntek – nem más, mint egy
gyermek teteme. Vagy legalábbis ami megmaradt belőle. Fájdalmasan, rettegőn
tört elő belőlem a sírás.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Hagyj békén, te Sátán! – üvöltöttem felé.
Mire ő felállt és közelebb lépett hozzám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Rosszul mondod! Pár betőt meg kell cserélni.
Santa, és nem Sátán! Ho-ho-hóóóó!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Kezében meglóbálta a félig lerágott lábat,
amin még egy rószaszín zokni is volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Santa Claus! Bár kurvára semmi közöm ahhoz a
vén csuháshoz. Ez is csak valamiféle emberi ostobaság eredménye. Üdv a Mikulás
birodalmában!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Hánynom kellett, de csak keserű epével telt
meg a szám.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Íme, a zord igazság! – a Mikulás színpadias
mozdulattal széttárta a karját. Mancsában, a kis lábon lifegett egy húscafat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Az emberi ostobaság egy kedves legendát
gyártott belőlem, összekeverve egy katolikus püspökkel. Van, aki szerint
Lappföldről származom, meg az Északi-Sarkon van a játékgyáram manócskákkal, de
a rideg valóság ez, barátom, amit látsz! A Mikulás is csak egy olyan valaha
emberként élt valaki, aki tulajdon mohósága áldozatává vált. Mert mohó voltam,
tudd meg! De én nem pénzt akartam, mint a többiek, hanem életet! Olyan sokáig
élni, mint senki más! Nem akartam meghalni! Csatákban láttam embereket
meghalni. Láttam borzalmas betegségeket, járványokat, a halál ezer formáját.
Olyan korban születtem és éltem, amikor az emberi lény „fogyóeszköz” volt a
történelem asztalán. Most is az, de akkor… Akkor fogadtam meg, hogy én nem
halok meg, még ha magával az ördöggel kell alkut kötnöm, akkor se! Nem is
váratott sokáig magára a rohadék, elhiheted! Egy vándor kereskedő képében
jelent meg, és mivel igen szórakoztató volt, teljesen elbolondította amúgy is
bolond, ifjú fejemet. Megkötöttük az alkut, de azt mondta, az árat csak öt év
múlva mondja meg. Nem vettem komolyan, azt hittem, ez csak amolyan viccelődés,
játék.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Én vígan éltem az életem tovább, családot
alapítottam. Gyerekeim születtek. Boldog voltam. Egy karácsony estén toppant be
a kereskedő. Félrehívott, és közölte, hogy most már fizetnem kell az
öröklétért. Nevettem rajta, hiszen fiatal voltam, korábbi alkunkat is csak az
ifjúság bolondériájának tartottam. Azt gondoltam, csak egy bolond vajákos, aki
régebben valahogy kihallgatta magányos fogadalmam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Rátette a homlokomra a kezét és valamit
kántálva álmot bocsátott rám. Elaludtam, s mikor felébredtem, iszonyú éhség
gyötört. De nem csillapította éhségem se kenyér, se gyümölcs, se pecsenye.
Szörnyű képek, gondolatok kavarogtak bennem. Ekkor megtaláltam a kereskedő
levelét, amit ott hagyott nekem, miután elkábított.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Azt írta benne, hogy ezentúl csak
gyermekhússal és vérrel tudom csillapítani az éhségem, de meghalni nem tudok,
még ha akarok se. Ez az ára a kívánságomnak. A testem változásokon fog
keresztül menni, ifjú külsőm elveszítem, de élni fogok. Élni, örökké.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem vettem komolyan, pedig borzalmasan éreztem
magam. Ám egyre jobban gyötört a csillapíthatatlan éhség. Azt vettem észre,
hogy nagyokat nyelek, miközben a tulajdon gyermekeimet nézem. Ugyanakkor igen
gyorsan nőni kezdett a szakállam is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Többször végezni akartam magammal, de semmi
sem használt. Semmi sem tudott megölni. Otthagytam a családomat, mert nem
akartam felfalni a saját gyerekeimet. Csak távolról, titokban figyeltem őket
időnként, néztem felnőtté válásukat. Elbujdokoltam és szenvedtem. Éheztem és
kínlódtam. Úgy, ahogy elképzelni sem tudod. Aztán egy napon egy gombaszedő
kisfiút pillantottam meg az erdőben. Nem bírtam tovább. A testem szinte magától
cselekedett…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Azóta élek így, ha életnek lehet ezt nevetni.
De így jár, aki alkut köt az ördöggel. Az évszázadok alatt rengeteg gyermeket
ettem meg, ezek a csontok, amiket itt látsz, csak töredéke féktelen étvágyam
eredményének. A világban eltűnt és soha elő nem került gyerekek szinte mind az
én gyomromban végezték. Egy idő után nem éreztem sajnálatot vagy bűntudatot. Az
évszázadok megedzettek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem olyan rég ismét megjelent a kereskedő.
Ugyanúgy nézett ki, mint akkor, csak most öltönyt viselt, nyakkendőt.
Megkérdezte, hogy élvezem-e az örök életet, amit kértem. Azt kértem, öljön meg,
mert elfáradtam. Nagyon elfáradtam. Kicsit elgondolkozni látszott, majd azt
mondta, rendben. Csak egy dolgot kér: találjak magam helyett valaki mást. A
lényeg, hogy válasszak ki valakit, akinek teljesítem egy gyerekkori kívánságát.
Amint teljesítettem, megszabadulhatok az öröklét rabságából, s az iga átszáll
reá. Nos, én téged választottalak, Theodore, s ennek már harminchat esztendeje.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem tudtam megszólalni. Az öreg pedig
visszahuppant a mocskos kanapéra és tovább csócsálta a tetemet. Lassan
emésztettem a hallottakat. Tudtam, szabadulni innen esélyem sincs. Nyögve
kérdeztem:<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Na, és most mi lesz, Mikulás? Átadod az
erődet? Miért vártál harminchat évet?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Mert először megbántam a választásomat. Úgy
gondoltam, adok neked is egy esélyt, és esetleg majd mást választok. Élvezd
kicsit a halandó életet, legyél boldog, legyél vidám, éld az életed emberként.
Vártam és figyeltelek. De te mindig egy életunt idióta voltál. Elüldözted magad
mellől azokat, akik szerettek, állandó depresszióban dagonyáztál, és
tulajdonképpen egy tökéletes seggfej lett belőled. Így aztán úgy döntöttem,
mégis te leszel az. De nem adhatom át neked. Én nem. Erre nincs hatalmam. Csak
a kívánságodat teljesítettem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Akkor mégis hogyan…? – kérdeztem, de ekkor meghallottam
a barlang falain visszhangzó, közelgő lépéseket. Egy elegánsan felöltözött üzletember jelent
meg. Középkorú, magas, jóképű.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Látom, Nicholas, te megtetted, ami tőled
telt – fordult a Mikulás felé. – Most rajtam a sor. Hogy lásd, én mindig
betartom az alku rám eső részét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A hangja bársonyos volt, mint valami
szinkronszínészé. Közelebb lépett és a homlokomra tette a kezét. Sikítani,
üvölteni akartam, de megnémultam és mozdulni sem tudtam. Lassan kántálni
kezdett valamit, engem pedig magával ragadott valami sötét bódulat…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> </span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Bár életem eddigi éveiben kimondottan sovány
embernek számítottam, mostanában kezdek pocakot ereszteni. A szakállam is
növöget és az egész fejem őszbe borult már, pedig még csak most töltöttem a
negyvenötöt. Többnyire itthon tartózkodom, felmondtam a munkahelyemen. A
depresszióm nem múlt el, csak iszonyatos és szűnni nem akaró éhség társul
mellé. Ehetek bármit, nem használ, és jól tudom, hogy ezzel hiába is fordulnék
orvoshoz. Hónapok óta szenvedek így, bezárkózom, inkább nem megyek sehova. Nem
akarok ártani senkinek. Félek, nem sokáig bírom a szenvedést. Néha kilesek az
ablakon és sóváran bámulom a lenti játszóteret, miközben a gyomrom nagyokat
kordul.<o:p></o:p></span></p>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> Kopogtatnak. Kilesek a kémlelőn, a
halszemoptikában két hatéves forma kisfiút látok. Valamilyen aláíró ívet
tartanak meg egy dobozt. Talán adományokat gyűjtenek valamire. Nem tudom, de
nem is érdekel. Az éhség lángja úgy emészt belül, hogy folyamatosan üvöltenék.
Üvöltenék, de nem tehetem. Azt hiszem, beengedem őket… </span>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-46372673173059830222020-11-09T12:35:00.000-08:002020-11-09T12:35:07.214-08:00ATYAI ELLENSZENV<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBSlk9b-EOEcT1Ya3oaZbX3jr-CejcsYiKOdXTccp06LjFs_tS16E59LZcBIvHLTSq__cC0zXRN2MBKC6LYNLFaLse07xyLpwQymhw06uD9lav5y7c7NliN9Klyr7Uf7Nfedar72Jz0QR/s686/atyai_wattpadra.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="686" data-original-width="486" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwBSlk9b-EOEcT1Ya3oaZbX3jr-CejcsYiKOdXTccp06LjFs_tS16E59LZcBIvHLTSq__cC0zXRN2MBKC6LYNLFaLse07xyLpwQymhw06uD9lav5y7c7NliN9Klyr7Uf7Nfedar72Jz0QR/s320/atyai_wattpadra.jpg" /></a></div><br /> <span style="font-family: "Times New Roman", serif;">Tyll Forest</span><p></p><p class="MsoNormal"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-ansi-language: EN-US;">
ATYAI ELLENSZENV<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span lang="EN-US" style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-ansi-language: EN-US;"> </span><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Deb-bel már legalább két hónapja
jártunk, amikor elvitt bemutatni a szüleinek. Nyílt titok, hogy mi, férfiak egy
kapcsolatnak ezt a részét utáljuk leginkább.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Rossz előérzettel mentem el a találkozóra, már
a kocsiban izzadt a tenyerem a volánon. Nos, megérzésem nem hazudott, ugyanis
Deb apja már az első pillanattól ki nem állhatott. Ez pedig enyhe kifejezés. Az
a zsigeri gyűlölet, amit a szemében láttam megvillanni, amikor a kezem
nyújtottam felé, sokkal több volt, mint általában a lányos apák kezdeti
ellenszenve lányuk udvarlója iránt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Abban a tekintetben minden benne volt. Minden
olyan, ami az én kínokkal tarkított vesztemmel kapcsolatos. Még a kézfogásomat
sem fogadta, inkább hirtelen jött köhögő rohamot színlelt, hogy katonás
léptekkel kivonulhasson a mosdóba.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Ami azt illeti, Deb anyja sem volt éppen a
kedvesség mintaképe. Végig olyan arcot vágott, mint akinek a szájában épp egy
jó adag feltolult slejm van, a seggében pedig egy jókora, lüktető, gyulladt
aranyér. De ő legalább kezet fogott velem és formálisan eleget tett az
udvariassági elvárásoknak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Ami engem illet, nem vártam tőlük semmit, csak
azt, hogy a jövőben lehetőleg ne kelljen találkoznom velük. Nem értettem, sőt,
máig nem értem, hogy lehet ilyen embereknek olyan klassz lányuk, mint Deb. Mert
Deb tökéletes volt számomra, ahogy most is az, még ha együtt töltött időnket be
is árnyékolja kellemetlen emlékem. Az
emlék, ami valójában nem csak kellemetlen, hanem egyenesen szörnyű, de azt kell
mondjam, elkerülhetetlen volt, és életem legsötétebb titkaként őrzöm.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A találkozó másnapján meg is említettem
Deb-nek, hogy a szüleinek nem igazán jövök be, mire ő csak legyintett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ne is törődj velük! Ez csak amolyan kezdeti
ellenszenv. Általános jelenség.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nos, ebben a tapasztalataim tükrében erősen
kételkedtem. Deb folytatta elképesztően bájos, csicsergő hangján.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Anyám idővel biztosan megszeret majd, apám
talán kicsit később, de ezzel teljesen fölösleges foglalkoznod, hiszen nemigen fogsz
velük találkozni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Az igazat megvallva ebben reménykedtem én is.
Ám reményeim és a valóság a maga könyörtelenségével antagonisztikus ellentétről
adtak bizonyságot a későbbiekben.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Lisa, Deb anyja csakugyan enyhült irányomban.
Legnagyobb meglepetésemre egy ízben még át is adta Deb nekem a telefont, mert
Lisa személyesen akart üdvözölni engem. Váltottunk is néhány szót, ami baráti
csevegésnek ugyan nem volt mondható, de a kettőnk közti eladdig rideg jégpáncél
határozottan elvékonyodni látszott, sőt, itt-ott már repedések is keletkeztek
rajta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Már-már azt gondoltam, hogy Harolddal, az
apával is elindul a közeledés a zsigeri gyűlölet irányából legalább a
semlegesség felé, de pillanatnyi merész ábrándom ártatlan kis bárányfelhőjét
éles villámként hasította ketté egy a háttérből felcsattanó hang.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> „Hagyd abba a bájolgást azzal a tetűvel, mert
a fejeddel verem szét a szekrényt!”<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Egyszeriben mindent megértettem az anya
korábbi viselkedése kapcsán. Megfordult a fejemben, hogy Deb vajon tudja-e,
hogy az apja így beszél az anyjával?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Ahogy sejtettem, Deb-nek erről halvány
sejtelme sem volt. Persze, jó pszichológiai érzékkel igyekeztem úgy feltenni
Deb-nek a kérdéseket, hogy abból a valóság ne derülhessen ki. Szívesebben
hagytam meg őt a tudatlanság boldog homályában, már csak a kapcsolatunk békéje
érdekében is.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Az igazi problémák Lisa váratlan halálával
kezdődtek. Állítólag ablaktisztítás közben érte a halál, egy szerencsétlen
háztartási baleset képében. Ablakot tisztított, de megcsúszott, leesett és
beverte a fejét a kőpadlóba. Mondanom sem kell, sejtettem, hogy a zord valóság
köszönőviszonyban sincs ezzel a sztorival, de inkább nem bolygattam a dolgot,
ismételten csak Deb és a kapcsolatunk miatt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A temetésen eszem ágában sem volt odamenni
Harold-hoz, hogy illőn kinyilvánítsam a részvétemet, ezt a döntésemet szemének
fenyegető villanásai is csak megerősítették.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Úgy gondoltam, hogy Lisa halála után a Harold-dal
való találkozásaim száma a nullával lesz egyenlő, de nagyot tévedtem. Én ugyan
nem kerestem az ő társaságát, s ebből azt gondoltam, hogy egy találkozás
esélyét így zérusra redukálhatom, de sajnos, nem így lett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Deb délutános volt a munkahelyén én pedig
korán végeztem aznap az iskolában, ahol reménytelen kölykök akciófilmeken,
videojátékokon és internetes közösségi portálokon kondicionálódott elméjébe
próbáltam irodalmat csempészni sziszifuszi munkával. Hazaérve abban a hitben
léptem be az ajtón, hogy az üres lakás vár, ahol átadhatom magam a dolgozatjavítás
tantaloszi kínjainak, de a nappaliból a tévé hangja szűrődött ki. Éppen
valamilyen bárgyú vetélkedő ment, amiben egybites celebek próbáltak minél
magasabb tornyokat építeni WC-papír tekercsekből. Csodálkoztam, hogy Deb mégis
itthon van, azon pedig még jobban, hogy ilyesmit néz, pedig utálja.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nos, a kanapén nem Deb ült, hanem Harold
terpeszkedett. Csodálkozásomat düh váltotta fel, de mielőtt megszólalhattam
volna, Harold csak annyit csikorgott felém rám sem nézve, hogy „Kuss!” Az, hogy
a dolog érzékenyen érintett, enyhe kifejezés, sokkal inkább ugrottam volna neki
és vertem volna agyon a falról leakasztott TV-vel. Ám Harold közel hatvanéves
kora ellenére igencsak impozáns fizikummal rendelkezett, ex-katonatisztként ,
azon belül is harcászati kiképzőként pedig bizonyára nagyobb érdemi
tapasztalattal rendelkezett közelharc terén, mint egy magamfajta vézna
irodalomtanár, aki – köztünk maradjon! –
férfi létére megkönnyezte a Titanic című film végét.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Harold lassan felállt a kanapéról és úgy
indult el felém, hogy rám se nézett. Rosszat sejtettem, de minden
férfiasságomat összeszedve megszólaltam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Már megbocsásson, de hogy meri a saját
lakásomban? És egyáltalán mit keres itt?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem válaszolt, csak harákolt egyet és elém
köpött a szőnyegre. Arra a szőnyegre, amire Deb kényes volt. Nemkülönben én.
Felemeltem a mutatóujjam, hogy figyelmeztessem, mire ő elkapta és
hátrafeszítette. Az ín a kezemben durván megfeszült, az ujjam reccsent is
egyet, és reménykedtem, hogy nem törte ki. A fájdalomtól felkiáltottam, de
Harold nagy mancsával befogta a szám. A másik kezével elkapta a középső- és
gyűrűsujjamat is és jól hátrafeszítette, amitől olyan fájdalom nyilallt egészen
a vállamig, ami szó szerint térdre kényszerített. A fájdalomtól könny tolult a
szemembe és hányingerem lett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Bár Harold volt az erősebb fizikumú, de jó fél
fejjel volt alacsonyabb nálam. Most mégis fölém tornyosult. Hátrafeszített
ujjaimat nem engedte el, s hogy kétségbeesett helyzetemet tovább tetézze a jobb
kezével, amivel a számat fogta be az előbb, megragadta a torkom. Mint ha vasból
lettek volna az ujjai. Egyszerre fojtogatott és gerjesztette a jobb karomon
végigfutó kínt. A szemem előtt karikák kezdtek el táncolni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Baljával hirtelen elengedte szenvedő ujjaimat,
s akkor biztos voltam benne, hogy már soha többé nem fogom tudni használni
őket. A fájdalom ugyan alább hagyott, de az egész karom zsibbadás-szerűen
lüktetett. Levegőt viszont továbbra is alig kaptam, mert a vasmarok még mindig
a nyakam szorította. Nyakamnál fogva felemelt térdelésemből, amíg arcunk egy
szintre nem került. Nem tovább, hiszen, mint mondtam, jó fél fejjel voltam
magasabb nála. Így én erősen berogyasztott térdekkel csüngtem a markában, mint
valami rongybaba. Egy liluló arcú rongybaba.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Közel hajolt, egészen közel, orrunk szinte
összeért. Néhány centiről nézett a szemembe. Cigarettaszagú lehelete még a
maradék oxigénemet is elvette, s a szemem előtt táncoló karikákon túl kissé
homályosan láttam a rideg, szürke szempárt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Gyűlöllek, te szarházi, mindig is
gyűlöltelek. – recsegte a képembe. Nos, ezzel nem mondott újat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Már amikor hallottam rólad, akkor is. Amikor
pedig eljöttetek a lányommal, legszívesebben ott helyben puszta kézzel
szaggattalak volna szét és vitustáncot jártam volna a beleiden! Utálom a
fajtádat! Legszívesebben most rögtön kinyírnálak, feldarabolnálak és savban
oldanám fel a satnya tested. A koponyádból meg hamutartót készítenék. Akkor
legalább lenne valami hasznod!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Mivel levegőt még mindig alig kaptam, úgy
éreztem, hamarosan elájulok. Ezt ő is láthatta, ezért valamit enyhített a
szorításán. A látásom kezdett kitisztulni, bár a látvány nem volt kellemes,
hiszen Harold dühös ábrázata szinte teljes egészében betöltötte a látómezőmet.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Mégsem nyírlak ki. Most még nem. Adok egy
esélyt, hogy elkotródj a lányom életéből. Szép csendben összecsomagolod az
alsógatyáidat meg a fogkefédet és elhúzol. Nincs visszapofa, nincs apelláta.
Nincs kérdés, nincs semmi. Csak fogod magad és csendben elhúzol és soha többé
nem jössz vissza. Elfelejted a lányomat, mint ha soha sem találkoztatok volna. A
helyedben valami nagyon messzi helyre mennék.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Ez túl sok volt nekem. Oké, a fizikumom nem
volt az övéhez hasonlítható, de fejlett életösztönnel rendelkezem és a dühöm is
ugyanolyan düh, mint bármely más emberé. Tudtam, hogy hiába ütném meg – mindkét
karom szabad volt –, az meg se kottyanna neki. Továbbá olvasmányaimból és
anatómiai ismereteimből tudtam, hogy élet-halál közelharcnál mindig a lágy
részeket kell támadni. Harold úgy nézett ki, mint egy masszív kőszikla, amin
semmiféle lágy rész nincs. Pedig volt, méghozzá a szeme. Egy irodalmárnak a
toll a legnagyobb fegyvere, nálam pedig épp volt egy az ingzsebemben, amit ez
esetben nem átvitt értelemben alkalmaztam fegyverként.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Meglepően gyors voltam, Harold bal szeme
pukkanás-szerű hangot adott, amikor teljes erőből beledöftem a golyóstollat. De
itt nem álltam meg, s nem büszkeségből mondom, de olyan gyors voltam, hogy mire
felkiáltott, már a másik szemét is kiszúrtam. Milyen bizarr az emberi elme!
Mikor ez történt, egy pillanatra úgy éreztem magam, mint ha én volnék
Odüsszeusz, aki épp most szúrta ki a Küklopsz szemét. Ennek a „Küklopsznak”
viszont két szeme volt. De tényleg csak múlt időben, mert mindkettőtől
megszabadítottam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem létezik olyan ember, aki egy ilyen dolgot
elszenvedve még mindig a másik torkát szorongatná. Akcióm őt is váratlanul
érte, mint ahogy bárki mást váratlanul ért volna. Azonnal elengedte a nyakam és
hátratántorodva a szeméhez kapott mindkét kezével. Vagyis, hogy pontosabbak
legyünk, a szeme helyéhez. A szétfolyó üvegtestek kocsonyás pépje vérpatakkal keveredve
folyt ki lapát tenyerei alól. Visítva üvöltött, olyan szitkokat ordítva,
amilyeneket még nem is hallottam, pedig én sem a legjobb környéken nőttem fel.
Véres, szemkocsonyás kezével felém kapott, de kicselezve a vakon tapogatózó
kezeket, az ajtó felé iramodtam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Megdöglesz, szarházi! Mit tettél velem? A
kurva anyád! A szemeeeem…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Össze-vissza csapkodott, kapkodott, a levegőbe
markolászott. Elbotlott az egyik székben, nagyot esett. Amikor fel akart
tápászkodni, megszületett bennem a végzetes döntés. Nem hagyhattam most már
ennyiben a dolgot, ennek már számomra is rossz vége lesz, ha nem csinálom
végig. Ha már így alakult, be kell végeznem a dolgot. Az adrenalin-szintem az
egekbe szökött és az életösztönöm ismét gyors cselekvésre késztetett.
Villámgyorsan mellette teremtem és az asztalon lévő mintegy másfél kilós gránit
hamutartóval megcéloztam a nyakszirtjét. Harold tarkójánál valami igen csúnyán
reccsent, amikor nagy lendületet véve teljes erőből lesújtottam a hamutartó
élével.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem volt szükség további csapásokra. Az ölés
heve sem ragadott el, hogy esetleg szilánkosra verjem apósjelöltem koponyáját.
Az eredmény így is elég csúnya volt. Ahogy a tarkón csapott nyulaknál, Harold
orrából is vér kezdett el folyni. Érdekes, hogy még mindig négykézláb állt, bár
már gyakorlatilag halott volt. Zömök testén vad rázkódások futottak végig, az
állkapcsa is rángott párat, mint ha valamit erősen és gyorsan rágna. Aztán a
rángatózás abbamaradt, de ő még mindig négykézláb állt, miközben orrából úgy
folyt a vér, mint egy csapból. Cipőm talpával megtaszajtottam, mire eldőlt és
az oldalára esett, nagyot puffanva a szőnyegen. Az okkersárga szőnyeget néhány
hete vettük, most pedig úgy nézett ki, mint egy bizarr térkép, amivel a
kontinenseket vörössel festették a sárga tengerre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Szerettem ezt a szőnyeget, de tudtam, hogy
lehet még kapni ott, ahol vettük. Tehát ez a probléma megoldható. Ám itt volt a
legnagyobb probléma, a súlyos tetem. Ez pedig sürgősen megoldásra várt. Azt
vettem észre, hogy remeg a lábam és a fejem is rángatózik. No, igen. A sokk és
a stressz. Kiszaladtam a fürdőszobába hányni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Hosszú percekkel később tértem vissza, de nem
üres kézzel, ugyanis addigra már megjártam a garázst is. Még kissé remegő
kezemben egy fűrészt tartottam, a hónom alatt pedig vastag, fekete nylon zsákok
voltak. Tudtam, mint kell tennem.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Korábban még csirkét sem daraboltam, így
érthető, hogy Harold módszeres feldarabolása meglehetősen kifárasztott. No, és
a rengeteg vér – egy emberi test 5-6 litert is tartalmaz! – szintén kemény
feladatot rótt rám. Ám leleményességem még stresszhelyzetben sem hagyott
cserben, így a vér felitatását is megoldottam, s hálát adtam, amiért annak
idején nedves porszívót vásároltam. A tetem eltüntetése nem volt nehéz, hacsak
a cipekedést nem számítjuk. A savazás büdös és veszélyes eljárás lett volna,
valamint igen költséges is, hiszen a kénsav igen drága és egyszerű emberek
számára nehezen beszerezhető nagyobb tételben, továbbá savazó kádnak, valamint
az eljáráshoz szükséges helyiségnek is híján voltam. Így maradt megoldásnak az
elásás. Harold nem kerülhetett megboldogult hitvese mellé, amit szerintem a
hitves sem bánna, mivel valószínűleg ő is a gazember áldozataként végezte.
Mivel a tetem könnyen kezelhető darabokban volt, így nem kellett egy nagy
gödröt ásnom az erdőben, hanem csak kisebbeket, de elég mélyeket, hogy a kóbor
állatok ne kaparják elő.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Még a darabolás gyomorforgató művelete közben
eszembe villant, ahogy Harold a koponyám hamutartóvá alakításáról beszélt, így
bennem is megszületett egy bizarr ötlet, s a gondolatot tett követte. Szavamra
mondom, nem vagyok gonosz, de ezúttal a szám ördögi vigyorra húzódott…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Egy év is eltelt már az eset óta, Deb már
túltette magát apja eltűnésén. Igazság szerint – és ez érthető – nem fűzték
szoros szálak Harold-hoz, így legfeljebb a bizonytalanság idegesítette. De azt
kell mondjam, köztünk minden rendben van, az életünk rendben halad a maga
csendes és nyugodt útján. A szőnyeg a nappali közepén teljesen ugyanolyan, mint
amit együtt vettünk. Ám a hamutartót eltüntettem. Azt mondtam, odaadtam az
egyik kollégámnak, aki erős dohányos. Deb nem bánta, hiszen valójában egyikünk
sem dohányzik, a tárgyat inkább csak nassolnivalókhoz használtuk az esti
tévézéseknél. No, nem azért szabadultam meg tőle, mert az volt a gyilkos
fegyver, hanem mert Harold ocsmány módon belehamuzott, amíg engem várt a
kanapén ülve. Nem tudtam volna többé ezzel a tudattal enni belőle a mogyorót.<o:p></o:p></span></p>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> Most itt ülünk Deb-bel a kanapén és épp egy
romantikus filmet nézünk. Közben bort kortyolgatunk és az előttünk levő kis
csonttálkából majszoljuk a mogyorót. Egész mutatós darab a rá faragott
mintákkal. Igaz, ami igaz, művésznek sem lennék utolsó. Deb úgy tudja, egy tibeti
dísztárgy-shopban vettem.</span>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-39555495326076309592020-11-07T08:19:00.004-08:002020-11-07T08:19:43.969-08:00BÉKEJOBB<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqg-sychOFFAuyBHwwQx0cMFSlEqyPHL1jjrIcooJTzzcS52T9ZwrVqBIJFnlF1QGDRikPHS86Hvt9f23fwOyIlNLDTgLxX3K2mSZAAGRY9_lTI72fg7gFQ8bApDKmJBhv0lOnwREiAxFu/s454/bekejobbhoz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="284" data-original-width="454" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqg-sychOFFAuyBHwwQx0cMFSlEqyPHL1jjrIcooJTzzcS52T9ZwrVqBIJFnlF1QGDRikPHS86Hvt9f23fwOyIlNLDTgLxX3K2mSZAAGRY9_lTI72fg7gFQ8bApDKmJBhv0lOnwREiAxFu/s320/bekejobbhoz.jpg" width="320" /></a></div><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Tyll Forest</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">BÉKEJOBB</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Valahányszor Aladár végigment a gangon, a gyomra görcsbe rándult, és a homlokán hideg verítékcseppek jelentek meg. A kényelmetlen jelenség csak fokozódott, mikor el kellett haladnia Szűcs Kázmér ajtaja előtt. Márpedig el kellett haladnia minden nap, volt, hogy napjában többször is. Másképp ugyanis nem tudta volna megközelíteni saját lakását.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Ezúttal is éppen arra járt, útban hazafelé, amikor Szűcs Kázmér hirtelen kilépett elé. Aladár nagyot ugrott ijedtében. Hetek óta félt ettől a találkozástól, ugyanakkor azt is jól tudta, hogy a dolog elkerülhetetlen, és előbb vagy utóbb be fog következni. Most pedig ott állt vele szemben Szűcs Kázmér vérben forgó szemmel, s a nyakán úgy duzzadtak az erek, mint valami groteszk hálófonat. Szűcs Kázmér alacsony ember volt, majd’ fél fejjel alacsonyabb, mint Aladár. Viszont alacsonyságát ellensúlyozta tömzsi, erőteljes testalkata, kopaszra borotvált feje, és rendkívüli ingerültsége. Amikor megszólalt, nyál fröcsögött a szájából.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Megvagy, te sunyi gazember! Most elkaplak! Nem menekülsz!</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Aladárban szinte megkristályosodott a vér a félelemtől. Magas homloka fénylett az izzadtságtól, keskeny arcából pingponglabdaszerűen dülledtek elő rémült, pocsolyaszín szemgolyói.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Szűcs úr, kérem, nem rendezhetnénk el ezt a dolgot úriemberekhez méltóan?</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Szűcs úr egy lépéssel közelebb jött, arca szinte érintette Aladárét.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Megkörnyékezted a feleségemet, az sem volt úriemberhez méltó! – rivallta. – Hogy tudnád ezt jóvátenni?</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Aladár zsebkendőt vett elő és megtörölte a homlokát.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Kérem, Szűcs úr, ne itt kinn… menjünk inkább be. Ne a szomszédok előtt.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Oké. Hozzád megyünk.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Odabenn Aladár elhatározta, hogy a lehető legdiplomatikusabb lesz. Italokkal kínálta Szűcsöt, még süteményt is vett elő.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Kérem, a dolog egyszerű félreértés volt, semmi több. Higgye el, én csak beszélgettem a kedves feleségével. Nézzen rám: nem vagyok az a Don Juan típus.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Az biztos. – Szűcs csaknem egy hajtásra megitta a méregdrága whisky felét, amit Aladár még születésnapjára kapott nyolc éve, és egészen ritka pillanatokra tartogatta. – Viszont az is igaz, hogy alamuszi macska nagyot ugrik!</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Aladár lehunyta a szemét. Élete minden napját úgy élte le, hogy vigyázott, nehogy bárkit is megsértsen. Mindenkin segített, akin csak tudott. Egész életében az önzetlenség és a becsületesség vezérelte, és most ez a kopasz, primitív barom egyszerűen párhuzamot von közte és az úgynevezett „alamuszi macska” között. Mint olyan sokszor, most is csak lenyelte a gombócot. De Szűcs már gyúrta is a következőt.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Az ilyen maguknak való, tudálékos barmok mindig a becsületességről papolnak, közben meg a saját anyjukat is meghágnák egy forintos kifliért. – Mindezt tele szájjal mondta. Szájából félig rágott süteménydarabkák potyogtak a szőnyegre. Aladár ismét nyelni készült, de valahogy nem ment. Maga sem értette hogyan, de a kezei önálló cselekvést kezdeményeztek, és mire feleszmélt, azon kapta magát, hogy a szomszéd mellkasán térdel, és csontos öklével püföli annak vörös képét.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Szűcs csak öt perc múlva volt képes felállni, és erősen támolygott. Nem a megivott whiskytől, hiszen rendkívül jól bírta az italt. Arca helyén egy püffedt, véres massza virított, egyik szeme pedig kezdett úgy kinézni, mint Rocky Balboáé, Ivan Drago hathatós ténykedése nyomán. Aladár elé állt, és szende, szégyellős arccal megszólalt.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Ne haragudjon, Szűcs úr, igazán röstellem magam. Én nem akartam… béküljünk ki!</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Kinyújtotta remegő kezét a szomszéd felé. Az rémülten odébb húzódott, egy esetleges újabb támadástól tartva. Aztán sután megfogta a kezet.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Akkor béke? – kérdezte Aladár könnyeivel küszködve.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">– Véfe. – motyogta Szűcs, amennyire nyúlszerűen feldagadt, vérző szája engedte.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Kázmér gyomra görcsbe rándult, és kopasz fején verítékcseppek jelentek meg, valahányszor hazaérve rápillantott Garam Aladár ajtajára. Gyorsan surrant be az ajtón, a lehető legkisebb zajt csapva. A konyhában irdatlan mosatlan hegyek várták, és a porszívó is ki volt készítve a szobában. Fáradtan lerogyott egy székre. Mérges volt ugyan, de eszébe sem jutott átszólni a feleségének, hogy hazajött. A falon átszűrődő férfias hörgések és nejének régről ismert kéjes sikolyai arról árulkodtak, hogy jól érzik magukat odaát. Isten őrizz, hogy megzavarja őket. Aladár mérges lenne…</span><p></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-14006659907272981082020-11-07T08:15:00.000-08:002020-11-07T08:15:05.501-08:00HEPI HELOVÍN<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVSWd4hfchMIqT8aJViPe7UFCqc1-TZbAROGbm7EVoZawjbZotSVcYDrCFMIRVbuqzSYDfRR9xeKBQKMViPMl_cRCcu1vhBDpGrKjSgm82Srdp6G0OztVxufEl4B5V5vop2ZEQ6nLxxZn8/s620/hepihelovin.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="290" data-original-width="620" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgVSWd4hfchMIqT8aJViPe7UFCqc1-TZbAROGbm7EVoZawjbZotSVcYDrCFMIRVbuqzSYDfRR9xeKBQKMViPMl_cRCcu1vhBDpGrKjSgm82Srdp6G0OztVxufEl4B5V5vop2ZEQ6nLxxZn8/s320/hepihelovin.jpg" width="320" /></a></div>Tyll Forest<br />HEPI HELOVÍN<p></p><p><br /></p><p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Istvánka rendkívül kreatív gyermek volt, de kreativitását túlságosan is befolyásolta az aktuális trend, sőt, valójában épp emiatt lett beszűkült látókörű. Ez utóbbi dolog főként annak volt köszönhető, hogy leginkább zombifilmeken és zombis tévésorozatokon szocializálódott. Ennek hatása a Halloween-i jelmezválasztásában mutatkozott meg leginkább.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Mint említettük, Istvánka amúgy rendkívüli kreativitással rendelkezett, s beszűkült szemléletmódja keretein belül valóban a maximumot hozta ki magából: néhány tengerentúli YouTube videóból megtanulta a professzionális zombi sminkelés összes csínját-bínját, és a Magyarországon még újkeletűnek számító ünnepféleség alkalmából gusztustalan élőhalottá maszkírozta magát.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Sokat gyakorolta az autentikus tántorgást, valamint a hörgő torokhangokat is. A sok gyakorlás eredménye nem maradt el: Istvánka tökéletes zombiként lépett ki a ködös estébe, hogy az amerikai szokást mímelve édességet tarháljon a szomszédoktól.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Béluska hasonlóan kreatív volt, mint Istvánka, és sok kortársához hasonlóan ő is zombifilmeken szocializálódott, így tökéletesen tudta, hogy mik egy élőhalottal kapcsolatban a túlélés érdekében szükséges teendők. Előrelátása arra késztette, hogy kedvenc sorozata alapján elkészítse az ikonikus "Negan-féle bézbólütőt". Bár igazi bézbólütője nem volt, ő ezt egy kiszuperált zongoralábbal helyettesítette, amire a legjobb minőségű szögesdrótot applikálta fel. Ijedt nagymamáját azzal nyugtatta le a leleményes gyermek, hogy ez csak egy modern Krisztus-szobor, amelyet vallásos áhítatból készített, s a szögesdrót a töviskoronát szimbolizálja. Mélyen vallásos nagymamája erre elmosolyodott és keresztet vetve visszatért kötögetéséhez. Béluska pedig a gondosan elkészített eszközt elrakta arra az időre, amikor esetleg kitör a rettegett zombi-apokalipszis.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Bár az apokalipszis nem következett be, de eljött a Halloween, amikor megjelent az ajtóban Istvánka, aki úgy nézett ki a profi sminkelésnek köszönhetően, mint akinek a fél arcát lereszelték egy káposztareszelőn, s kékes árnyalatú bőrét megannyi lilás ér hálózta be. A nagymama elborzadva nézte a gyermeket, de felocsúdni sem volt ideje, mert félrelökte őt Béluska, és a szögesdróttal körbetekert zongoralábbal módszeres alapossággal péppé verte Istvánka koponyáját, éppolyan szakszerűséggel, ahogy azt a filmeken látta. Hiszen felkészült gyermek volt.</span></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-49204920639802390112020-11-07T08:09:00.001-08:002020-11-07T08:09:41.879-08:00HOLTPONT<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiixXIMZkJ629rMBFo40koXBA1VY2vr4_PoVufJcv7ea3E9Ff1Ur9t5P88viKJq4nRK6Uken61_RJOcL-MqiuWZDnLB5X1LuQg2EuDAwfQtExuq2a1kHAmsQCfiI-HkY4cNOC2_d5qX2eVM/s236/holtponthoy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="232" data-original-width="236" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiixXIMZkJ629rMBFo40koXBA1VY2vr4_PoVufJcv7ea3E9Ff1Ur9t5P88viKJq4nRK6Uken61_RJOcL-MqiuWZDnLB5X1LuQg2EuDAwfQtExuq2a1kHAmsQCfiI-HkY4cNOC2_d5qX2eVM/s0/holtponthoy.jpg" /></a></div><br /> Tyll Forest<br />HOLTPONT<p></p><p><br /></p><p><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Az esti levegő ugyan hűvösen telepedett a külvárosra, de ő mégis forrónak érezte, egyre forróbbnak. Már harmadik hete járt el futni esténként, és bár határozottan jobban ment, mint első alkalommal, de a harmadik kilométer körül így is mindig kifogyott a szuszból.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">„Az a rohadt bagó…” – gondolta, és már alig várta, hogy elérje a víztornyot. Az utóbbi alkalmakkor épp a víztoronyhoz érve érte el azt a bizonyos holtpontot, amikor a futás átlendül szenvedésből kvázi élvezetbe, mert hogy valódi élvezetről az ő esetében még nem lehetett beszélni, legfeljebb egyfajta megkönnyebbülésről. Irigykedve nézte azokat, akik könnyedén, lazán futottak, láthatóan élvezve a testmozgást. No, igen, rajtuk nem volt huszonöt kiló felesleg és valószínűleg nem két hete tették le a cigarettát.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Új munkahelye új kihívások elé állította, kész csoda, hogy ötvenkét évesen felvették egy olyan csapatba, ahol csupa harmincas fickó dolgozott. A főnöke több meetingen is kifejtette, hogy a kollégáktól elvárja a fittséget. Az a fajta munkahely volt, ahol az számított trendinek, ha ebéd helyett lejátszottak egy faltenisz meccset. Ő azért inkább maradt az ebédnél, de a főnök célzott megjegyzései mégiscsak arra sarkallták, hogy leadja a testén lötyögő felesleget, és megfeleljen a testi elvárásoknak, még ha a munkához, amit el kellett végeznie, ennek semmi köze sem volt.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Igyekezett helytállni, felvenni a versenyt a fiatal kollégákkal minden tekintetben. Még testi fittség tekintetében is. Ezért rótta esténként a kilométereket, noha a bokája és a térde sajgott és a tüdeje is hevesen ellenkezett.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Megkönnyebbülést kellett volna éreznie, amikor megpillantotta a víztorony fényeit, hiszen nemsokára eléri a holtpontot, de a vágyott állapot most valószerűtlennek tűnt. A tüdeje sípolt, a lába helyén két sajgó tuskót érzett. Mégsem állt meg, nem adta fel.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Mint annyiszor, most is felrémlett előtte a kép, ahogy a fiatal kollégák összemosolyognak slim fit öltönyeikben, amint ő nyögve hajol le egy padlóra hullt dossziéért. Ő volt az öreg, akit sajnálnak, akit megmosolyognak, de akinek bizonyítania kell, hogy még ő is ér valamit. Akinek túlságosan is kell ez az állás ahhoz, hogy bármit megtegyen, mert túl sok a veszteni valója. Soha nem panaszkodott senkinek, soha nem beszélt a magánéletéről, igyekezett mindig a munkával kapcsolatos kommunikációra szorítkozni, és esetleg megspékelni mindezt némi kötelezően trendi humorral. Akkor is, ha a reakcióként érkezett mosolyok sokszor túlságosan is mesterkéltnek tűntek.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">Ott magasodott előtte a víztorony. A gyenge fényben is lehetett látni a tetején gubbasztó galambok sziluettjét, a madarak mint ha őt nézték volna szenvtelenül. Nike cipője ütemes zajt keltett a nedves aszfalton, zömök testével egyenletes tempóval kerülte meg a sötét óriásként meredező tornyot.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">„Most kell jönnie…” – gondolta, és valóban, szinte óramű pontossággal érkezett meg az az állapot, amikor a szervezet túllendül a nehezén. De ezúttal valóban sokkal könnyebb lett. Úgy tűnt, erősödött, méghozzá sokat. Megérte a kitartás, hogy letette a cigit, hogy nem adta fel. A futás egyszeriben olyan könnyű lett, mint ha tollpihe volna kilencvenhét kiló hús, zsír, csont, bőr és ín helyett. Hihetetlen könnyedséget érzett, szinte suhant, repült az aszfalton, lába alig érintette azt. Tüdeje már nem égett, nem zihált, olyan könnyen lélegzett, mint egy délutáni szunyókáláskor. „Ez az! Végre, túl vagyok a holtponton” – gondolta, s nem hallotta, amint a víztorony tetejéről egyszerre felszállt az összes galamb, köztük egy hófehér is.</span><br style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;" /><span style="background-color: white; color: #050505; font-family: "Segoe UI Historic", "Segoe UI", Helvetica, Arial, sans-serif; font-size: 15px;">A testes, középkorú férfi testét másnap hajnalban találták meg a víztorony mellett, stílusosan éppen az arra kocogók. Az oldalán feküdt, üveges tekintete a semmibe meredt, de arcán valamilyen földöntúli, megkönnyebbült mosoly terült el.</span></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-27762921929109132102020-11-02T08:45:00.001-08:002020-11-02T08:45:54.139-08:00MUNKAHELYI SZANKCIÓK<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuua_cyCVO9uHxBMZd1omNVmuxkIP3OK8-QbIk65qkAKiWMg_MdinrYoJE_IEkY3V0qi9iKTv2efmjw5NZkSfOQ6JrOkwsRMUBvBHIglEyPfs7qk562vFCSgtg7Jt9oYoTxQcSuQxuw2Oc/s850/szankciok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="557" data-original-width="850" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuua_cyCVO9uHxBMZd1omNVmuxkIP3OK8-QbIk65qkAKiWMg_MdinrYoJE_IEkY3V0qi9iKTv2efmjw5NZkSfOQ6JrOkwsRMUBvBHIglEyPfs7qk562vFCSgtg7Jt9oYoTxQcSuQxuw2Oc/s320/szankciok.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nos, akkor elmondanám, mi is lesz a dolga,
Mr. Wenger. Kérem, kövessen!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az alacsony, zömök férfi egy lifthez vezette. Körben
minden csupa inox acél. A rozsdamentes acél ajtó homályosan tükrözte a két
férfi alakját, akik mint ha egymás komikus ellentétei lettek volna. Az egyik
viszonylag magas, vékony, száznyolcvanöt körüli, a másik talán még százhatvan
se és olyan tömzsi, mint egy tornazsák. „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Mint
két idétlen rajzfilmfigura</i>” – suhant át Todd agyán és elmosolyodott. Látva azonban
az alacsony pókerarcát, lehervadt a mosoly az arcáról. Kissé olyan fizimiskája
volt, mint az ősembereknek: mélyen ülő szemek, előreugró homlokcsont, agresszív
állkapocs, ami mellé kicsi áll társult. A képzettársításon még az sem javított,
hogy a figura decensen meg volt borotválkozva, s fekete haja gondosan hátra
volt nyalva valami zselével. Todd előtt felrémlett régi iskolás tankönyvének
illusztrációja a barlanglakó emberről, aki ugyanilyen ábrázattal meredt
valahova a távolba, miközben kezében egy szakócát szorongatott. Életében nem
látott még ilyen alacsony homlokot. „<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Troglodita
arc</i>”. Tovább azonban nem gondolta a dolgot, mert a liftajtó kinyílt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belül ugyanaz a rozsdamentes acél fogadta.
Kissé úgy érezte magát, mint egy darab hús valami feldolgozó üzemben. Lelki
szemei előtt fröccsenő vér mintázata jelent meg az acélfalon. Megborzongott. A
fülke érezhetően lefele indult el, az ajtó feletti panelen lévő kijelző is ezt
mutatta. Számokat nem jelzett ki, csak egy lefele mutató nyíl világított rajta
vérvörösen.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem akarta bámulni a férfit, de inkább rá
kellett néznie, mint a rideg burkolatra, vagy a vörös nyílra. Igaz, a férfi
látványától sem érezte jobban magát. Főleg, hogy olyan rezzenéstelen arccal
figyelte maga előtt a lift falát, mint egy szobor. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy troglodita szobor</i>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Jó mélyre megyünk! – jegyezte meg halkan.
Kísérője nem felelt semmit. Kissé aggasztotta ez a szobormerevség és a hozzá
társuló túlságosan is lakonikus attitűd.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy helyi ingyenes reklámkiadványban látta meg
a hirdetést, ami könnyű munkát és jó keresetet ígért. Mindkettő ráfért, hiszen
a legutóbbi munkahelyén baromi nehéz, szálkás faládákat kellett pakolnia
nevetséges összegért, s ennek is már második hónapja. Lassan elfogytak
kicsinyke tartalékai, és kezdett felkopni az álla.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Azonnal hívta a megadott telefonszámot, amin
egy kedves női hang fogadta. Seperc alatt lebeszélték az interjú időpontját.
Másnap már ott is volt, a legjobb öltözékében, frissen borotválkozva, Old Spice
arcszesztől illatozón. Ám az interjún nem az a hölgy fogadta, akivel telefonon
beszélt, hanem az alacsony , tömzsi fickó a troglodita küllemmel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindössze néhány egyszerű kérdésre kellett
válaszolnia, s a tag közölte vele, hogy ha ő is úgy gondolja, fel van véve,
akár már másnap kezdhet. Némi aggodalommal bólintott rá, de a fizetség, amit
ígértek, s főleg a jókora előleg, a lényegtelen dolgok fiókjába söpörte
aggodalmát, és mosolyogva nyújtotta a kezét a fickónak, megegyezésüket férfias
kézfogással megpecsételendő. A férfi keze széles volt, mint a lapát és durva,
akár az elefánt talpa.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Aláírta az aláírandókat és bizalommal tekintve
a jövő felé, arcán derűs mosollyal lépett ki az épületből, ami a városnak azon
részén állt, amit a helyiek csak a város segge végének neveztek. Jövője iránti
bizalmát a zsebében lapuló előleg is erősítette, amelynek egy részét hazafelé
egy bárpult mellett szándékozott elkölteni. Elvégre az új munkáját meg kellett
ünnepelni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tegnapi ünnepi hangulata most valahogy igen
távolinak tűnt, még annak tükrében is, hogy egy állítólag biztos állást tudhat
a magáénak. Ráadásul egy igen kemény titoktartási záradéka is volt a
szerződésnek, ami titoktartás megszegése esetén súlyos szankciókat helyezett
kilátásba. Fizetésmegvonás? Fegyelmi és elbocsátás rossz ajánlólevéllel
megspékelve? Fogalma sem volt, miféle büntetés lehet egy ilyen cégnél, de nem
is akarta tudni. Senkinek sem beszélhet a munkájáról. Továbbá semmilyen kép-
vagy hangrögzítő eszközt sem vihet a munkaállomására, így mobiltelefont sem.
Ami azt illetti, a mélység, ahova tartottak és a rengeteg acél a térerő
leghalványabb reményét is elvette. Zenét sem hallgathatott munka közben. Több
dolog is aggasztotta, de már késő bánat, aláírta a szerződést. Tarkóján egy
viszkető verítékcsepp indult el lefelé a háta közepén, hogy egy ponton, közel a
nadrágszíjához az ing megállítsa, és mohón magába szippantsa.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A lift megállt. Ugyanolyan simán és
zajtalanul, ahogy egészen idáig jött. Egy hosszú folyosóra nyílt az ajtaja. A
rozsdamentes acélt csak a padlón végigfutó szürke szőnyeg és a mennyezeti
világítótestek törték meg, valamint a tízméterenkénti ajtókeretek, amik szinte
alig látszottak, mert teljesen egy síkban voltak a folyosó falával. Az ajtók
falán homokfúvott számozás. Sehol egy kilincs vagy fogantyú. Gyomrában az
idegesség gombócával lépkedett az „ősember” mögött.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Hátrapillantva látta, hogy a liftajtó igencsak
távol van már tőlük. Kísérője egyszer csak megállt az egyik ajtó előtt.
Megérintette az ajtólap egy pontját, mire azon egy világító billentyűzet és egy
emberi tenyér körvonala jelent meg. Tömzsi ujjaival villámgyorsan bepötyögött
valami kódot, mire a tenyérlenyomat kerete villogni kezdett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Kérem, helyezze a tenyerét ide, a
leolvasóra! – mondta a kísérő. – Ez a szkenner most megjegyzi az ön tenyér
lenyomatát, s ezentúl így tud majd belépni a munkaállomására.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ez aztán hi-tech munkahely! – mondta Todd,
és jobb tenyerét rátapasztotta a szkennerre. Az ajtólap félresiklott, s mögötte
feltárult egy háromszor három méteres helyiség, a közepén egy székkel. A szék
előtt egy konzol, amin mindössze egy kar volt látható. Körben ugyanolyan
acélfalak, mint a liftben és a folyosón és a sarokban egy szintén rozsdamentes
WC csésze, mellette apró rozsdamentes mosdókagyló. Akár egy cellában. Todd
immár többedszer megborzongott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ez elég… elég…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Rideg. – fejezte be a mondatot a kísérő. –
Nos, mi mindig csak a célszerűségre törekszünk. De ami önnek biológiailag
szükséges, azt a munkaállomás biztosítja. A szaniter egység teljesen
öntisztító, így az esetleges szagoktól nem kell tartania. Ebből következik,
hogy munkaállomását sem higiéniai, sem pedig étkezési céllal nem hagyhatja el,
minden meg van oldva itt, a helyszínen. A higiéniai fokozat maximális. Az
ebédjét is itt, a munkaállomáson kell elfogyasztania. Naponta változó
menükínálatunkból választhat.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A férfi odalépett a WC-vel átellenes sarokhoz
és megérintette a falat. Egy addig láthatatlan ajtó csusszant félre, felfedve
egy fülkét. A fülkében apró képernyőn három készétel neve volt olvasható.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Az ebédidőt hangjelzés fogja jelezni, az
ajtó automatikusan nyílik. Az aktuális ebédkínálatból az érintőpanelen
választhat, és fél órája van az étel elfogyasztására. Ha bármi probléma merülne
fel, mondjuk az egészségi állapotával kapcsolatban, azt biológiai szkennerünk
azonnal jelzi, szóval nincs miért aggódnia.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ez egy kibaszott börtön! Ez rosszabb, mint egy
vágóhíd. Jesszusom, de hát annyira kell a pénz! Egyáltalán mit fogok én itt
dolgozni? Mi a munkám?<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mint ha a gondolataira válaszolna, a tömzsi
ősember odalépett a székhez és a konzolhoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mint azt korábban is említettük, a munkája
végtelenül egyszerű. Egyszerű, ugyanakkor némi figyelmet is igényel. No, nem
nagyot, csak annyit, hogy amikor szemközt, a falon kigyullad egy vörös
fényjelzé,s amit a biztonság kedvéért egy hangjelzés is kísér, ön meghúzza itt
ezt a kart.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Aham… És utána?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nos, ül, és várja a következő jelzést, ami
után ismét…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Meghúzom a kart. Tehát csak ülök itt, és a
jelzésre meghúzom a kart. Ennyi lenne a munkám?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az ősember szoborarca rezzenéstelen maradt,
csak bólintott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mint mondtuk, egyszerű munkáról van szó.
Nos, ez egyszerű, nemde?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Kétségtelenül. Most őszintén: ez valami
kandi kamerás átverés? Mert ez… ez…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Túl egyszerű?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Jézusom, igen! Ennyire egyszerű munkáért ki
akarna ilyen fizetést adni?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mi. Van esetleg valami kifogása? Ön aláírt
egy szerződést, aminek mi minden tekintetben megfeleltünk. Most önön a sor,
hogy megfeleljen a szerződésnek: dolgozzon! Nem is tartom fel, mert az óra
ketyeg, ön már tizenöt perce munkában van.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Várjon! Ez csakis átverés lehet. Valami
tréfa. Valamelyik tévécsatorna, ahova a haverjaim beneveztek engem a tudtom
nélkül. Nem kell mondania, csak bólintson.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szoborarc rezzenéstelen maradt. Tekintete
úgy meredt Todd-ra, mint valami faragott bálvány.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ne már, ember, ezt el is higgyem? De hát
erre egy pingvint is betaníthatnak, vagy egy majmot. Vagy egy gépet! Ezért
maguk fizetnek?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Fizetünk, méghozzá nem is rosszul. Most
pedig kezdje el a munkáját, mert különben a szerződés értelmében kénytelenek
leszünk szankciókat alkalmazni. Soha ne akarja megtudni, miféléket. Soha. Most
pedig rajta! Jó munkát!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szék elég kényelmes volt, mégis rosszul
érezte magát. Mint egy kísérleti patkány valami idióta, elmebeteg laborban. De
még egy kísérleti patkánynak is több kihívást jelent a „munkája”. Labirintusból
kitalálni és egyebek. Ő meg csak ül itt a székben, és…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span></span><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;">– BRRRRR!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A berregő hang
felriasztotta. A fényjelzés viszonylag gyenge volt, kellett mellé a hang, hogy
észrevegye. Megfogta a kart, aminek a végén egy gömbölyű, fekete gomb volt,
akár egy veterán autó sebességváltóján. Meghúzta. Valahonnan a fal mögül olyan
hang hallatszott, mint amikor valamit darálnak. Aztán csend. Hosszú ideig. Túl
hosszú ideig. Jó két óra eltelt, mire újra megszólalt a jelzés és ő újra
megránthatta a kart.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Óráján a mutató
delet mutatott, és bár semmi étvágya nem volt ebben az acélkasztniban, odament
az automatikusan nyíló fülkeajtóhoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Etetőfülke. Mint az idomított állatoknak</i>.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A választék
meglepte. Háromféle ételt választhatott, az egyik közülük vegetáriánus menü,
mivel hogy rájuk is gondoltak. Húsos ételt választott. Érdekes, de egyben remek
fűszerezéssel készült a nyílásból előcsusszanó ragu. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Valami pozitív ebben az elcseszett börtönben</i>.
<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Jóízűen evett, s
miután könnyített a hólyagján a másik sarokban, kissé vidámabban ült vissza a
székbe.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Végtére is jól
megfizetnek. Ez se sokkal rosszabb, mint egy irodaboxban adatokat egyeztetni. –
dünnyögte maga elé. – Na jó, baromi nyomasztó, de meló után (a „meló” szónál
elvigyorodott) ott van még a nap többi része, kinn, a szabad világban. Majd
megszokom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem szokta meg.
Élő, egészséges ember ilyet nem tud megszokni. Amikor első napján kilépett az
épület kapuján, úgy kapkodta a levegőt, mint akit vízből húztak ki. Bement az
egyik elhagyatott kapualjba és előtört belőle a sírás. Amint a sírás
abbamaradt, hányinger tört rá és ott a kapualjban kiadta magából a délben
megevett ragut.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Bravó! Az
egyetlen pozitív dolog is kijött! – hörögte a száját törölgetve. Úgy érezte, ha
nem ihat rögtön valami erőset, fejjel kell a falnak rohannia.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mikor
bizonyossággá érett benne, hogy tényleg ez a munkája és a sokadik nap is
ugyanezt kellett végeznie ugyanabban a szobában, igen hamar az egyik közeli bár
törzsvendége lett, ahol munkaidő után minden este leitta magát. Pénze volt
bőven, hiszen csakugyan remekül megfizették, s részegségében csak bugyborékolva
röhögött azon, hogy többet keres egy nyavalyás kar rángatásával, mint egy
magánorvos.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A napok, a hetek,
a hónapok teltek ugyanazzal az egyhangúsággal, s a Todd-ban kialakuló
depresszión és keserűségen még a hétvégék sem tudtak enyhíteni. Hallotta, amint
körülötte beszélgetnek a haverjai, s néha már nyílt a szája, hogy ő is
elkezdjen beszélni a „munkájáról”, de olyankor mindig megjelent az
ősember-fickó rettenetes ábrázata előtte, benne pedig olyan mértékűre dagadt a
félelem, hogy csak több pohár whisky tudta enyhíteni. Így aztán a
hétvégenkénti, vagy esténkénti összejöveteleket is megpecsételte az, hogy ő
mindig tökrészegre itta magát, ami már a haveroknak is egyre kellemetlenebb
volt. Lassacskán elmaradoztak, egyre kevesebbszer hívták fel telefonon, a végén
már csak azért, hogy az egészsége felől érdeklődjenek, nem pedig azért, hogy
elhívják valahova.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szabadidejében megpróbált
olvasni, de bármi is szerepelt a könyvek lapjain, ő csak a rideg fémfalakat
látta és a jelre figyelt. Otthonában a legmodernebb tévé takarta el a fél
falat, de a legújabb filmek, műsorok sem tudták lekötni. Valahogy mindig egy
italosüveg mellett kötött ki.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már hónapok óta
végezte a „munkáját”, s olykor örömlányokat fizetett meg, hogy vele legyenek,
de mire az aktusra került volna a sor, ő már részegen zokogta nyálasra a csajok
dekoltázsát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A szerződése
szerint két évet volt köteles ledolgozni a cégnél, életre szóló titoktartással,
de fél év alatt szinte önmaga árnyékává vált. Mígnem aztán az egyik szeszgőzös
este egy kissé beszédesebb fickó szegődött mellé a bárban, aki a munkájáról
panaszkodott. Arról beszélt, hogy olyan munkát végez, ami a lelket is kiölte
belőle, hogy valami idomított állatnak érzi már magát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Todd eleinte csak
hallgatta a fickót, aztán nem bírta tovább. Úgy fakadt ki belőle a szerződése
kötelezte titok, mint valami gennyedző seb. Elmondott mindent, közben sűrűn
káromkodott. Elvégre ki hallhatja itt? Az ősember? Az valahol biztos egy
fémfalú szobában néz maga elé, mint egy Húsvét-szigeteki szobor. Hiszen senki
sem törődik már vele, senkit sem érdekel, hogy ki ő és mit csinál. Úgy érezte,
menten meghal, ha még több mint egy évig kell oda bejárnia anélkül, hogy
beszélhetne róla valakinek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A részeg fickó
hallgatta, s közben nagyokat bólogatott. Todd-ból pedig ömlött a szó. Nem sok
volt, amiről mesélhetett, de azt a legváltozatosabban, a legcifrább
káromkodásokkal tarkítva adta elő. A részeg fickó pedig valahogy egyre
józanabbnak tűnt. Amikor befejezte, szeme olyan tisztán és értelmesen meredt
Todd-ra, mint ha csak vizet ivott volna. Ami azt illet, Todd nem is látta őt
inni…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Abbahagyta a
beszédet és csak némán nézték egymást. Az imént még ittasnak tűnő férfi lassan
megcsóválta a fejét. Amikor megszólalt, hangjában már nyoma sem volt az
alkoholnak. Hideg, érces orgánuma volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ejnye, Mr.
Wenger! Ejnye…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Csak most tűnt fel
Todd-nak, hogy a férfinak is meglehetősen alacsony a homloka és mélyen ülő a
szeme.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igen hamar
kijózanodott. Már hazafelé is teljesen józannak érezte magát, csak a feje fájt
rettenetesen. A fejfájás mellé pedig úgy vert a szíve, hogy majd’ kiszakította
a mellkasát. A bejárati ajtót elreteszelte és a fürdőszobába sietett. A csap
alá dugva a fejét zúdította magára a hideg vizet. A fájdalom nem enyhült, csak
még hányinger is társult mellé. Feltépte a gyógyszeres szekrényt és kivett
belőle egy doboz nyugtatót meg egy doboz fájdalomcsillapítót. Letette a
dobozokat a mosdó fölötti polcra.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Körbe-körbe
rohangált a nappaliban, a fejét fogta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem, az nem
lehet! – ordítozta. – Az a tag… az nem lehet, hogy ő is…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szeme előtt ismét
megjelent a komor tekintet, a rosszalló fejcsóválás. A kissé előre ugró,
alacsony homlok. Ahogy kimondja a nevét, holott be sem mutatkozott neki. Nem,
annyira nem volt részeg, hogy ilyesmit hallucináljon. Az a manus valódi volt,
nagyon is valódi. Ráadásul nagyon is tudta, hogy ki ő.<br />
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Ejnye,
Mr. Wenger. Ejnye…</i>”<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Sírással
küszködött, a félelem csak egyre nőtt benne. Zaklatott tekintete végül
megállapodott a bárszekrényen. Megragadott egy bontatlan whisky-s üveget és
miközben lecsavarta a kupakját, a fürdőszobába viharzott. Lepattintotta az
előbb elővett gyógyszeres dobozok tetejét, és tartalmukat kitátott szájába
ürítette. Keserű volt, mint az epe. Nagy kortyokkal öblítette le, a whisky-s
üveg csaknem félig kiürült. Már amikor visszafelé ment a nappaliba, elkezdődött
a szédülés. A látása el-elhomályosult, a padló és a mennyezet pedig időnként
helyet cseréltek. Mint ha egy halszemoptikán keresztül látta volna a szobát.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ez azzzz, a
kurva életbe! Gyors, kurrva gyors…– hörögte és egy habzó nyálcsík indult el az
állán. Nekiesett a könyvszekrénynek, majd a szőnyegben elbotolva az egyik fotel
karfájára zuhant, de az üveget nem engedte el. Lerogyott a fotel mellé a
szőnyegre és ismét a szájához emelte az italt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amikor magához
tért, csak az iszonyú fejfájást érezte. Mint ha életlen, rozsdás kardokat
döftek volna át a koponyáján. A torka is fájt, izzón, égetőn. Lassan,
hunyorogva nyitotta ki a szemét. A mennyezeti fénytől először semmit sem
látott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„<i style="mso-bidi-font-style: normal;">Megtaláltak, kórházba kerültem</i>.” –
gondolta, de ahogy tisztult a látása, a fejfájás mellé úgy csatlakozott a
csalódottság és a félelem. Rozsdamentes acélfalak vették körül. Meg akarta
mozdítani a karját, de nem sikerült. Egy ismerős arc hajolt fölé.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– A szerződés
értelmében, ha megszegi a titoktartási egyezményt, kénytelenek vagyunk
szankciókat életbe léptetni. – Az ősember-szerű arc mit sem változott, mióta
legutoljára látta. A sötét szempár szenvtelenül nézett rá az előre ugró homlok
vaskos eresze alól. Todd meg akart szólalni, de egy hang se jött ki a torkán,
csak a fájdalom fokozódott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Fölösleges lenne
bármit is mondania, Mr. Wenger, és egyben lehetetlen is. A hangképző szerveit
már eltávolítottuk. Mintegy a kilátásba helyezett szankciók egyik állomásaként.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ordítani akart, de
még csak nyögés sem jött. A teste nem engedelmeskedett. Úgy feküdt, mint egy
darab fa. Az ősember arc továbbra is csak szenvtelenül nézte, aztán lassan
elmosolyodott. Elővillant a fogsora, amit Todd még soha sem látott eddig. Éles,
tüskeszerű valamik szörnyű erdeje mutatkozott meg sárgásan. Aztán érezte, ahogy
megindul alatta a futószalag. A falon hangtalanul felnyílt egy ajtó, ahova a
szalag bevitte. Odabenn nem volt olyan világos, mint kinn, de teljesen sötét
sem, így Todd jól láthatta, hogy egy hatalmas folyosón halad végig. A falak
mentén fényes acélgépek mozdultak, karjaik különféle forgó-, vágó és
zúzóeszközökben végződtek.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az egyik
munkaállomás falán kigyulladt egy vörös lámpa és megszólalt egy hangjelzés. Az
egykedvűen ücsörgő nő meghúzta az előtte álló kart a konzolon. Valahol a fal
mögött az egyik gép módszeres alapossággal hozzálátott, hogy határozott
fűrészmozdulatokkal levágja Todd bal karját. Azonmód hozzá is látott a
csontozáshoz.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy perc múlva egy
másik munkaállomáson is megszólalt a jelzés, kigyulladt a vörös fény. Valahol a
fal mögött ismét beindult egy gép…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;">***<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif"; mso-bidi-language: HE;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A harminchatos
munkaállomás csendjét a jól ismert surranó hang szakította meg. A félresikló
ajtó mögött mint mindig, Alan most is háromféle ételből választhatott. Darált
húsos ravioli, szték kissé véresen és serpenyőben sült zöldségek. Alan a
sztéket választotta, ugyanis nem volt vegetáriánus. Minden utálata ellenére el
kellett ismernie, hogy bár a világ legnyomasztóbb munkahelye, mégis remekül
főznek. A szték volt a kedvence. Mindig olyan friss és szaftos.<o:p></o:p></span></p><br /><p></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-18170571841356704922020-10-29T11:00:00.000-07:002020-10-29T11:00:53.686-07:00ADDIG NYÚJTÓZKODJ...<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJZEzX_D-TPGGaKlHD_YZmbTwOZ1_aiOoFcqFf7DaQLNKtGIsqoLPNHLqTuRXRM5c5Lavc5qokDbiABAu8dvL9HeMohPsRxxLuVC-53FCYIC1jLuTJnz4pmuGLekKDWMxq9HQmKeGkJ6f0/s339/takarolab.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="199" data-original-width="339" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJZEzX_D-TPGGaKlHD_YZmbTwOZ1_aiOoFcqFf7DaQLNKtGIsqoLPNHLqTuRXRM5c5Lavc5qokDbiABAu8dvL9HeMohPsRxxLuVC-53FCYIC1jLuTJnz4pmuGLekKDWMxq9HQmKeGkJ6f0/s320/takarolab.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Már negyedik napja nem jött álom a szemére.
Kezdett aggódni, mert egész életében remek alvó volt. Olyannyira jó alvó volt,
hogy bárhol, bármikor képes volt akár egy percen belül elaludni. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Először azt gondolta, az étkezésével van a
gond, ugyanis az emésztés kihatással van az alvás minőségére. Esetleg a nőket
időszakosan gyötrő valamilyen hormonális dolog. De valójában ugyanúgy étkezett,
ahogy mindig. Ebben semmit sem változott. Az úgynevezett változó kortól meg még
kissé messze volt. Általában tizenegy előtt ágyba került. Nem nézett idegesítő
műsorokat, nem hallgatott vad zenét, nem evett fűszereset, nem tett szert
semmilyen új szokásra. Ugyanúgy élt, ahogy mindig is élt. Tudomása
szerint a legjobb egészségnek örvendett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Esetleg az élelmiszerek minőségében történt
valami olyan változás, ami ilyen módon kihathat az idegrendszerére?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Feküdt az ágyában, ami nagyon kényelmes ágy
volt, az egyik legdrágább, gyógyászatilag is tesztelt matrac, amit a
kereskedelemben kapni lehetett. Feküdt és járt az elméje, azon gondolkodott,
vajon mi okozhatja nála ezt az álmatlanságot, de nem tudott rájönni. Végül arra
a döntésre jutott, hogy ha néhány napon belül nem javul a helyzet, szakemberhez
fordul segítségért. Tavaly azzal a színes szemüvegű csajjal is ez volt az
irodában, aztán kiderült, hogy agyrák. Januárban még majd’ kicsattant az
élettől, tavaszra meg már lehúzta a rolót. De nem, vele ilyesmi nem eshet meg,
pozitívan áll a dolgokhoz, elvégre ez csak egy kis álmatlanság. Inszomnia,
abból is az enyhébb fajta, hiszen még csak pár napja tart. Kivár, és ha a dolog
nem javul, haladéktalanul szakemberhez fordul.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Amint ezt eldöntötte, kissé nyugodtabb lett, s
mint ha valami álmosság-féle kezdett volna az agyára telepedni, amit ő boldogan
üdvözölt, hiszen az elmúlt napok kialvatlansága már a munkájára is kezdte
rányomni a bélyegét. Életében először figyelmetlen volt, hibázott is. Ez nem
mehet így tovább!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Befordult a fal felé, felvette a lehető
legkényelmesebb pózt, s a lassú légzést gyakorolva nyugtatta zaklatott
idegrendszerét. Lassan számolt közben. Egy, kettő, három, négy, belégzés.
Kicsit benntart, majd szintén négyig számolva kienged. Egy, kettő, három…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valami megérintette a lábát. Riadtan rántotta
be a takaró alá. Lassacskán rátelepedő nyugalma most hirtelen elillant, a
helyét rémület és heves szívdobogás vette át. Egyedül élt, egyedül lakott ebben
a lakásban, még csak háziállata sem volt. Márpedig az érintést határozottan
érezte. Nem olyan volt, amit egy macska produkál, vagy amikor egy éjjeli lepke
meglibbenti a szárnyával. Határozottan emberi kéz érintését érezte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><i style="mso-bidi-font-style: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehet, hogy nekem is agydaganatom van?
Álmatlanság, idegi zavarok, hallucináció… Hülyeség! Egészséges vagyok, csak
túlspirázom a dolgot. Egyedül fekszem a szobámban és mindjárt elalszom.<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lábát kissé feljebb húzta és magzatpózban
ismét elkezdte a lassú légzést. A tizedik be- és kilégzésre kezdtek elernyedni
az izmai, jóleső nyugalom kezdett szétáradni a testében. Vigyázott, nehogy több
oxigént vigyen be a szervezetébe, mint amennyit muszáj, mert akkor a dolog
éppen fordítva sül el, akár hiperventiláláskor: éber lesz, felpörög, mint ha két
kávét ivott volna meg. A lassú, kontrollált, egyenletes légzéssel már többször
sikerrel járt, amikor kissé zaklatott volt. Most is egyre jobban, egyre
nyugodtabbnak érezte magát, a néhány perccel ezelőtti dolgot – az érintést –
már el is felejtette, s kezdte érezni a szemhéjára nehezedő jótékony erőt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az érintés most erősebb volt. Sokkal erősebb.
Erősebb és a takaró alatt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felsikoltott, de lábát már nem tudta feljebb
húzni, így is magzat pózba volt kuporodva. Inkább a fejére húzta a takarót,
mint kislány korában. Iménti, éppen hogy elkezdődő nyugalma úgy röppent el,
mint riadt madárcsapat a háztetőről. Azon kapta magát, hogy a fogai
összekoccannak a rémülettől.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">De ilyen
nincs! Képzelődőm!<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mintegy a gondolatára érkező kihívó válaszként
valami megfogta a nagylábujját. A valami érdes volt és hideg. Határozottan
emberi kézre emlékeztetett, egy érdes és hideg emberi kézre.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Egy hulla
keze. Az ilyen hideg és… nyirkos!<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felvonyított, mint egy kiskutya. Kiáltani
akart, de bárhogy igyekezett, nem jött ki hang a torkán. A kéz – már ha kéz
volt egyáltalán – elengedte az ujjat. Bár eddig nem kellett vizelnie, most úgy
feszült a hólyagja, mint egy túlfújt lufi, úgy érezte, bármikor szétdurranhat. Az
előbb még a lassú légzést gyakorolta, de most lihegve hiperventilált. Izzadt a
takaró alatt, moccanni sem mert. Nem volt vallásos, sőt, újabban kimondottan
ateista nézeteket vallott, most mégis imádkozni kezdett. Mivel saját gondolatai
leblokkoltak, csak a Miatyánkot kezdte el nyüszítve kántálni. Amikor odaért,
hogy „szabadíts meg a gonosztól”, akkor érezte meg a szagot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Penetráns, édeskés, gyomorforgató. A bomlás
félreismerhetetlen szaga. Dögszag. Hullaszag.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elakadt az imában és elengedett a hólyagja. A
meleg vizeletet mohón szívta magába a lepedő és a matrac, a vizelet szaga a
dögszaggal elegyedett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A combja hátsó felén végigfolyó vizelet egy
pillanatra kizökkentette jeges rémületéből. Elhatározta, hogy történjék bármi, felkapcsolja
az ágy melletti lámpát, lerúgja a takarót és felkel.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><i style="mso-bidi-font-style: normal;">Háromra.
Igen, háromra elfordulok a faltól, felkapcsolom a lámpát és véget vetek ennek a
szarságnak! Akkor… egy… kettő… három!<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A takaró alatt maradva villámgyorsan fordult
és nyúlt a kapcsoló felé. Ám a kapcsoló ismerős tapintása helyett keze valami
mást tapintott. A valami nyirkosat, hideget és keményet. Tisztán érezte
ujjbegyeivel rajta a körmöket is. Jó nagy körmöket…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Vissza akarta rántani a kezét, de a kéz
megragadta. Olyan erősen tartotta, mint egy satu. Nedvességet érzett a keze
fején, mint ha valaki végig nyalná. Torkaszakadtából sikítani akart, de csak
nyöszörgés jött belőle. Mint ha valami letekerte volna a hangerőt benne. A kéz
elengedte, ő pedig visszarántotta a kezét a takaró alá. A rátapadt nyál
hatványozottan árasztotta magából a dögszagot.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Menj innen! Hagyj békén! – hörögte rekedten
a bűzös sötétségbe, egyre elfúló, fakó hangján. Válaszul a takaró sarka
elkezdett emelkedni a lábánál… <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">xxx<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem tudod, mi lehet a Magdival? Hetek óta
nem láttam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A magas nő szorgalmasan pakolta a
kockacukrokat a kávéjába. A mellette álló kopasz férfi keserűen itta. Nagyot
kortyolt a sötétbarna italból. Kortyát fintor kísérte.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nekem is hiányzik. Ugyanis ez a kávé vacak.
A Magdi legalább jó kávét főzött. Mióta is..?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Egészen pontosan három hete és négy napja.
El sem érem, pedig próbáltam hívni. A mobilja ki van kapcsolva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kávézókhoz egy alacsony, tömzsi férfi
csatlakozott.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Marad nekem is ebből a löttyből? Jól
hallottam, Magdiról beszéltetek? Ezek szerint ti nem is tudjátok?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mit? Ne idegesíts, csak nem..?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Én is a Zsófitól tudom. Tegnapelőtt találtak
rá szegényre a saját lakásában. Az ágyában feküdt, már jócskán oszlásnak
indult. A szomszédjai hívták ki a rendőröket a szag miatt. Állítólag úgy
hemzsegtek a lakásban a legyek, hogy vágni lehetett őket.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A magas nő és a kopasz férfi keze megállt a
levegőben a kávéspohárral. A nő a szája elé tette a kezét, arca elsápadt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Uramisten! Ez borzalmas!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Rettenetes, igen. Azt mondják, össze volt
kuporodva, mint egy magzat. A szája nyitva volt, mint aki sikoltozás közben
halt meg.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mikor lesz a temetés? – kérdezte a kopasz
férfi.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem tudom, talán a Zsófi többet tud ez
ügyben. Megkérdezem. Ez a kávé pocsék. Miből van ez, kazánsalakból?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Lehet, hogy nem is kellene kávét innod –
mondta a kopasz. – <span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Lehet, hogy ez a bajod!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A magas nő meglepetten nézett a tömzsi
férfira.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Csak nem a szíved? Valami baj van?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem, dehogy. Csak egy kis álmatlanság. De
semmi komoly.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A kopasz férfi a fejét ingatta.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Harmadik napja nem alszik. Ez már
aggodalomra adhat okot. Nézd, a szeme is milyen karikás! Így meg fog betegedni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A tömzsi felnevetett.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Dehogy is! Tudod, hogy vasból vagyok. Ezer
éve nem voltam beteg és mindig jó alvó voltam. Biztos kicsit több stressz ért.
Ha még pár napig ez lesz, ígérem, orvoshoz megyek. De addig minek az ördögöt a
falra festeni?<o:p></o:p></span></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-34179192569832417402020-10-25T09:06:00.000-07:002020-10-25T09:06:10.313-07:00BERTA ÉS A BERETTA<p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOam0B7_l03yV5hHTxt6OZShxmETcvfbiHrIjtfgY0NYU6N63xXgMY20_c1iOVYDhu7OEvY_tKNfpSIPwR0c_XBmI_j-mfolbsT788kHpG1Sd810TJIv_vy2UycvYakS3kgvOQkMta4ell/s425/handsupgirl.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="168" data-original-width="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOam0B7_l03yV5hHTxt6OZShxmETcvfbiHrIjtfgY0NYU6N63xXgMY20_c1iOVYDhu7OEvY_tKNfpSIPwR0c_XBmI_j-mfolbsT788kHpG1Sd810TJIv_vy2UycvYakS3kgvOQkMta4ell/s320/handsupgirl.jpg" width="320" /></a></div><br /> Tyll Forest<br /><br /><p></p><p>BERTA ÉS A BERETTA<br /><br /></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Az egész azzal a hülye konzervvel kezdődött.
Ha Berta tudta volna, hogy mi kerekedik ki belőle, inkább némán tűrte volna az
éhséget, mert hogy még csak kenyér sem volt otthon. Berta viszont éhes volt és
valami rejtélyes oknál fogva – ki tudja, miért, hiszen a nőknél az ilyesmi
általában kiszámíthatatlan – éppen a konzerv kukoricát kívánta. Kívánhatott
volna egy hamburgert vagy egy sajtos pizzát, amit házhoz szállítanak akár
éjszaka is, de nem, ő kimondottan arra a feltépős konzerv kukoricára vágyott,
amivel tele vannak az élelmiszerüzletek.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Berta meglehetősen lusta volt, de ezúttal
kukorica utáni vágya felülkerekedett lustaságán, és nekiindult a késő estének,
ami már inkább éjszakába hajlott, hogy a három sarokra lévő kisboltban
beszerezze az áhított élelmiszert. A környéken ez volt ez egyetlen üzlet, ami
késő estig nyitva tartott, s csak tizenegy órakor húzta le a tulaj a rolót.
Tizenegyig még volt fél órája, amennyi idő bőségesen elegendő, hogy még a
kiszemelt TV műsorra haza is érjen. Ám ahogy említettem, Berta lusta volt, így
esze ágában sem volt a háromsaroknyi utat gyalogosan megtenni, szóval kocsiba
ült.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A motor még csak el sem kezdett felmelegedni,
amikor Berta recsegve behúzta a vénséges Geo kézifékjét a „Roland és Roland”
vegyesbolt előtt és kikászálódott közel száznyolcvan centis termetével a mélyen
fekvő ülésből.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> „Jó volna nekem is egy SUV, amit emberi
léptékre szabtak, nem ez a hobbit járgány!” – morogta, mialatt a kivilágított
ajtó felé igyekezett. Amint belépett, rögtön meg is látta a vörös, göndör hajú
eladót, aki olyan pofát vágott, mint aki a nadrágjába piszkított. Valójában nem
is járt messze a valóságtól, mert az eladó, aki történetesen a boltocska
nevében szereplő Rolandok egyike volt, épp azon igyekezett, hogy visszatartsa a
vizeletét, ugyanis a nemi szervére éppen egy 9 milliméteres Beretta csöve
irányult, amit az a fickó tartott, akit Berta nem láthatott a cukorkás állvány
takarásában.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Bertának egyébként meggyőződése volt, hogy ez
a Roland meg a másik, aki inkább az áruszállítást meg a bolt egyéb ügyeit
szokta intézni, valójában buzibarátok, és olykor, gyér forgalmú langyos estéken
zacsipacsizgatnak a raktár fűszerszagú félhomályában. Bertának ismét bevillant
ez a gondolat, és előtörni készülő kuncogását próbálta visszafojtani, amikor
észrevette, hogy mi a helyzet.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Rögtön kapcsolt, hogy neki itt semmi
keresnivalója, de ahhoz már késő volt, hogy sarkon forduljon. A Beretta csöve
felváltva mutatott hol őrá, hol pedig a rőt hajú Roland kincstári ereklyéire.
Bertának az is eszébe villant – mert hogy válsághelyzet ide vagy oda, neki
folyton járt az agya -, hogy Roland cerkája valószínűleg mogyorónyi méretűre
zsugorodott a félelemtől. Ez tisztán látható volt az arcán is. Petyhüdt, sápadt
lángosra emlékeztető, szeplőkkel tarkított arcán fénylő verítékcseppek
gördültek le. Pocsolyaszín szeme két félbevágott főtt tojásra emlékeztetve
dülledt elő és a szája széle remegett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A rabló egy barnás bőrű latino fickó volt,
hátrafordított baseball sapkával a fején. Kissé kancsal volt, ami már azért is
zavaróan hatott, mert nem lehetett pontosan tudni, hogy hova néz. Az a tipikus
külvárosi drogos csóringer, akinek a napi adagra kell a lóvé.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Kezeket fel, ribanc! – rikácsolta, és
kezében kissé remegni látszott a fegyver. Berta látott már Berettát, az egyik
expasija elvitte egy lőgyakorlatra. Ugyanez a típus volt, ahogy meg tudta
ítélni, de mégis, valahogyan más. Ahogy pedig a srác kezében remegett – jó ha a
tag megvolt hatvan kiló vasággyal együtt
–, az arról árulkodott, hogy pillekönnyű. Márpedig Berta amikor megfogta
a lőgyakorlaton azt a stukkert, annak igen tekintélyes súlya volt. Csupa acél,
egy kézzel csak a profik tudnak lőni vele, de még ők is keményen megtámasztják
a másik kezükkel. Olyan, mint ha egy féltéglát kellene kitartani. Az ember
válla begörcsöl tőle. Ez a macskajancsi meg fél kézzel tartja már ki tudja
mióta, ráadásul vékonyabb a karja, mint Twiggy-é, a régmúlt idők cérnavékony
modelljéé. Ugyanakkor nem éppen egy olcsó darab, feketén is szép summát kérnek
érte. Miből telne egy ilyen csóró junkie-nak egy ilyen drága fegyverre? Lehet,
hogy lopta, de az nem valószínű. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Berta ilyen elemző típus volt. Folyamatosan
járt az agya, rögtön megoldásokat keresett. Ezúttal pedig arra a
következtetésre jutott, hogy a fegyver csak egy műanyag játékpisztoly, így
nincsenek igazán veszélyben. Úgy gondolta, kockáztat, és feltartott kézzel bár,
de közelebb lépett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Haver, azt ugye tudod, hogy vesz a kamera?
Én a helyedben szétlőném. – mondta és kacsintott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Hol van? – kérdezte a rabló és idegesen
kapkodta a fejét, mint egy veréb.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ott ni! – mutatott az egyik sarokba Berta. –
De már úgyis felvett egy csomó mindent, szóval eső után köpönyeg.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Milyen köpönyegről hadoválsz? – makogta a
rabló idegesen, nyilvánvalóvá téve, hogy intellektusa még ahhoz is gyenge, hogy
tisztában legyen az idiómákkal.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Mindegy, hagyjuk! – sóhajtott Berta és
Rolandra nézett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Add neki oda, amit kér, és hadd menjen
mindenki a dolgára.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A latino most Roland tökéről az arca felé
mozdította fel a Berettának látszó tárgyat. Roland összehunyorította a szemét
és görnyedten, vinnyogni kezdett.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Odaadnám, de üres a kassza! A társam már
elvitte, épp zárni készülök. Három órája nem járt itt vevő. Vigyen amit akar,
de pénz az itt nincs!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Akkor szétloccsantom a hülye fejed! Azt
akarod, he? Nyisd ki azt a kibaszott kasszát!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland kinyitotta. Csakugyan üres volt, csak
némi apró csörrent meg a fakkokban.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A rabló szörnyű pofákat vágott, látszott, hogy
szenved, ráadásul a düh is majd’ szétvetette. Egyre gyorsabban váltogatta a
célt. Berta, Roland, Berta, Roland, Berta… Aztán odaugrott a lány mellé és
hirtelen a halántékához nyomta a fegyvert. Berta hideget érzett, pontosan olyan
hideget, amilyen hideg egy acélcső. <i>Basszus,
ez nem műanyag!</i> – villant át az agyán.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Akkor elmegyünk a ribanccal sétálni egy ATM-hez.
Levesz nekem pénzt! Amennyit csak tud! Ugye, ribanc?!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A srác szinte sikított. Ilyen közelről még
bántóbb volt a hangja. Berta tudta, hogy egy ilyen kiszámíthatatlan ipsével ő
nem fog többszáz métereket menni, ráadásul a kártyája sem volt nála.
Villámgyorsan cselekedett. Ahogy azt egy filmen is látta. Bravúros mozdulattal
kifordult a pisztolycső elől, s ugyanabban könyökkel keményen orrba vágta a
rablót. Csont reccsent, vér fröccsent. Berta alig akarta elhinni, hogy ezt meg
merte csinálni, azt pedig még kevésbé, hogy sikerült is. De nem állt le
csodálkozni. Valami földöntúli erő szállta meg és késztette cselekvésre. Odébb
taszította a srácot, aki felborult, ő pedig felkapta az acélból készült
cukorkás állványt és lesújtott vele. Egyszer, kétszer, háromszor… nem számolta.
Agyát elöntötte a bíbor köd. Roland úgy sikoltott, mint akit erőszakolnak. A
fémállvány pedig fel-le járt Berta kezében és csattogott, csattogott, végül már
csak cuppogott. A latin srác feje helyén csak egy csontszilánkokkal keveredett
véres massza lett, agyveleje szanaszét a padlón a szétszóródott cukorkák
között…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Berta megállt, lihegett. Lassan tudatosult
benne, hogy mit is tett, s ahogy tudata tisztult, meglátta a lába előtt
mindössze néhány ujjnyira heverő pisztolyt. Megmozdította a lábát, belerúgott.
A pisztoly tompa hangot adva csusszant a vériszamos padlón. Pont olyat, mint
egy műanyag játékpisztoly. Mégegyszer belerúgott: kétségtelen, hogy műanyag.
Játék. Berta elejtette a cukorkásállványt, ami viszont acélra valló hanggal
zengve esett le.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Kurvaélet… – nyögte.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – A kamera! – lihegte a még mindig rémült
tekintetű Roland arcába. – Hol a videómagnó, ami veszi?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland tekintete kissé kitisztult, hátrébb
lépett a vérrel összefröcskölt lánytól.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Milyen videómagnó? Hol élsz te, a nyolcvanas
években? Minden a vinyóra kerül. A raktárban, egy számítógépen. De… mit akarsz
vele? Nagyon bedurvultál, de ez… ez akkor is jogos önvédelem volt! Le is
lőhetett volna!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland remegő ujjával a padlón fekvő srácra
mutatott, legalábbis arra, ami maradt belőle. A feje helyén valami
körülírhatatlan borzalom volt, az egyik lába pedig vadul rángatózott valami
kósza idegtől. Aztán hirtelen tudatosult benne a látvány és agyát elárasztotta
az a rezes, émelyítő vérszag, ami már töményen ült a kis bolt légterében.
Elfordult a pulttól és a padlóra hányt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Idefigyelj, te nagyonhülye! – sziszegte
Berta. – A srácnál nem volt igazi fegyver! Gyakorlatilag fegyvertelen volt! Egy
műanyag szarral hadonászott itt. Én meg kinyírtam itt egy fegyvertelen embert.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Nem, te nem csak kinyírtad. Péppé őrölted. –
motyogta Roland elfúló hangon, a száját törölgetve. A boltban most már
elviselhetetlen volt a szag, amit Roland okádéka emelt még durvább szintre.
Berta és Roland úgy gondolták, ennél rosszabb már nem lehet a szag, amikor a
padlón heverő hulla felől rottyanó hang hallatszott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ez… ez… most be… – motyogott rémülten
Roland.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Igen, Beszart. A hullák beszarnak, nem
tudtad? Mivel nem élnek, elernyed a záróizmuk.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland megint hányt. Berta nem is értette,
hogy ő miért nem. Keze-lába remegett. Körbehordozta a tekintetét a boltban, és
megállapodott egy akkurátusan felhalmozott konzerv halmon.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – A kurokica. Az a kibaszott kukorica…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland egy papírtörlővel törölgette
lángosszerű arcát. Kissé közelebb ment a földön heverő fegyverhez.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Műanyag? De nekem teljesen igazinak tűnt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Egy pillanatra nekem is, amikor a fejemhez
nyomta. Éppen ezért tettem azt, amit. De nagyon elragadott a hév.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Az nem kifejezés. De most mi legyen? Hívnom
kell a zsarukat.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Csak azt ne! Mivel magyarázom meg ezt itt?
Nem hogy kinyírtam, de ledaráltam csórikámat! A legjobb esetben is diliházban
vagy valamilyen zárt intézményben végzem. Főleg, ha a zsaruk visszanézik a
felvételt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – De… de ezzel itt mit lehet kezdeni? Szólni
kell nekik, kötelesség. Én… én semmit sem csináltam, teljesen ártatlan vagyok.
És a boltunkban most itt egy hulla meg ez a szag… Istenem!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Roland a mobiljáért nyúlt. Berta tiltakozón
felemelte a kezét. Vértől volt iszamos. Mint ha épp most most vágott volna le
egy disznót.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ne! Kérlek! Töröljük azt a kurva videót! Én
meg eltűnök, azt mondod, hogy valaki más volt itt. Kérlek, hagyj ki ebből!
Töröljük a…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – A… azt nem… nem lehet! – dadogta Roland és
kioldotta a képernyőzárat a telefonján. Ám a keze remegett, ideges volt és
elejtette a mobilt, ami csattanva esett a padlóra, majdnem egy vértócsába.
Lehajolt, hogy felvegye, de felegyenesedni már nem tudott, mert valami
iszonyatosat csattant a tarkóján, ő pedig hasra esett. Keze belecsusszant a
latino vérébe. Szeme előtt villódzó karikák táncoltak, megpróbált felállni, de
a Berta által lesújtó állvány ismét a padlóra küldte.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Kiabálni kezdett, ami rekedt sikoltozásra
sikeredett. Alkatához képest jól bírta az ütéseket, de a sokadik után már nem
jött ki hang a száján. Berta kezében a fémállvány úgy járt le-föl, mint a
gőzkalapács.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> </span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A fájlhoz nem tudott hozzáférni, a raktárban
lévő gép jelszót kért. Régi darab volt, kimondottan csak arra lett odatéve,
hogy rögzítse az eladótérben történő dolgokat, s két hét után törölje is
azokat, tárhelyet biztosítva az új felvételeknek. Teljesen automatikusan
működött. Berta nem volt egy komputerzseni, de azt ellenőrizni tudta, hogy az
eldugott gép nem csatlakozik semmilyen hálózathoz vagy az internethez. Viszont
a fájlokat így nem tudta törölni. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Nem sokat teketóriázott, szétszedte a gépet és
kiszedte belőle a merevlemezeket. Sok idejébe került, míg eltüntette a saját
nyomait. A borzalmat maga mögött hagyva szállt vissza a Geo-ba, de még mielőtt
beindította volna, egy Ford Transit Connect kisteher kanyarodott be mellé a
bolt előtti kis parkolóba. Az oldalán „Roland és Roland” felirat virított, s
Berta rögtön tudta, hogy a másik Roland érkezett meg. Azt is látta, hogy a tag
észreveszi őt és mosolyogva átinteget. Szimpatikus fickó. Amikor kiszállt,
Berta azt is rögtön levette izmos, férfias alkatáról, hogy ő játssza, vagyis
már csak játszotta a férfiszerepet a vörös hajúval közös kapcsolatukban. Egy
pillanatra megsajnálta, mert valóban szimpatikus volt. Az a fajta jó pasi, akit
a nők nagyon sajnálnak, hogy meleg, mert nekik kellene. Nem is érette, mit
evett azon a szerencsétlen vöröskén. Ám a sajnálaton túl első sorban önmagára
kellett gondolnia, ezért hát nem indította be a Geo-t, hanem kiszállt, és
széles mosollyal az arcán elindult a férfi felé. Örült, hogy a múltkor a
kocsiban hagyta azt a váltás ruhát, ami most rajta volt, hiszen nagyon furcsán
vette volna ki magát, ha a véres göncökben közeledne.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Helló! Csak nem a másik Roland? – kérdezte a
legszebb hangján. Bár a pasas nyilvánvalóan meleg volt, de stílusával azonnal
megnyerte.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – De bizony! Látom, késve jött, Roli már
bezárt, így nem kapott, amit akart. Nagyon sajnálom…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A pasasnak még a hangja is kellemes volt.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Ó, igazán sajnálom, nem vagyok én ilyen
tolakodó, de a barátját nem tudtam rávenni, hogy adjon egy kis tejet. Nagyon
szigorúan tartja magát a rendhez. Ha esetleg megtenné, hogy beszél vele, és
adna egy dobozzal, igazán hálás volnék. A dupláját is kifizetem. Tudja, a kisfiamnak
hasgörcsei vannak, és ilyenkor csak a tej szokott segíteni rajta.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Roland nem adott? Pedig nála segítőkészebb
srácot nem ismerek. Ejnye, Roli, hát kőből van a szíved?<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> Berta felkacagott. Maga sem gondolta volna,
hogy a szükség ilyen jó színésznővé varázsolja.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Jaj, ne bántsa szegényt! Valójában nagyon
kedvesen utasított el, és megértem, hogy…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Jöjjön, bemegyünk, és adok tejet, amennyit
csak akar. De ne terjessze el ezt, kérem, nem szeretnénk, ha ennek híre menne
és rendszert csinálnának belőle az emberek. Ugye, érti…<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Tökéletesen! A hálám örökké üldözni fogja!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> A férfi szélesen elmosolyodott.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"> – Arra igazán nincs semmi szükség! Emberek
vagyunk. De inkább ne a bejáraton menjünk, hanem hátul. Adja ide a pénzt,
kiadom amit kér. Nem szeretném, ha valami erre járó meglátná, és azt gondolná,
nyitva vagyunk. Akkor soha nem érünk haza.<o:p></o:p></span></p><p>
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: Calibri; mso-fareast-language: EN-US; mso-fareast-theme-font: minor-latin;"> – Remek ötlet, én is ezt akartam javasolni! –
mondta Berta és megindult a férfi után. Nézte magas, széles vállú alakját, a
fenekét. Most aztán tényleg nagyon sajnálta, rettenetesen. De hát meglátta. Az
a rohadt kukorica. Minden az miatt történt…<br /></span></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-23104559363830480322020-10-21T06:50:00.002-07:002020-10-21T08:22:37.569-07:00Tyll Forest: 206<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJuI3wQdKN458-QorL1-VkvpUFsvlebp2q3kADjcUvWkE05tNrMqdzTcGGFdwBkZS_ho4UGAYtAqjriue-jWTVtTkHW3MseoceRlYJ-a4hlTVpBYw8ptlmDRZJdLy1R8qinTlvK_nqJpEr/s425/mandibula.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="326" data-original-width="425" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJuI3wQdKN458-QorL1-VkvpUFsvlebp2q3kADjcUvWkE05tNrMqdzTcGGFdwBkZS_ho4UGAYtAqjriue-jWTVtTkHW3MseoceRlYJ-a4hlTVpBYw8ptlmDRZJdLy1R8qinTlvK_nqJpEr/s320/mandibula.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";">Tulajdonképpen
semmi érdekes nem volt a fickóban, kivéve talán a robusztus testalkatát. Amikor
megláttam, épp a pultot támasztotta abban a külvárosi kricsmiben, ahol a betérő
vendégek többségének az IQ-ja kb. a fele a vérnyomásuknak. Mivel ezek a népek
általában csak olcsó sörön éltek, így ez a szám nem volt túl magas. Nem akarok
nagyképűnek tűnni, hiszen én sem vagyok épp egy észlény, ahogy a tag sem tűnt
annak első blikkre. A Frosty nem éppen az értelmiségiek gyülekezőhelye volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ő is sört ivott éppen, s minden korty után
olyan pofát vágott, mint akit szájba hánytak. Aki ismeri annak a kricsminek a
sörét, az ezt tökéletesen megérti. Valójában ez egyfajta perverzió lehet, hogy
mégis olyan sokan isszák, no meg az alkoholizmusnak az igénytelenebb verziója.
Mert ugye máshogyan alkoholista a csóringer segédmunkás, és megint másképp az
orvos, aki a hivatásával járó feszkót egy jobb bárban vezeti le valami menő
whiskyvel vagy konyakkal a kezében, miközben háttérzeneként kellemes
jazz-sztenderdek szólnak, nem pedig a külvárosi alkeszek károgás-szerű beszélgetése,
röhögcsélése, amit a legjobb indulattal sem lehet intelligens társalgásnak
nevezni. Végül is mindkettőnek a mája bánja, plusz egyéb szervei. No, de
mindegy, nem is erről akartam írni.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Szóval ő is itta a borzalmas sört, amit a
törzsközönség frappánsan csak „magzatvíz”-ként emlegetett, utalva annak
zavarosságára és langyosságára. Mivel nem volt más dolgom, és mivel a többieket
már gyakran láttam itt, őt viszont most először, figyelni kezdtem. Észrevettem,
hogy amikor letette a pultra a korsóját, megnézett valakit találomra, aztán, mindig
belefirkantott valamit az előtte heverő noteszba. Valamit hümmögött is hozzá,
aztán visszatért a söréhez.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gondoltam, nem követek el semmi zavarót, ha
odamerészkedek, és beszédbe elegyedek vele. Csak amikor közelebb mentem, akkor
tudatosult bennem, hogy a fickó legalább két méter és megvan vagy százötven
kiló. Ez egy ilyen helyen persze nem sokat jelent egy alkalmi kocsmai bunyó
során, ugyanis ha kitör a gebasz, errefelé nem úriemberek módjára harcolnak,
nem válogatnak az eszközökben. De ez a fickó valahogy más volt, mint a többiek,
nem csak a testalkatát illetően. Közelebbről már észre lehetett venni azt a
csillogást a szemében, ami a tanultabb emberek szemében van. Erre a csillogásra
nem vont opálos hártyát az elfogyasztott alkohol, mint a vendégeknél általában.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Bár görnyedten állt a pult mellett, még így is
egy jó fejjel magasabb volt nálam. Jöttömre sem húzta ki magát, ahogy hasonló
helyzetben szokták, csak rám emelte a tekintetét, s a szürke szempár úgy mért
végig, mint egy beléptető szkenner valami fontos helyen. Rögtön bele is
firkantott valamit ismét a noteszbe a szokásos hümmögés kíséretében.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Bocs, hogy zavarok, csak látom, hogy valamit
irkál. Esetleg valami ellenőr vagy italkritikus? Vagy talán író?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Elvigyorodott. Szeme körül nevetőráncok erdeje
jelent meg, ami remekül passzolt ritka, őszes hajához. Amikor megszólalt, a
hangja olyan öblösen szólt, mint ha egy üres tartályból szólna.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem gondolnám, hogy italkritikusok ilyen
helyekre járnának. Na, az írók már annál inkább!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ezek szerint író? Eltaláltam?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megcsóválta busa fejét. Lassan, nagyon lassan.
Volt ebben a mozdulatban valami nyugtalanító.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Tudom, hogy pofátlanság, de megkérdezhetem,
mit ír a noteszbe? Látom, rólam is írt valamit. Ha nem író, akkor esetleg valami
tanulmányt folytat?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Belekortyolt ismét a sörébe, amivel a korsó ki
is ürült. Először azt vártam, hogy megereszt egy böfögést, de nem tette.
Ehelyett összehajtotta a noteszt és a belső zsebébe csúsztatta. Kiegyenesedett,
amitől úgy éreztem, mint ha egy torony nőtt volna ki előttem a padlóból.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Úgy is mondhatnánk, igen. Egyfajta
tanulmány. A hobbimhoz. Kíváncsi esetleg arra is, hogy mi az?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem tagadom, kíváncsi voltam. Az az igazság,
hogy jobb napokat is láttam, és én sem voltam mindig ilyen külvárosi krimók
törzsvendége. Üdítő színfolt volt egy ilyen különös ember feltűnése.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nos, kíváncsi vagyok. Persze, csak ha nem
sértem meg vele. Elvégre a maga dolga, hogy miket irkál abba a noteszbe. Csak
tudja, nem minden nap lát az ember ezen a helyen egy olyan fickót, aki ír
valamit.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felnevetett. Elővette a noteszt és lendületes
mozdulattal odaadta nekem. Vonakodtam elvenni, aztán mégiscsak győzött a
kíváncsiságom.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Biztos? – kérdeztem felpillantva rá, mintegy
engedélyt kérve, hogy kinyithassam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ha nem volna az, nem adtam volna a kezébe.
Nosza! Lessen bele nyugodtan!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Kinyitottam. A sárgás lapokon számok voltak
felsorakoztatva listaszerűen. A számok mellett idegen szavak, valószínűleg
latinul, amit nem értettem. Pontosan kétszázhatig tartott a listaszám, kétszázhat, s minden szó mellett egy pipa. A lista összes eleme ki volt pipálva.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Bolond legyek, ha értem – mondtam
mosolyogva, és visszaadtam a noteszt. A fickó visszatette a zsebébe, majd öblös
hangján megszólalt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem is kell, hogy értse. Ez csak az én
hobbim. Fura hobbi, de hát mi emberek elég fura lények vagyunk.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Azt meg kell hagyni – motyogtam, majd kissé
félénken megkérdeztem: – Ugye, ezek ott latinul vannak?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Igen. Csodálatos nyelv. Az orvoslásban és az
anatómiában a mai napig használatos.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valahogy olyan furcsa volt a mosolya. Arra
emlékeztetett, mint amikor egy rajzfilm-béli macska rámosolyog a rajzfilm-béli
egérre. Végigfutott a hideg a hátamon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Érdekes hobbi, az biztos! Latin szavakat
irkálni egy noteszbe. – A homlokomra csaptam. – Ááá! De ostoba vagyok! Ezek
szerint maga latinul tanul, és ez itt egy amolyan szótárfüzet-féle! Eltaláltam?<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A macskavigyor még szélesebb lett, s újfent az
a lassú fejcsóválás társult mellé, amitől ismét a hideg futkosott a hátamon.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Neeeem-neeeem! Nem szótárfüzet. No, és ez a
hobbi azért annál több, mint firkálgatni egy noteszbe. De úgyis megtudja
mindjárt, barátom. Mindjárt…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megindult a kijárat felé, útközben
megveregette a vállam. Hatalmas testét elnyelte a kinti éjszaka. Intettem a
csaposnak, hogy adjon valami erősebbet a langyos sörnél. Ő ki is töltötte nekem
a kommersz whisky-t és odalökte elém. Kezembe vettem és néztem, ahogy az
alkohol megformálja tipikus csíkjait az üvegpohár falán. Mire azonban a számhoz
emeltem a poharat, egyszeriben elment a villany és a krimóban töksötét lett. Az
emberek káromkodni meg ordibálni kezdtek, én pedig a hangzavaron túl hallottam,
ahogy az ajtó kivágódik. Arra fordítottam a tekintetem és a kintről beszűrődő
halovány utcai lámpák fényében megláttam az imént távozott fickó hatalmas
sziluettjét. Azt is láttam, hogy valami van a kezében, amin megcsillant az
utcai lámpa fénye. Bár csak filmeken láttam ilyet, de felismertem, hogy egy
machete, méghozzá jókora. Valami gáz is terjengett a levegőben és a kiabálás is
elhalkult, hörgésbe fulladt. Megpróbáltam a sötétben kóválygó és a padlón
fetrengő embereken keresztül a kijárat felé vonszolni magam, de tagjaim egyre
nehezebbek lettek s végül belesüppedtem a kábulat feneketlen gödrébe. Halványan
rémlik egy nagy arc, amin megcsillan egy éjjellátó készülék optikája. Utána már
csak a reccsenésekre és a fájdalomra emlékszem…<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az otthon, ahol élek nem egy luxusszálló, de a
magamfajtának megteszi. Főleg, hogy gondjaim vannak a táplálkozással, amit
önmagam nehezen tudnék megoldani. Egy csövön keresztül etetnek, itatnak, és az
a helyzet, hogy nem vagyok egy szívderítő látvány. Viszont én még élve
megúsztam.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze, többen is élve maradtak, hiszen
bizonyos csontok nélkül még életképes a szervezet, de akinek például a koponyacsontja
hiányzik, annak nincs szerencséje. Elég sokáig cikkeztek az esetről, újságírók
meg kíváncsiskodók járták a környéket, amire azelőtt a kutya sem volt kíváncsi.
„A Frosty Mészárlás”. Így nevezték el az esetet a kocsma nevéről. Valami
elmebeteg banda betört oda és a kocsma teljes közönségét elkábította és
megcsonkította. Kiből ezt, kiből azt szedtek ki. Csontokat. Állítólag úgy
nézett ki a hely, mint egy mászárszék, csak sokkal durvábban. Az emberek a mai
napig nem tudtak napirendre térni az eset fölött, mivel hogy a tettesek még
mindig szabadlábon vannak. Persze én tudom, hogy csak egy tettes volt. Ahogy
azt is tudom, hogy mi a hobbija a rohadéknak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal"><span style="font-family: "Times New Roman","serif";"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A rehabos dokival elég sokat beszélgettünk. Na
jó, az hogy beszélgettünk, túlzás, hiszen én már nem tudok beszélni. De egy
táblára írva azért egész jól tudok kommunikálni. Na, szóval a doki elmondta,
hogy amiben én jelenleg hiányt szenvedek, az az állkapocscsont, latinul „mandibula”.
Rögtön ismerősen csengett, amint kimondta. Ott volt a noteszben, a listán, arra
is emlékszem, hogy legutoljára azt pipálta ki a manus. Továbbá azt is elmondta,
hogy a felnőtt emberi csontváz kettőszázhat csontból áll.<o:p></o:p></span></p>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-47696687528454353442017-10-04T12:13:00.000-07:002017-10-04T12:51:07.653-07:00SZEMEDNEK VILÁGA<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlHmGSf6H0YXk-Ba61mAh5t3O1NEh-BY8O_gLkrFu6G5naGJ1hEPptSpeAiRuRr76aukURruTtqeaLMt7mybP56BEeBmlIOv7izCANiq8bsXKj8k1LMjXdXM6sVfZ9ToEOWcVvIuKge3rm/s1600/szemednekvilagakep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="261" data-original-width="573" height="145" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjlHmGSf6H0YXk-Ba61mAh5t3O1NEh-BY8O_gLkrFu6G5naGJ1hEPptSpeAiRuRr76aukURruTtqeaLMt7mybP56BEeBmlIOv7izCANiq8bsXKj8k1LMjXdXM6sVfZ9ToEOWcVvIuKge3rm/s320/szemednekvilagakep.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
Dr. Bernard szemben
ült a magas, jóképű férfival, aki nem csak magas volt és jóképű, és olyan
szőke, mint a mesebeli hercegek, de izmos is, mint egy gorilla. Ezt a külsőt
bárki megirigyelhette, ahogy azt a kék szempárt is, amelyik filmsztárokat
idézett. Egyetlen probléma volt ezzel a szempárral, ami miatt mégsem irigyelte
senki, hogy nem látott vele. Vak volt. Teljesen és gyógyíthatatlanul. A kék
szem csak egy tökéletesen hasznavehetetlen díszlet volt a férfiasan szép arcon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Jól meggondolta,
Mr. Jennings?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A férfi bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ezen nincs mit
gondolkodnom, Dr. Bernard. Tizenhat éve élek vakon, nem így születtem. Már csak
halványan emlékszem, milyen látni, és egy ideje már álmaimban is vak vagyok.
Tudom milyen látni, és Isten a tudója, mennyire szeretem a szépséget. Így nem
sokat ér az életem, és ha van ez a lehetőség, nem hagyhatom ki.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az orvos sóhajtott
egy nagyot.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Éppen ez az, ami
miatt aggodalmaim vannak, amit az imént mondott. Hogy szereti a szépséget. Ám
ettől a megoldástól éppen…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Tudom, ne
folytassa. Számoltam ezzel is, és elfogadom. A bionikus szemem nem lesz valami
szép látvány. Valamit valamiért.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem hogy nem szép,
de… de egyenesen ijesztő. Tudja, a bionikus szembe nem tudja még a tudomány emberi
szemgolyó méretben beleintegrálni mindazt, amit az emberi szem tartalmaz, ezért
szükséges egyfajta méretbeli kompromisszummal számolni. Az emberi szem mintegy
ötszáz megapixel felbontású kamera, amit egy igen kifinomult ideghálózat köt
össze a látóközponttal. A mai technikai tudásunk még gyerekcipőben jár ahhoz,
hogy ilyen méretben létrehozzunk egy ekkora teljesítményű segédeszközt. A
látóközpontjára a sérülékenység miatt nem lehet csatlakozót szerelni, az
egészet egy véglegesen rögzített formában integráljuk a fejéhez. Ráadásul a
szemét – az eredeti szemét – el kell távolítanunk, hogy a bionikus szem és a
hozzá tartozó berendezés elférjen. Önnek nem lesz többé emberi értelemben vett
szeme. Az egyik legfőbb esztétikai jegyétől kell megválnia.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennigs pislogott és
ismét bólintott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mit ér a szép szem,
ha hasznavehetetlen? A lehetőség, hogy újra láthatok, bőven kárpótol, higgye
el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az orvos megveregette
a férfi combját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Újra látni fog? Barátom,
sokkal jobban fog látni, mint az igazi szemével. Sőt, valójában minden más
embernél jobban fog látni. Lehet, hogy a bionikus szemmel olyan lesz, mint egy
félig ember-félig gép kiborg, de a látása tökéletes lesz. Ha még egy ilyen
alkuval is, de visszakapja az életét, sőt annál sokkal többet. Még távcsövet
sem kell használnia, az új szeme hatvanszoros nagyításra is képes, a felbontás
vesztesége nélkül. A legkiválóbb minőségű Zeiss optikák fognak dolgozni az arca
előtt, egy szuperszámítógéphez csatlakozva, amelyik képes feldolgozni az
optikai jelet az agya számára, ráadásul a látott képet akár rögzítheti is.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennings elnevette
magát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Csodálatos! Egy két
lábon járó, eleven videokamera leszek! Lehet, hogy szerződtet Hollywood!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– A filmszakma
csodakamerái is elmaradott masinák a maga új szeméhez képest! Emlékeket lesz
képes megörökíteni, és bármikor újra élheti őket. Gondoljon bele: elutazik egy
gyönyörű helyre és rögzíti az élményeit, majd hazatérve bármikor újra nézheti
őket a saját szemével. Mint ha valóban ott lenne.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ez az, doki!
Vágjunk bele! Már alig várom, hogy újra láthassak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A magas, sportos
testalkatú férfi úgy rohant végig a folyosón, mint ha üldözne valakit. Fél
fejét egy optikákból és fém alkatrészekből álló sisak szerűség képezte, az
emberek úgy ugrottak félre az útjából, mint a nyulak, vagy a szöcskék a tikkadt
mezőn. Az egyetlen bizonsági őr a lift mellett feküdt, az állcsúcsára mért
pontos és lendületes jobbhorog leterítette.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Dr. Bernard irodája
zárva volt, de ez a férfit nem akadályozhatta meg a bejutásban. Akár egy
kommandós, egyetlen rúgással betörte az ajtót, a zár úgy pattant szét, mint a
ropi. Amikor benn volt, becsapta maga mögött az ajtót, ami már nem záródott,
így az orvos jókora íróasztalát tolta elé. Dr. Bernard elhűlve nézte azt az
elemi erőt, amivel a két mázsás íróasztalt odagörgette az ajtóhoz. A fiókok
kinyíltak, papírok és elrejtett vodkás üveg borult a parkettára.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Így ni! – hörögte a
férfi. – Most pedig beszélgetni fogunk, doktor úr!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Az orvos csak
kapkodta a levegőt meglepetésében, az ijedtségtől azonnal leverte a víz,
hónaljánál máris sötét foltokat hagyott a veríték az ingen a kifogástalanul
működő légkondi ellenére.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Na, de Mr.
Jennings! Mégis, hogy gondolja…?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennings benyúlt a
belső zsebébe és egy összecsavart magazint húzott elő, ami már nyitva volt egy
bizonyos cikknél.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Olvassa, maga tetű!
– rivallt a megrettent orvosra, és hozzávágta a magazint. Bernard elé esett a
lap, ő pedig sietve, engedelmesen lehajolt érte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nézze, Mr. Jennings…
– kezdett el hebegni, de a magas férfi közel lépett hozzá, olyan gyorsan, hogy
úgy tűnt, meg akarja ütni, de megállt előtte, és rideg Zeiss optikáival néhány
centire belenézett az orvos szemébe. A fél fejét képező fémszerkezet halkan
zümmögött. Olyan volt, mint ha a Star Trek valamelyik epizódjából az egyik Borg
tört volna be az irodába.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Kuss, és olvasd!
Hangosan! – sziszegte Jennings, és úgy vicsorgott hozzá, hogy valóban egy
horrorfilm-béli gonosz kiborgnak tűnt. Bernard remegő kézzel az arca elé emelte
a cikket és olvasni kezdte.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– „A kínai Sheng
Myang kórház kísérleti osztályán Xiang professzor elvégezte a századik „Oculus”
bionikus szem beültetést Emma Hriven dán modellen, aki, miután véglegesen
elveszítette látását egy felrobbant akkumulátor miatt, most újra a kifutók
sztárja lehet. A robbanáskor szétfröccsent sav nem csak a szemét, de a fél
arcát is szétmarta, így több arci ideget is helyettesíteni kellett a
mesterséges idegekkel. Emma most szebb, mint valaha, és a látása is
nagyságrendekkel jobb, mint a baleset előtt volt…”<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A cikkhez mellékelt
fotókon ott mosolygott a gyönyörű modell, szeme fényesen, természetesen
csillogott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Megmagyaráznád,
szarházi? – ordította Jennings. – A SZÁZADIK! Érted? A századik sikeres műtét!
Bionikus szemek, de olyanok, mint az igaziak!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nézze, Mr.
Jennings, én mondtam, hogy…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mi a kurva anyádat
mondtál? Elmondtad, hogy a kínaiak már rég megcsinálták ezt, csak úgy, hogy az
ember nem néz ki úgy utána, mint egy kibaszott robot? Ezt elmondtad? Mert én
valamiért nem emlékszem rá.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nem, én azt mondtam
el, hogy mi mire vagyunk képesek, nem a kínaiak…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– A kurva kínaiak!
Olyan szemeket csinálnak, mint az álom, ti meg ilyen fém szarra beszéltetek rá?<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennings saját
fejére, és az annak részeként éktelenkedő fémszerkezetre mutatott. A rideg
optikák úgy meredtek Bernardra, mint ha keresztül akarnák döfni. Úgy festett,
akár egy steampunk képregényfigura.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ha emlékszik, Mr.
Jenkins, én nem beszéltem rá semmire. Sőt, éppen azt ecseteltem, hogy
meglehetősen ijesztő lesz a végeredmény. A döntés az öné volt…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Pofon csattant. Az
orvos elesett, magával döntve egy széket. Feje nekikoppant az iratszekrénynek.
Hisztérikusan felsikoltott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Neee! Ne bántson,
az istenért!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennings ott termett
mellette, és megragadta az inget a nyakánál. Közel húzta gépesített arcához,
úgy hörögte:<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Az istenért? Miféle
istenért? Hiszen te játszottál istent! Behülyítettél, hogy a legjobb megoldást
kapom. Pedig biztos tudtad, hogy van jobb, hiszen állítólag szaktekintély vagy!
Tudtad, ne merd tagadni, mert kitépem a rohadt golyóidat és lenyomom a
nyavalyás torkodon!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mi itt a klinikán
nem tudunk…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Mit nem tudtok?
Megmondom én, mint nem tudtok: igazat mondani! Becsületesnek lenni!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Jennings köpte a
szavakat a félig a földön fekvő férfi arcába, szavait nyálpermet kísérte. Az
orvos próbált védekezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– A kínai módszer
nagyon drága! El sem tudja képzelni, mennyire!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Újabb pofon csattant,
ezúttal nagyobb. Bernard orra vére eleredt. Kövér cseppekben hullt a parkettát
takaró perzsaszőnyegre, amely mohón itta magába, akár egy vámpír.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Utána néztem.
Amennyit ennek a tetves klinikának fizettem, abból kijött volna a kínai módszer
is. Van pénzem, több is, mint annak a dán picsának! De a fél fejem már nincs
meg, köszönhetően neked! Baszd meg, doktor úr!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
A vérző orrú doki láthatóan
reszketett a félelemtől. Úgy nyüszített, mint egy csapdába ejtett állatka.
Dörömböltek az ajtón, újabb biztonságiak érkeztek. Jennings felpattant, és két
székkel még kiékelte az ajtó elé tolt íróasztalt. Odalentről, az utcáról
közelgő sziréna hallatszott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Szart adtatok el
nekem, ahelyett, hogy rendesen tájékoztattatok volna! Most rosszabbul nézek ki,
mint Frankeinstein teremtménye, és bár látok, még a szomszéd ház tetején lévő
pók seggén is látom a szőrszálakat, de egy szörnyeteg lettem!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– De én
tájékoztattam, hogy ez mivel jár…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– A kurva anyádat
tájékoztattad. Csak annyira tájékoztattál, amennyire pénzügyileg hasznos volt
neked. Ne mentegetőzz, már késő! Baszki, tudod milyen aludni ezzel a szarral a
fejemen? És még csak le sem tudom vetni, mert hozzá van műtve a kibaszott
fejemhez!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Az ön döntése volt…
– nyögte az orvos, de Jennings oldalba rúgta. Aztán ledobta a zakóját, és
elkezdte feltűrni az ingujját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Műtét lesz,
faszikám! Kölcsön kenyér visszajár!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Bernard még mindig
fuldokolva a rúgástól, rémülten kimeredt szemmel próbált tiltakozni, de alig
jött ki hang a torkán. Úgy érezte, eltört néhány bordája.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ezt nem… ezt nem
teheti… ezt nemhh…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Dehogynem! –
rikkantotta Jennings. – Méghozzá puszta kézzel!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Leguggolt az oldalán
fekve görnyedő orvos mellé és hanyatt fordította. Az felnyögött a fájdalomtól
és kezével megpróbálta eltakarni az arcát. Jennings egy mozdulattal eltörte a
bal csuklóját, a másik kezére pedig rátaposott. Bernard felsikoltott.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Nyugton maradsz! –
vakkantotta Jennings, és hatalmas bal mancsával megmarkolta a férfi nyakát, míg
a jobb kezével a szeme felé nyúlt. Bernard véres nyálat fröcsögve visított, de
hiába vergődött, a nagydarab férfi súlya odaszegezte a padlóhoz. A vaskos mutatóujj
benyomult a jobb szemgolyója mellé, és tovább nyomulva, összepréselve a
szemgolyót, kipattintotta az üregéből. Ugyanezt tette a másik szemmel is. Aztán
Jennings lemerevedett. Alatta ott sikoltozott az orvos, de ő csak meredten
nézte zümmögő Zeiss optikáival a kibuggyant szemgolyókat. Nem kocsányok
kötötték a szemüregbe, hanem egy rendkívül finom szalagkábel. Mikor speciális
lencséivel ránagyított, a szalagkábelen kínai írásjelek mellett ott látta az „Oculus”
feliratot az újságban látott logóval. Sírni akart, de csak bömbölni tudott. A
fejéhez műtött fémszerkezet nem tudott könnyezni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Ezért megdöglesz! –
hörögte, és felállt. Lábainál úgy vonaglott és sikoltozott az orvos, mint egy
nyomorék csecsemő. Szája sarkában és az állán vércseppek jelentek meg, az
eltört borda átszúrhatta a tüdejét. Jennings felemelte a lábát, hogy egy
gőzkalapács erejével taposson le az arcra, amin a mesterséges kocsányokon lógó
kaucsuk szemgolyók jobbra-balra himbálóztak, ahogy az orvos rázta a fejét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
Hatalmas dörrenés
rázta meg az irodát, ahogy a bezúzták az ajtót. A kitámasztott székek és a
nehéz íróasztal játékszerként repült az iroda közepére. A jókora láb célt
tévesztett, mert a gazdájába egyszerre három kilenc milliméteres lövedék
fúródott. A mesterséges szem-készülék zümmögve próbált fókuszálni, a kezek
valami fogódzó után kutattak, de csak a szalagfüggönyt sikerült elkapniuk, amit
magukkal rántottak, ahogy a súlyos test döngve zuhant a padlóra. A kiborg-fej
nagyot koppant a szőnyegen. Jennings csak egyetlen szót tudott kinyögni,
mielőtt kilehelte a lelkét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
– Rohadékok…<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Az orvos szemben ült
a középkorú férfival, aki szemmel láthatóan zavart volt. Megnyugtatóan a férfi
térdére tette a kezét, és csillogó szemmel, kedves hangon beszélt hozzá. Az
orvos lehetett vagy hatvan, de a szeme mégis olyan fiatalosan csillogott.<o:p></o:p></div>
<span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 12.0pt;"> – Nyugodjon meg, Mr. Rakowsky!
Nincs egyedül ezzel a problémával. A nemi szerve sajnos már menthetetlen, de
megoldhatjuk, hogy örömet tudjon szerezni a feleségének. De ehhez kell némi
kompromisszumkészség az ön részéről…</span>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-58107897363033158432017-09-04T11:20:00.001-07:002017-09-05T00:45:11.608-07:00A FEKETE KABÁTOS EMBER<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_CsvlZoEZXrbvDOo47Ao9xQgVcplzgRfGOoU28M_1FGHnO70NQjEO-KCqp9XhBCeEr4ltsvcX2OeOIvI6p0QHdOqZApQSeL9CAv90fwr8zOCGr1Qys0zkySb51K0g5T2g6f0glfisj1ms/s1600/feketekabatoskep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_CsvlZoEZXrbvDOo47Ao9xQgVcplzgRfGOoU28M_1FGHnO70NQjEO-KCqp9XhBCeEr4ltsvcX2OeOIvI6p0QHdOqZApQSeL9CAv90fwr8zOCGr1Qys0zkySb51K0g5T2g6f0glfisj1ms/s320/feketekabatoskep.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";">Mindig
ugyanazt a fekete kabátot viselte. Jobb kezében egy kopottas, régi koffert
vitt, azt a fajtát, amelyiken sarokvédők vannak. A koffer valaha barna lehetett, de
eredeti színe már megkopott, vagy talán mindig is ilyen volt. A férfi léptei
fagyosan koppantak a járdán, csak azok a bőrtalpú cipők kopognak így, amelyeket
durván megkeményített az idő. Bőrének sápadtsága még a széles karimájú kalap
árnyékában is feltűnő volt. A szeme nem látszott, és a kisfiú valamiért
ösztönösen úgy érezte, hogy nagyon is jól van ez így, addig jó, amíg nem
látszik. A gyermeki fantázia sok rémalakot képes szülni, még ebben a
technokrata világban is, amikor a szörnyek úgy özönlenek a videojátékokból és a
filmekről, hogy gyakorlatilag már nem képesek úgy riogatni és borzongatni, mint
a régi idők rémei.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci megfigyelte, hogy a férfi mindig azon a
sarkon bukkant fel, ahonnan soha senki sem érkezett, mert arra nem volt
semmilyen megálló, csak néhány elhagyott ház s azokon túl a grund, ahova még a
gyerekek sem szívesen jártak ki, mert valamilyen furcsa szag terjengett, ami elriasztotta
őket. Azt beszélték, valamikor egy vegyi üzem működött ott, titkos
laboratóriummal, és csak az Isten tudja, valójában mit gyártottak. De ez csak
legenda volt, igazán senki sem járt utána.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A férfi mindig ebből az irányból érkezett, ami
azt jelentette, hogy sokat gyalogolhatott. Lassú, de határozott léptekkel
haladt, a koffert soha sem lóbálta, és lehetett akár fagyos tél, akár rekkenő
hőséggel kínzó nyár, mindig ugyanazt a ruhát viselte. Vastag, fekete szövetkabát,
ami olyan sötét volt, hogy úgy tűnt, elnyel minden fényt maga körül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci soha nem beszélt senkinek a férfiról.
Mindig akkor látta, amikor éjszaka nyugtalanság fogta el, nem tudott aludni,
ezért csak bámult ki az ablakon, nézve az alvó utcát. Mindig ugyanaz a
nyugtalan érzés ébresztette fel, kissé meg is izzadt, de ugyanakkor fázott is.
Ilyenkor kikelt az ágyból, odament szobája ablakához, és az alatta lévő székre
térdelve leste a kinti éjszakát. Nem kellett sokat várnia, a férfi mindig
megjelent ezeken az éjszakákon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Először azt gondolta, minden éjszaka erre jön,
ezért volt, hogy szándékosan ébren maradt, virrasztott, hogy láthassa. Többször
is leste, várta, de nem jött. Csak azokon a bizonyos éjszakákon. A
nyugtalanság, szorongás és a hideg veríték éjjelein. De olyankor mindig.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Nem akart beszélni róla senkinek, a szüleinek
főként nem, hiszen nem örültek volna neki, ha tudják, hogy olykor
álmatlanságban szenved. Viszont tizenkét éves gyermek lévén roppant kíváncsi
volt, s e kíváncsiság még a félelmén is felülkerekedett. Ez vezette arra az
elhatározásra, hogy többet tudjon meg a fekete kabátosról. Honnan jöhet? Talán
autóval érkezik, és a sarkon túl parkol le? De ha autóval jön, akkor is át kell
jönnie a grundon. Mindig csak megjelenik a sarkon, jön végig az utcán, aztán
eltűnik a házuk és a szomszéd háztömb közti sötétségben. Berci pedig hiába
nyomja arcát neki az ablaküvegnek, nem tudja követni, csak a lépteit hallja,
ahogy megszűnnek nem sokkal azután, ahogy beér a „sötét zónába”. Ennyit
láthatott, tapasztalhatott csak a harmadik emeleti ablakból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Aznap nem feküdt le aludni. Már kora este
kezdte érezni a szorongást, tudta, hogy az éjjel előrehaladtával ez csak
erősödni fog, így jobbnak látta fenn maradni és felöltözve várni. A lakásból
való csendes kiosonást már előre jól begyakorolta, nem szerette volna, ha
szülei felébrednek. Ezúttal nem a szobája ablakában, hanem a sarokhoz közeli
egyik kapubeugró rejtekéből lesve várta a férfi jöttét. Rejtekhelyéről rálátott
a ködbe vesző utcára, amin csak elhagyott épületek álltak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Nem laktak jó környéken, a régi peremkerületi
lakónegyed már évtizedek óta szanálásra várt, de valamilyen okból az mindig
elmaradt. A házak egyre jobban leamortizálódtak, a közös költségek pedig nem
voltak elegendőek egy felújításra. De az itt lakók többségét sem érdekelte egy
felújítás, mert ők nem csak a város, hanem az élet peremén is éltek, e státusz
minden velejárójával; voltak itt alkoholista családok, ahogy magányos
alkoholisták, idős, beteg emberek, akiket senki sem látogatott, és olyanok, akik
a társadalom perifériájára szorultak ilyen-olyan okokból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Enyhe szél kerekedett, a szagból ítélve a
grund felől fújt. Beazonosíthatatlan szag volt ez, mégis kellemetlen, olyan,
ami beeszi magát az agyba és ott marad még órákig. Néhány száraz falevél
zörgése törte meg az éjszaka csendjét, zizegve gördültek, csúsztak végig a
töredezett aszfalton. Olyanok voltak, akár egy bizarr nyáj, amelyik gazdája
előtt jár. Berci pedig tudta, hogy a „gazda” is közeleg. Máris meghallotta a
cipők jellegzetes koppanását. Mint ha a semmiből jelent volna meg valahol a
sarkon túl. A lépések zaja egyik pillanatról a másikra szólalt meg, mint amikor
valaki bekapcsol egy magnót. Persze, Berci tudta, ez azt jelenti, hogy most
lépett a férfi a földútról az aszfaltra. Ezek szerint csak a grund felől
jöhetett. Ám látni még nem látta, hiszen az utcán, a grund felől zavaros,
nyúlós köd gomolygott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Azon a sarkon, ahol fel szokott bukkanni, nem
égett lámpa, így Berci igencsak meresztette a szemét, hogy lássa az alakot
megjelenni. A köd úgy vált ketté, mint valami túlvilági színpad függönye,
amikor megjelent a férfi sziluettje. Lépteinek koppanása egyre közelebbről
hallatszott. Ahogy közeledett, a fiú egyre jobban érezte, hogy fázik. Pólója
csatakosan tapadt a testére, nem emlékezett rá, mikor izzadt meg így.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A furcsa szagú szellő teljesen elcsendesedett,
s az alak elért a sarokig. Még mindig csak egy sziluettként látszott, az amúgy
is gyenge utcalámpák fénye nem ért el odáig. Amikor a sarokra ért, megállt.
Berci meglepődött. Még soha sem állt meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Meglátott.
Lát engem.</i> A magas, szögletes sziluett mereven állt, és csakugyan olyan
volt, mintha őt nézné. Berci reszketni kezdett. <i>Nem volt jó ötlet kijönni. </i>Beljebb húzódott a kapubeugróba, háta
nekiszorult a falnak. Elvileg teljesen sötétben volt, legfeljebb egy macska
láthatta volna meg, nem egy ember. <i>Ember?
</i>Mint ha az átizzadt pólója nem is verítékkel lett volna átitatva, hanem
jeges félelemmel. Mozdulni nem mert, lélegezni is csak visszafogottan. A lába
remegni kezdett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A férfi elindult. Szerencsére nem felé, hanem
bekanyarodott a sarkon, a szokásos útján. Berci kissé megkönnyebbült, bár a
szíve úgy dobolt a mellkasában, mint kalapács egy olajos hordó belsejében.
Lassan kimerészkedett a beugróból, és először csak tekintetével követte a
férfit. Amikor az az utca háromnegyedénél járt, utána osont, olyan halkan,
ahogy csak tudott. Puha talpú tornacipője nem ütött zajt, ellenben a férfi
cipőjének kopogása visszhangzott a málló vakolatú falakról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Amikor az alak eltűnt a két tömb közötti
sötétségben, Berci megtorpant, hiszen nem tudhatta, hogy visszanéz-e. Valami
belül azt súgta neki, hogy ne kövesse tovább, hanem menjen inkább haza és
felejtse el ezt az egészet, amíg még megteheti. Ám félelmén ismét csak
kíváncsisága kerekedett felül, és akár egy lopakodó indián, tovább osont a
férfi után.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Sikoltani akart, amikor egy jéghideg, erős kéz
ragadta meg a sötétből, de nem jött ki hang a torkán. Csak érezte, hogy mindkét
karját megfogják szemből, hidegen és fájdalmasan szorítva, és felemelik. A
sötétben látta halványan a férfit, arca ott volt az övéhez közel, úgy tartotta
maga előtt, mint egy könnyű rongybabát. Szemét gyorsan összeszorította, nem
akarta látni azt az arcot. Ám a fejében belül egy hang könyörtelenül
ráparancsolt, hogy nyissa ki. Nem akart engedelmeskedni, de a hangnak nem
lehetett ellenállni, szemhéja magától nyílt fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Nem volt teljes a sötétség, valamicske
beszűrődött az utcáról, ahhoz éppen elég, hogy az arc láthatóvá váljon. Berci
lábszárán vizelet csorgott le, belefolyt a tornacipőjébe, onnan pedig a
betonra. Mindig tudta, hogy jobb nem látni ezt az arcot, de erre nem számított.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Nem volt száj, orr és fül. Csak szem, az is
egy, az „arc” közepén. Szemöldök, szempillák és minden egyéb emberi nélkül.
Tulajdonképpen nem is emlékeztetett emberi szemre. Akkora volt, mint egy
teniszlabda, és halvány vörösen izzott. Berci érezte, hogy e szem előtt nem
léteznek titkok, úgy olvas benne, mint egy könyvben. A feje belsejében hallotta
a hangot, ami szintén nem volt emberi, úgy zúgott, mint a templom harangja, mégis
érthetően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Kíváncsi
vagy?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci bólintott. Nem hazudhatott. Ennek itt
nem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Meg
akarod tudni, ki vagyok és miért jöttem?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci ismét bólintott, feje magától mozdult. A
vasmarkok olyan mereven és mozdulatlanul tartották, mint egy emelőgép.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Meg
fogod tudni. Nagyon hamar. Nem kellett volna, még nem jött el az időd, de te
választottál úgy, hogy másként legyen. Ennek a tudásnak ez az ára.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A karok leengedték, és az alak eltűnt. Berci
lába rogyadozott a sokktól, de minden erejét összeszedte, és úgy rohant haza,
ahogy csak tudott. Amikor hazaért, egyenesen a szobájába akart menni, de úgy
érezte, vízre van szüksége, hogy megmoshassa az arcát. Vizelete csípte a
combját és a lábát is átáztatta zoknistól, tornacipőstől. Remegve, mégis olyan
halkan és óvatosan, ahogy csak tudott, bement a fürdőszobába és becsukta maga
mögött az ajtót. Náluk, ahogy az összes környéki korszerűtlen lakásban, bent
volt a villanykapcsoló, nem a fürdőszobán kívül. Felkapcsolta, mert úgy vágyott
a fényre, mint még soha. Ám mielőtt a mosdó fölé hajolt volna, meglátta magát a
tükörben. Eredetileg sötétbarna haja most hófehéren keretezte kerek
gyermekarcát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A szomszéd néni tetemét másnap már el is
vitték, nem úgy, mint az alkoholista exrendőrét két hónapja, aki egyedül élt,
és három hét kellett, amíg felfedezték a holttestét. A lakásból kiáramló
irtózatos hullaszag miatt hívták ki a hatóságot. A szomszéd néninek viszont
volt egy vén, kerekesszékes férje, ő értesítette őket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci sapkát húzott a fejére, hogy szülei ne
lássák hirtelen őszülését. Ám arcát nem takarhatta el, és rögtön látták rajta,
hogy valami nagyon nincs vele rendben. Amikor kihívták az orvost, még nem
jelentkeztek a tünetek, így az csak felírt neki valamit, és elment. Csak mikor
ismét leszállt az este, és magára maradt a szobájában, akkor jelent meg arcán
az első hólyag. Nem kellett sok idő, és megjelent a többi is. Amikor hozzájuk
ért, olyan volt, mint ha izzó vassal érintették volna meg. Mikor már egész
testét fájdalmas hólyagok borították, nem tudott szólni a szüleinek. Száját,
torkát, nyelvét is ellepték a bíborvörös kelések és izmait görcs tartotta
mozdulatlanul. Éjfél tájt már lélegezni is alig tudott, alig hallható
nyögdécselések hagyták el eltorzult száját. Nem kellett sokáig várnia, hogy
meghallja a hangot. A cipők koppanása visszhangzott az éjszakában, egyre
közelebbről. Tudta, hogy most érte jön, és elviszi egy olyan helyre, ahol még
jelenlegi szenvedéseit is visszasírja majd. Elviszi, és csak eltorzult hullája
marad itt, amire szülei talán rá sem ismernek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Kopp… kopp… kopp… Aztán csend. A férfi beért a
házak közé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Berci csak résnyire tudta kinyitni a szemét,
de ahhoz eléggé, hogy lássa, amint a fekete kabátos kilép szobája falából.
Hatalmas, dülledt vörös szemét rámeresztette. Kikattintotta a zárakat és a
koffer úgy nyílt szét, mint egy éhes krokodil szája. Benne éles és hosszú fogak
meredeztek kesze-kuszán, mint valami bizarr bélés.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Befelé!</i>
– parancsolta a fekete kabátos, és Berci elhagyta a testét. Akaratának minden
erejével igyekezett kapaszkodni szánalmas, felhólyagzott testébe, de a rémalak
ereje nagyobb volt, esélytelen volt a küzdelem. Először csak lebegett, látta az
ágyon heverő szörnyűséget, ami nemrég még a teste volt, aztán lassan, akár egy
füstfelhő, elindult a rettenetes koffer felé. A pengeéles agyarak sárgásan,
nyálasan csillogtak az éjszakai utcáról beszűrődő fényben, a koffer pokoli
szája szívta maga felé, az örök kín birodalmába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Test nélküli énje kétségbeesetten nézett a
nagy, vörös szembe, amiben semmiféle érzelem nem látszódott. Különben is, az az
arc, már ha arcnak lehet nevezni, tökéletesen alkalmatlan volt bármilyen
mimikára. Próbált szólni, de teste nem lévén hangokat sem tudott kiadni, csak
érzelmeit, gondolatait projektálta valamilyen furcsa módon a fekete kabátos
felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Könyörgöm!
Ne, még ne! Megbántam a kíváncsiságom. Még olyan fiatal vagyok, szeretnék élni!
Kérem, ne! Ne…<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Egyszercsak megállt félúton a teste és az
éhesen reá várakozó száj között. A fekete kabátos felemelte fekete kesztyűs kezét
és az élettelenül fekvő, kelésekkel borított testre mutatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Vissza
akarsz menni oda?<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A kérdés nem hangok, hanem gondolat formájában
jött. Berci test híján szólni vagy bólintani nem tudott, de minden erejét
beleadta a válasz gondolatba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Igen!
Vissza akarok térni a testembe! Az életembe!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A fekete kabátos leeresztette a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> <i>Legyen
úgy. Visszamehetsz. Meg is gyógyulsz. De ennek is ára van.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Nem mondott többet, csak intett a kezével, és
a koffer becsukódott. Belsejéből elégedetlen hörgés hallatszott. Berci
elkezdett visszafelé lebegni. Megállt a teste fölött, majd leereszkedett.
Gurgulázó, hörgő sóhaj hagyta el eltorzult száját. Azt akarta mondani, hogy „köszönöm”,
de mire kinyögte volna, a fekete kabátos, kezében a kofferrel visszalépett a
falba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Fél év is eltelt, mire Berci teljesen
meggyógyult. Ereje visszatért, és amit átélt ugyan álomszerű volt, ő mégis
tudta, hogy nem álom volt. Sokszor fülelt még álmatlan éjszakákon, de soha
többet nem hallotta a léptek koppanását. Nem jött az a régi nyugtalan érzés,
ahogy a fekete kabátos se. Az évek pedig teltek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A környék végre szanálás alá került, a
leromlott tömbházakat bontásra ítélték. Berciék elköltöztek egy jobb környékre,
az új hellyel az élet is más lett. Egyre kevesebbet gondolt a fekete kabátosra,
s bár az emlék élénken élt benne, az idő és az új élmények szép lassan
elhalványították. Iskolák, szerelmek, család, karrier. Berci élete olyan volt,
mint bárki másé. Sőt, valójában boldog és tartalmas életet élt. Soha nem volt
beteg, még egy náthát sem sikerült összeszednie. Szerettei, ismerősei sorra
hullottak el mellőle, s ő azon kapta magát, hogy megöregedett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Kilencvenhat évesen ott állt a fürdőszoba
tükör előtt és nézte magát, azt a ráncokkal barázdált, mégis egészséges arcot,
amit dús, ősz hajkorona keretezett. Gyermekkora óta ősz volt, ez az egy dolog
maradt meg még abból az időből, amikor ledöntötte az a rejtélyes betegség. Itt
állt megvénülve, azzal a tudattal, hogy már a gyerekei is nagyszülők. Neki még
csak a keze sem remegett, orvoshoz egyáltalán nem járt. Lelke mélyén tudta,
hogy minek – vagy hogy inkább <i>kinek</i> –
köszönheti ezt az életerőt, de nem merte kimondani még gondolatban sem. Talán
azt az árat kell fizetnie, hogy örökké él? Így is elég szomorú volt megélnie a
sok számára kedves ember elvesztését. Tudta, hogy a dolog még nem ért véget,
még mások távozását is végig kell néznie. Az unokákét, a dédunokákét… Szörnyű
dolog túlélni azokat, akiknek túl kellene élnie bennünket. Talán a világ is
elpusztul, de ő még mindig itt fog kódorogni vénséges-vénen, de
makkegészségesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Megszólalt a csengő. Kilencvenhat éves testét
meghazudtolóan ruganyos léptekkel ment ajtót nyitni. Nagy láda állt az ajtaja
előtt. Barna fa utazóláda, igazi vaspántokkal. Az elején régi, de jó állapotban
levő lakat fityegett, a lakathoz való kulcs egy zsinóron függött mellette.
Körülnézett, de senkit sem látott. Behúzta a ládát a nappaliba, és kinyitotta a
lakatot. Semmi félelemérzés nem volt benne. Ellenségei nem voltak, barátai már
nem éltek, csak valamelyik rokona küldhette, hiszen másnap volt a
születésnapja. Bizonyára stílusos meglepetésnek szánták, ő pedig nem volt semmi
jónak az elrontója. Így hát felnyitotta a fedelet és széthajtogatta a tartalmat
takaró selyempapírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Egy éjfekete kabát, egy fekete kalap, egy
pár cipő és egy régi, sarokvédős koffer volt benne. Egyszeriben mindent
megértett. Tudta mit kell tennie.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> Amikor magára öltötte a sötét ornátust, a zsebében
egy vaskos noteszt talált. Új volt, valahogy mégis nagyon régi. Toll nem volt
mellé. Hosszú lista szerepelt a notesz lapjain, emberek nevei, egészen apró
betűkkel róva fel a sárgás papírra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "times new roman" , "serif";"> A sötét utca csendjét csak a keménytalpú cipők
koppanása zavarta meg, de ezt a zajt igazán senki sem hallotta. Az alak a
semmiből lépett elő, körülötte poshadt szellő járt, az enyészet ragadós szagát
hordozva magával. Régóta rótta már így az éjszakai utcákat, de az éveket nem
számolta. Számára már nem létezett az idő az általános felfogás szerint. Ahogy
a napok feloldódtak benne, úgy oldódott fel a személyisége is, a
személyiségével együtt pedig az arca, ami képes tükrözni is azt. Csak egy nagy,
vörös, szemhéj nélküli szem rejtőzött a széles karimájú kalap árnyékában, a
koponyára feszülő sápadt bőrből kupolaként kiállva. A szem képtelen volt
bármiféle érzelem kifejezésére, hiszen már nem volt szüksége ilyesmire. Még
akkor sem, ha belül úgy kavargott benne a fájdalom, mint kitörni készülő vihar,
de ez a vihar soha nem törhetett ki. Ezzel a fájdalommal lépett be a külvárosi
ház sárgás mészkővel kirakott falán, ami nem jelentett számára akadályt. A
fájdalom fehéren izzó névként ivódott tudatába, egy névként, amit valamikor ő
adott annak a csecsemőnek, aki most öregemberként reszketett előtte, a fotelban
ülve. De ez a név most ott szerepelt a notesz sárgás lapjain, s ő nem tehetett
mást. Felnyitotta a koffert. A sárgás agyarak erdeje megannyi tőrként meredt elő belőle.<o:p></o:p></span></div>
<i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;">Befelé!</span></i><span style="font-family: "times new roman" , "serif"; font-size: 11.0pt; line-height: 115%;"> – parancsolta.</span>Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-9890338308887813732017-08-23T05:03:00.000-07:002017-08-23T05:03:05.081-07:00NYIK-NYIK<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwyZsfhXgkSS9To2F8VIbZs39lBl8BQHSegvBc8EO20ep8gISm4xCmr77kvPkxpENhPr6C0c28m0hdu1Hf3qMUFMee9di-eCIj7cJv8ZdWFDvmQHaCxmAQIIIkG5Sp4IcIrKcdOmvlrCjy/s1600/talicskaker%25C3%25A9k.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="343" data-original-width="482" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwyZsfhXgkSS9To2F8VIbZs39lBl8BQHSegvBc8EO20ep8gISm4xCmr77kvPkxpENhPr6C0c28m0hdu1Hf3qMUFMee9di-eCIj7cJv8ZdWFDvmQHaCxmAQIIIkG5Sp4IcIrKcdOmvlrCjy/s320/talicskaker%25C3%25A9k.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Tyll Forest<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">NYIK-NYIK<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A zajok
az ember életének mindennapos velejárói, mégis akad néhány, amely sokkal idegesítőbb,
mint a többi. A természet, az állatok keltette zajok általában senkit sem
idegesítenek, akit mégis, annak valóban gondok vannak az idegeivel. Ám a
mesterséges, ember keltette zajok már a legtöbb ember számára zavaróak. Ilyen
zaj például a fúrógép vagy az elektromos bontókalapás keltette hang, a
sarokcsiszoló sivítása, egy bútor vagy nyílászáró nyekergése, vagy az az
idegrendszert kínzó nyikorgás, amit egy talicska kereke tud produkálni. Henrik
ez utóbbitól szenvedett, idős, nyugdíjas szomszédja jóvoltából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
dolog élét csak fokozta, hogy bár az öreg nyugdíjas lévén, otthon volt a
hétköznapokon is, de talicskázásait mégis a hétvégére időzítette. Henrik már
régóta érlelte magában az elhatározást, hogy kérdőre vonja a szomszédot, hogy
vajon miért hétvégén nyekeregteti iszonyatos eszközét, hiszen ott van neki az
egész hét, amikor mindenki korán kel és estig dolgozik, de békességpárti ember
lévén inkább tűrt. Ám a Henrik féle békés emberek türelme is véget ér egyszer.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Iszonyú
fáradtan ért haza pénteken, munkahelye kiszívott belőle minden pozitivitást és
életenergiát, és abban a reményben feküdt le aludni, hogy talán ezúttal nem
kell hajnali öt órakor a talicska nyikorgására ébrednie, hiszen az
időjárásjelentés heves esőt és szelet ígért szombatra, s nincs az az istenverte
munkabuzi szomszéd, aki ítéletidőben is talicskázna a szabadban. Ám azon az
esős, szeles szombat hajnalon kiderült, hogy létezik ilyen szomszéd, az pedig
éppen az ő szomszédja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Mint
ha egy életlen papírvágó kést forgattak volna az agyában. Rengetegszer ébredt
már erre, nem volt számára újdonság. Csak most e keserves, kényszerű ébredéshez
társult még a csalódottság, hogy a zord időjárásba vetett hite is romba dőlt.
Az öreg ugyanolyan intenzitással tologatta talicskáját, s talán akkor is
tologatta volna, ha kitör az atomháború, megtámadják a Földet a marslakók,
visszatér Jézus az angyali seregek élén, földrengés pusztít vagy napalmmal
bombázzák a kertjét. Henrik ezúttal végképp belátta, hogy a türelem itt nem ér
semmit, azonnal cselekednie kell.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Indulatát igyekezett legyűrni néhány perces
jógalégzés segítségével, s miközben igyekezett ellazulni (NYIK-NYIK-NYIK) és
kizárólag a légzésére koncentrálni (NYIIIK-NYIIIIK-NYIK), csalódottan kellett
tapasztalnia, hogy nem tudja tudatát a hallott zajtól függetleníteni. Amikor nyikorgott
a talicska kereke, akkor csak a nyikorgás létezett, semmi más. Az uralta minden
érzékét, idegszálát, s a feszültség csak nőtt benne, mint egy feszesre fújt
lufi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Rugóként pattant ki az ágyból. Amint a konyha
felé igyekezett (NYIK-NYIK...), mezítelen lábujját beleverte a küszöbbe, s a
fájdalom csillagokat rajzolt a szeme elé. Káromkodott egy hatalmasat, olyan
szavakat használva, amiken még ő maga is meglepődött, majd sántikálva, mégis
határozottan folytatta útját a mosogatószekrényhez, aminek aljában tartott egy
flakon varrógép olajat. Kivett a flakont, majd elindult a bejárati ajtó felé,
amikor ráeszmélt, hogy alsónadrágban van, így mégsem mehet ki a kertbe, már
csak az hiányzik, hogy egy kiadós megfázást is begyűjtsön az idegi trauma
mellé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Sebtiben magára kapott egy frottírköntöst,
arra pedig egy esődzsekit. Kilépve mellbe vágta a hideg szél, az esőcseppek mint
apró, jeges zsilettpengék martak az arcába. Ítéletidő. Minden normális ember kuckózik
ilyenkor, ha fel is ébred, legfeljebb olvas, tévét néz egy bögre kávéval a
kezében, és még csak a gondolatát is elveti mindenféle szabadtéri munkának.
Hajnali öt órakor, amikor még épp hogy csak dereng valami fény a horizonton, épeszű
emberi lények nem talicskáznak, ha pedig mégis, akkor tiszteletben tartják
szomszédjuk pihenési szándékát, és <i>legalább
megolajozzák azt a kurva talicskakereket</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A talicska
bontott téglával volt megrakva, azt tolta az öreg a sufnija mellől a kertje
végébe. Jó huszonöt méteres távolság volt ez, a férfi lassú léptekkel haladt, a
kerék idegtépő visítása így csak még kínzóbban szólt. A távolság felénél ott
állt Henrik, mindössze két méterre mellette haladt el a talicska. Hirtelen
mozdulattal átnyújtotta az olajos flakont a drótkerítés fölött, és erőltetett
vidámsággal a hangjában ráköszönt a férfira.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Üdvözlöm,
szomszéd! Ne haragudjon, hogy szólok, de megolajozná azt a kereket? Tudja, késő
estig dolgoztam, és hétvége lévén pihennék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az
öreg megállt, letette a talicskát, és oldalra nézett, a flakont tartó Henrikre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem olaj való erre, hanem gépzsír – mondta köszönés helyett. Átázott szürkéskék
bézbólsapkájáról, ami csálén állt a fején, csorgott az esővíz az arcára,
teljesen olyan volt, mint ha zuhany alatt állna. Egy khaki színű katonai kincstári
esőköpenyt viselt, az alatt látszott az oldalt csíkos régi melegítő. – Az az
olaj finom mechanikai szerkezetekhez való.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Akkor megzsírozná, kérem? – kérdezte Henrik, még mindig barátságos derűt
erőltetve a hangjába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nincs gépzsírom – felelte a férfi, majd megragadta a talicska szarvát, és ismét
tolni kezdte. A kerék szívet és ideget tépve felsírt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik egy darabig kísérte a kerítés mentén, és
még mindig ugyanazon a hangon mondta:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Azt azért mégsem várhatja, hogy én hozzak zsírt. Igazán megérthetné, hogy
hétvégén az ember pihenni szeretne, főleg ilyen korán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
szomszéd nem felelt, csak tolta tovább a talicskát. Amikor odaért a kert
végébe, kiborította a tartalmát, növelve az ottani téglahalmot. Majd
megfordult, és indult visszafelé a sufnihoz újabb adagért. Amikor elhaladt
Henrik mellett, még csak rá sem pillantott, de Henrik most már idegesebb hangon
ismét megszólította.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nagyon nyikorog. Kérem, csináljon vele valamit!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az
öreg mentében felelt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nyikorog, nyikorog. Mit csináljak vele? Dolgoznom kell, nem érek rá ezzel
foglalkozni. Maga meg jobban tenné, ha békén hagyna, és nem velem kötözködne.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik agyába úgy tolult a vér az indulattól,
hogy még azt sem fogta fel, hogy bokáig áll a cuppogósra felázott fűben. Nem
érezte a hideget, az esőt, csak a nyikorgást hallotta, és a hallottakon húzta
fel magát egyre jobban. Forrt belül, mint a kazán, de néma maradt, mert tudta,
hogy ha kinyitná a száját, csak szitkozódó üvöltés hagyná el azt. Csak állt az
esőben és nézte, ahogy az öreg újabb adagot pakol a talicskába, és elindul vele
a kert végébe. NYIK-NYIK-NYIK...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Már
teljesen kivilágosodott, de Henrik még mindig ott állt a kerítés mellett. Végignézte,
ahogy az idős férfi teljesen elhordja a téglahalmot, és amikor végzett,
elkezdte az egész műveletet újra, VISSZAFELÉ, a kert végéből a sufnihoz. Henrikben
nem csupán döbbenetet váltott ki a felismerés, hanem valami el is pattant benne.
Halántékán egy vastag ér lüktetett, majdnem a talicska nyikorgásának ütemére.
Idegszálai túlfeszített hegedűhúrok voltak, amin a szomszéd és talicskája
voltak a vonó, s egyfolytában ugyanazt játszották. NYIK-NYIK-NYIK-NYIK...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik szeméből már eltűnt az értelem, helyét
valami egészen más vette át. Az őrület opálos lidércfénye. Esődzsekijének
zsebébe csúsztatta az olajos flakont, majd cuppogós léptekkel elindult a
házába. Rövid keresgélés után megtalálta, amit keresett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem
volt nehéz átmásznia a kerítésen. A sufni mellett várakozott, egykedvűen nézve,
ahogy az öreg megpakolja a talicskát a kert végében. Akár valami robot. A
mozdulatai gépiesek voltak, szögletesek, a fáradtságnak jelét sem mutatta.
Edzett volt, ami nem is csoda, hiszen minden hétvégén ezt csinálta,
ugyanezekkel a téglákkal. Soha nem hétköznap, hanem csak a kurva, kibaszott
hétvégén. Amikor Henrik pihenni szeretett volna. A <i>rohadék</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> NYIK-NYIK...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
nyikorgásnak egyszeriben vége szakadt, ahogy a fejsze keresztülhatolt az
öregember szürkéskék bézbólsapkáján és a fején, hogy úgy repessze szét a koponyát,
mint egy érett dinnyét. Még a hangja is hasonló volt a dinnye hasadásához. A látvány
már kevésbé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik a sufni melletti farakás rejtekéből
lendítette meg a súlyos acélt, meglepően gyorsan és pontosan. Az öreg nem
szenvedett. Teste előre bukott, rá a téglákkal félig rakott talicskára, fejéből
groteszk antennaként meredt ki a jókora baltanyél. A rengeteg vért belemosta az
eső a téglák közé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik gyorsan, határozottan mozgott.
Felapplikálta a holttestet a téglák tetejére, és megragadta a talicska szarvát.
A tetemes súly ellenére meglehetősen könnyűnek érezte, erőt adott neki a testét
elöntő adrenalin.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
talicska kereke újból felsírt. Henrik megállt, elővette az esőköpeny zsebéből
az olajos flakont és teljes tartalmát a kerék tengelyére nyomta. Elindult
ismét, a nyikorgás megszűnt. Ismét megállt, lehajolt az öreg szétnyílt fejéhez,
és a fülébe lihegte:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Látja, szomszéd? Mégiscsak jó az az olaj, bassza meg! Csak ennyit kellett volna
tennie! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az eset
óta eltelt idő eléggé megviselte Henriket, annak ellenére, hogy igen precízen
tűntette el a nyomokat és a hullát. Az öreg szomszéd iránt senki sem
érdeklődött, ha volt is valakije, nem tartotta vele a kapcsolatot, amit Henrik
nem is csodált. Abszolút nem érzett szánalmat iránta, még akkor sem, amikor az
akkurátusan feldarabolt tetem sisteregve oldódott egy savval telt műanyag
hordóban. A közelükben senki más nem lakott, így nem volt tanúja az esetnek, és
Henrik a kellemetlen szagokkal és látvánnyal járó utómunkálatokat is nyugodtan
elvégezhette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
bűz, a darabolással járó hentelés, a mindezzel járó rettenetes és visszataszító
látvány még sokáig kísértette, de sok munkája és a munka miatti kimerültség
megtette a hatását, és Henrik hosszú idő után végre ismét jól tudott aludni.
Még hétvégén is, ami különösen fontos volt számára. Hétfőnként kipihenten,
felfrissülve ment be a munkahelyére, még a kollégák bárgyú viccein is tudott
nevetni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Reggelente állt az ablaknál, ahonnan átlátott
a néhai szomszéd kertjére, amit felvert a már mellig érő gaz, és a kávéját
kortyolgatta. Egyik ilyen reggel egy régi Opel kombit látott megállni a kapu
előtt. Egy fiatal házaspár szállt ki belőle meg egy kövér fiú, olyan tizenegy
év körüli. Hiába nyomkodták a csengőt, nem jött a házból senki, hogy kaput
nyisson, meg hát az áramot is lekapcsolta a szolgáltató egy ideje, anélkül meg
a csengő sem működik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Nincs
telefonja sem, tudja, nagyon magának való ember a nagybátyám – mondta a férfi,
és Henrik gondolatban hozzátette: <i>csak
volt.</i><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nos, sajnálom, hogy nem tudok segíteni. Nem ismerem a szomszédomat, csak ritkán
látom. Kérnek még kávét? – Henrik olyan ember benyomását keltette, amilyen
valójában volt is, ha a körülmények végletes alakulása nem kényszerítette
másra: egy joviális, kedves úriember. A kis család felállt a kanapéról,
láthatóan menni készültek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Köszönjük a kedvességét, a vendéglátást – mondta a férfi. Kedves, szerény
embernek látszott, ahogy a neje is. Megkönnyebbülve sóhajtott fel a kanapé,
ahogy elhízott csemetéjük is nyögve feltápászkodott, szája szélén ott voltak
még az aprósütemény morzsái.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Tudja, van kulcsunk, és be is mentünk. Érti, lehet, hogy betegen fekszik
odabenn, nem tudni...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Persze, értem – bólintott Henrik. – Egy magányos ember ha rosszul lesz, senki
sem veszi észre. Sajnos, még én sem, holott itt lakom a szomszédban, de keveset
vagyok itthon, rengeteg a munkám.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ilyen világ ez – szólalt meg most a nő. – Berci bácsi meg amúgy sem valami
barátságos ember. Inkább olyan fura. Amikor évekkel ezelőtt meglátogattuk, még
a karonülő Karcsikára sem volt tekintettel, pedig annyira tündéri volt.
Egyszerűen elzavart minket. Még csak nem is köszönt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Karcsika
elvigyorodott, a szája széléről néhány morzsa hullott a szőnyegre, <i>amit nagy eséllyel bele is fog taposni
csámpás lábával</i>. Henrik nehezen tudta elképzelni karonülő gyermekként. Ahhoz
a babához, akit elképzelt látva Karcsika termetét, nem egy ilyen sovány anyuka
karja társult képzeletében, hanem egy Shwarzeneggerhez méltó, erekkel átszőtt,
feszülő bicepsz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az
anyuka sóhajtott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Igazság szerint félve léptünk be. Tudja... hátha ott fekszik holtan. Karcsikát
ezért inkább be sem engedük, amíg körbe nem néztünk. De nem volt sehol. A lakás
is úgy néz ki, mint ami régóta lakatlan. A villanyt is kikapcsolták. Nagyon úgy
néz ki, elment itthonról és nem jött haza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Nem bizony. Hála nekem.</i> Henrik belső
énje ördögi vigyorra húzta a száját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nincs más hátra – vette át a szót a férj –, be kell jelentenünk az eltűnését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem
volt különösebb nyomozás, Henriket is csak egyszer kérdezte ki egy rendőr. A
szomszédot eltűntnek nyilvánították, az ingatlan kezelését pedig átvette
egyetlen örököse és kis családja, vállalva a számlák fizetését, amíg a férfi
elő nem kerül. De Henrik tudta, hogy soha nem fog előkerülni. Az erős sav
tökéletesen feloldotta még a DNS-ét is, ami maradt belőle, visszakerült a
természet körforgásába. <i>A</i> <i>vén</i> <i>gatya</i>
<i>már</i> <i>a</i> <i>pokolban</i> <i>tologatja</i> <i>a</i> <i>talicskát</i>.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Egy nap,
mikor Henrik éppen munkába indult, teherautó állt meg a szomszéd ház előtt.
Megjelentek Karcsikáék is, a kis család papírdobozokat cipelt be a házba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Alighanem szomszédok leszünk – mondta az apuka mosolyogva. – Bizonyos okokból
el kellett hagynunk a lakásunkat. Nehéz idők járnak...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Azok – bólintott Henrik, miközben beindította a motort. Búcsút intett új
szomszédainak, és elindult a munkahelyére. Alapvetően jó kedve volt, mégis egy
apró kis gombócot érzett materializálódni a gyomra tájékán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Először azt hitte, álmodik. NYIK-NYIK-NYIK...
Hosszú hónapok óta nem hallotta ezt a hangot. Rádöbbent, hogy amit hall, az a
valóság, és úgy ült fel az ágyban, mint akit elektromosan sokkolnak. A szobában
még sötét volt, a digitális óra zöld kijelzője négy óra harmincat mutatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Magára
kapta a köntösét. Lassan ment az ajtó felé. Nem hitt a kísértetekben, de mégis
félt, hogy az öreg szomszédot fogja megpillantani, ahogy szétnyílt koponyával,
bugyborékoló hörgéssel tolja szörnyű talicskáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Természetesen nem az öreg volt az. A hajnali
derengésben jól kivehető volt Karcsika hóemberszerű alakja, ahogy csámpás X
lábain egyensúlyoz. Henrik, mintha valami hagymázas álomban járna, szinte
lebegve, nagyon lassan közelített a drótfonat kerítéshez. Jeges veríték lepte
el, amikor megpillantotta, hogy Karcsika egy szürkéskék bézbólsapkát visel
jókora fején, ami ugyanolyan csálén áll, mint...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Te
jó ég, fiam, mit csinálsz te idekinn ilyen korán, ráadásul szombaton?
Felébreszted a szüleidet, vagy...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Karcsika letette a talicskát. Lufiszerű karjával
legyintett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Á,
apáék hétvégente piacoznak, már fél négykor elmennek itthonról. Én meg nem
tudok olyankor már aludni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>De én tudnék, nagyon is tudnék, te dagadt
lárva. </i>Henrik joviális mosolyt erőltetett az arcára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
hogy jutott eszedbe mégis ezt csinálni? Más gyerek inkább tévézik vagy játszik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
gyerek megrántotta a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nemtom. Csak úgy jött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik és a gyerek egy darabig csak nézték egymást.
Henrik valahogy érezte, hogy fölösleges további kérdéseket feltennie, ez a
gyerek nem normális. <i>Nem csak dagadt, de
hülye is.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Oké, megértem. – Dehogyis értette meg. Az ilyesmit nem lehet megérteni. Azt meg
lehet, hogy valaki elmegy kocogni, vagy olvasgat, esetleg építget valamit
használt jégkrémespálcikákból, de hogy bontott téglákat talicskázzon oda-vissza
hajnalok hajnalán, azt nem. Így csak ennyit mondott:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
azért a kedvemért megolajoznád a kerekét? Tudod, nagyon zavaró a nyikorgása.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
srác féloldalasan rávigyorgott a csálé bézbólsapka alól, és amit mondott, attól
végigfutott a hideg Henrik gerincén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ehhez nem jó az olaj, gépzsír kell. De nem baj, hogy nyikorog, engem nem zavar.
De maga <i>már</i> <i>megint</i> csak kötözködik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
fiú felemelte a talicskát és megindult vele. A kerék mint ha még hangosabban
nyikorgott volna. Egy szörnyű, idegtépő, visító nevetés egyenesen a pokolból. NYIK-NYIK-NYIK...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Henrik opálos tekintettel figyelte, miközben teste
verítékben úszott, és halántékán egyre vadabbul lüktetett egy ér.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-22424499490591833662017-08-11T00:41:00.000-07:002017-08-11T00:41:14.187-07:00EGYCSAPÁSRA<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9GhwAPvCSXXNBDxzaraou4lXIloxfvWaRCmNpAlVFiR-ftIq6CPDkkzZlFRyO5FGUi3wvWCGAMVY1GprgxuaIwdD3r8QcglsBhFKaGWNz9wAL9-UL-dBAPVQIi6khfqf6OEuhmtJbGJ3I/s1600/egycsapasra_kep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="272" data-original-width="425" height="204" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh9GhwAPvCSXXNBDxzaraou4lXIloxfvWaRCmNpAlVFiR-ftIq6CPDkkzZlFRyO5FGUi3wvWCGAMVY1GprgxuaIwdD3r8QcglsBhFKaGWNz9wAL9-UL-dBAPVQIi6khfqf6OEuhmtJbGJ3I/s320/egycsapasra_kep.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Nézze, Szalmaszéky úr, a mi irodánk a hatékony
és gyors megoldásokra szakosodott. Ergo, ha ön azt olvasta a weboldalunkon,
hogy minden problémáját egy csapásra megoldjuk, akkor garantálhatom, hogy az
úgy is van. Tesszük mindezt egy szerény
összegért, s azt is garantáljuk, hogy e szerény összeg kiadása miatti
aggodalmaktól is mentesítjük magával, a problémamegoldó metódussal.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto;">
Szalmaszéky kikerekedett szemmel
nézte a megnyerő küllemű alkalmazottat. Kettőjüket egy modern íróasztal
választotta el.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto;">
Sok problémája volt. Túl sok.
Életében eljutott arra a pontra, amikor nemhogy a fényt nem látta az alagút
végén, de a problémahalmazok úgy álltak össze agyában, mint egy óriási,
kibogozhatatlan fonalköteg. Ez a cég pedig állítása szerint mindezt képes
úgymond „egy csapásra” megoldani. Természetesen hihetetlen volt számára ez az
állítás, de eljutott arra a pontra, amikor úgy érezte, nem válogathat.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérem, elmagyarázná nagy vonalakban, hogy mégis
mi módon képesek önök egy csapásra megoldani olyan szintű problémákat, mint az
enyém? – kérdezte az alkalmazottat, aki mosolyogva behunyta a szemét a
vékonykeretes szemüveg mögött.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Ez szakmai titok, de hamarosan megtapasztalja az
eredményt, csak legyünk túl a formaságokon.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto;">
Az alkalmazott elé tolta a terminált, amin az utalást el tudta végezni. Minden
elő volt már készítve, neki csak engedélyeznie kellett a tranzakciót.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->De hát azt sem tudják, mi a probléma, vagyis
inkább átláthatatlan problémahalmaz, ami megoldásra vár… – Szalmaszéky nem
tudta befejezni aggódó megjegyzését, mert az alkalmazott felemelte a
mutatóujját.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérem, a szerződésben mi garanciát adtunk, hogy
ön számára tökéletesen orvosoljuk a problémát. Több száz ügyfelünk közül még
egy sem panaszkodott. De ha meggondolta magát, akkor még érvényteleníthetjük a
szerződést, és még csak kezelési költséget sem számolunk fel. A döntés az öné.
Azt ajánlom, ne szaporítsuk a szót. Kérem, legyen határozott: igen, vagy nem?
Ha pedig döntött, akkor hajtsa végre a tranzakciót, s a problémamegoldás
manővere azonnal működésbe lép.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto;">
Szalmaszéky egy darabig gondolkodott, de mivel minden olyan
kilátástalannak tűnt számára, végül arra jutott, hogy belemegy az alkuba.
Közelebb húzta a terminált, bepötyögte a PIN-kódját, és egy gombnyomással
engedélyezte a tranzakciót. Valahol a virtuális térben pedig egyesek és nullák
sorozataként egy szerénynek éppen nem nevezhető, ám ez esetben mégis méltányos
összeg cserélt gazdát.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Remek! – csapta össze tenyerét az alkalmazott. –
Nos, akkor hozzá is láthatunk!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto;">
Az alkalmazott kihúzta az egyik íróasztalfiókot, és egy szép nagy machetét
húzott elő. Szalmaszéky szája elkerekedett.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Jé! Hogy fért el abban a fiókban egy ekkora… –
ám a mondatot nem fejezhette be, mert a feje elvált a testétől, és mint tudjuk,
a beszédhez elengedhetetlen, hogy az ember feje a nyakán legyen. A fej pedig a
levegőben egyet bukfencezve, tompa puffanással zuhant a nylonnal letakart
szőnyegre.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoListParagraphCxSpMiddle" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Nos, ezzel meg is volnánk, Szalmaszéky úr! –
mondta az alkalmazott elégedetten, fakó kék szeme pajkosan csillant a
vérpettyes szemüveg mögött. A machetét
letette az asztal szélére és megnyomott egy gombot a telekomon.<o:p></o:p></div>
<br />
<div class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 20.25pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-indent: -.25in;">
<!--[if !supportLists]-->–<span style="font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-numeric: normal; line-height: normal;">
</span><!--[endif]-->Kérném a takarítókat. Egy problémamegoldó ügylet
lebonyolítva. No, és Esztike, kérem, rendeljen nekem párat azokból a sajtos
pizzaszeletekből! – tekintete néhány pillanatra elidőzött a széken ülő
Szalmaszéky nyakából ütemesen, ám egyre kisebb intenzitással spriccelő
vérsugáron – Ööö… nem, nem, Esztike. Nem kérek rá ketchupot!<o:p></o:p></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-54617502992716218872017-08-10T07:36:00.001-07:002017-08-10T23:59:27.901-07:00Beton<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4PkK1Hj8yzsfZjZWXtKtCe8fVwkC4HxZP1IpfF65YhOZbUwKeCi7USW5vc-HbS_VcD-4ghyphenhyphenwq3Hy7fijbvJL7BNLAd_j3vR8F4xaKepJ5nY9n1L7xdPECDlrmI3afkNvbyTdP_I-0kLNe/s1600/betonnovellahoz.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="340" data-original-width="640" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4PkK1Hj8yzsfZjZWXtKtCe8fVwkC4HxZP1IpfF65YhOZbUwKeCi7USW5vc-HbS_VcD-4ghyphenhyphenwq3Hy7fijbvJL7BNLAd_j3vR8F4xaKepJ5nY9n1L7xdPECDlrmI3afkNvbyTdP_I-0kLNe/s320/betonnovellahoz.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Sötétség. Sötétség mindenütt. Az emlékek
összakavarodtak, egyetlen nagy fájdalomgombóccá álltak össze, hogy aztán
felrobbanjanak megannyi fájdalom- és emlékszilánkká és úgy kavarogjanak, mint
egy szörnyű vihar magja. Nincs kiút semerre. Szűk a tér, az is sötét és
fájdalommal teli.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> Néha érzi fogvatartója közelségét,
gonoszságának egyenetlen lüktetését. Érzi, ahogy tenyerével megérinti, de ő elhúzódik,
minél távolabb, amennyire csak tud, de mozgástere behatárolt. Kiszabadulna,
repülne bele az örökkévalóságba, de a komor, rideg határok fogva tartják.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> Amikor a fogvatartónak sikerül őt
megérintenie, van, hogy nem az elhúzódást választja, hanem nyomakodni kezd a
fogvatartó felé, hátha rajta keresztül ki tud szabadulni. De azon a ponton,
ahol érintkeznek, nem képes tovább jutni, az a határ. Mivel az örök
zaklatottság és fájdalom lüktetésében és kaotikus áradatában létezik, nem képes
összeszedni a gondolatait, az emlékeit. Kicsoda ő? Hogy került ide? Egyáltalán
mi az az “itt”.<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> Sötétség. Sötétség mindenütt. Káosz, félelem,
fájdalom, mely emlékekből táplálkozik, a borzalmak emlékéből. Aztán az emlékek
kaotikus fájdalomörvényén túl hall egy hangot, amit fogvatartója hörög arra a
határfelületre amin túl nem juthat, amely minduntalan útjába áll, hiába
vergődik kétségbeesetten. A hang azt hörgi: “Enyém vagy. Szenvedj hát örökre!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> A hangtól ismét felkavarodik az a
fájdalmakból, rettenetből főzött kotyvalék, ami immár ő maga, de egyszer csak
az értelmezhetetlen fájdalom-emlékfolyamból felmerül egy, amit tisztábban
érzékel a többinél, értelmezhető emlékké áll össze. Ugyanez a hang kántál
ütemesen valamit valamilyen fura nyelven, a torokhangok úgy buknak elő, mint
gusztustalan fekete bogarak egy bűzös sebből. Az érthetetlen szavak ragacsos
masszaként bénítják meg a tudatát, majd előtörnek az emlékek, sorban, olyan
tisztán és fájón, mint az üvegszilánkok. Ez pedig újra meg újra megismétlődik.
Ki tudja mióta, és valószínűleg már örökké így lesz.</span></i><span lang="EN-US"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Amikor elment a barkácsáruházak építőanyag
részlege mellett, mosolyogva olvasta a feliratot néhány zsákon: "hobbi
beton". Vajon ki az az elmebeteg, perverz őrült, akinek éppen a betonozás
a hobbija, egy olyan foglalatosság, ami egyike a legnehezebb fizikai munkáknak?
Nos, ő éppen ilyen őrült volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes szerette a betont, tisztelettel vegyes
áhítattal nézte, ahogy köt a szürke anyag, ahogy képlékeny, szinte folyékony
állapotból átalakul valami mássá, olyan szilárd dologgá, ami gyakorlatilag az
egész emberi civilizáció súlyát megtartja. Más, normális ember számára ez körülbelül
annyira izgalmas és érdekfeszítő, mint az olvadó havat nézni. De az ő számára
ez a dolog maga volt a csoda.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ám
Frigyes nem egészen arra használta a betont, mint az emberek. Nem épített
belőle házat, nem készített belőle járdát, ház alapot, betonkoszorút vagy bármi
olyat, amit az építőiparban szokás. Ő két és fél méter magas, nyolcvanszor nyolcvan
centis alapú betonhasábokat öntött. A hasábok teljesen egyformák voltak és tökéletesen
sima felületűek, köszönhetően a saját kezűleg készített speciális zsalunak. Formájuk
és anyaguk szerint kiváló pillérek lehettek volna, de csak körben álltak
Frigyes magas kőfallal körülvett, tetővel fedett udvarán, tökéletesen egyforma
távolságra egymástól. A kör nagy volt, de nem teljes. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Harminc hasáb állt, de még tíz hiányzott. A
harmincegyedik helyén már készen állt a zsalu. Az udvar egy elkerített részén
zajlott a beton keverés. Frigyes csakis készre kevert, zsákos betonnal dolgozott,
"hobbi betonnal". Bár drágább volt, mint ha külön vette volna meg a
sódert és a cementet, de a jó minőség és a könnyebb szállíthatóság megérte
neki. Meg aztán mire költsön az ember, ha nem a szenvedélyére?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta az építőanyag telepen ismerkedett meg Frigyessel,
amikor úgy állt a raklapokra halmozott esztriches zsákok előtt, akár egy karcsú
kérdőjel. Frigyes, látva a rőtvörös hajú, vékony nő tanácstalanságát, tőle
szokatlan módon azonnal a segítségére sietett. Magának való ember volt, s
utólag belátta, hogy az égő vörös, hullámos hajzuhatag ragadta meg. Akár a bátor
Merida haja az animációs filmből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta elmondta, hogy házának hátsó bejáratához
szeretne egy lépcsőfokot betonozni, mert ami ott van, túl magas, nehézkes és veszélyes
rajta a közlekedés. Mióta elhagyta a férje egy másik nőért, kénytelen mindent
egymaga elvégezni, még az ilyen férfinak való ház körüli munkákat is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Hosszasan elbeszélgettek, s Frigyes ellátta
tanácsokkal az asszonyt betonozás ügyben. Végül aztán úgy döntött,
segítőkészségét még jobban kiterjeszti, s felajánlotta, hogy szívesen elvégzi a
munkát. Fizetséget nem fogadott el, de Berta unszolására megalkudtak egy vacsorában
az asszonynál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes kitett magáért, a lépcső szép lett,
Berta örömét csupán egy dolog árnyékolta be: eltűnt hőn szeretett kandúrja,
Oszkár. Eleinte vígasztalhatatlannak tűnt, de Frigyes jó érzékkel feloldotta a
bánatát. Maga sem tudta, hogy ennyire kedves személyiséggel rendelkezik.
Kénytelen volt elismerni, hogy még önmaga számára is tud meglepetéssel szolgálni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Miután Berta megnyugodott, hogy Oszkár csak a
tavaszi ösztöneinek engedelmeskedve csavargott el egy kis időre, nekilátott,
hogy elkészítse a megígért vacsorát, specialitását, a parmezános csirkét,
melynek receptjét lánykorában tanulta. Frigyes természetesen ebben is
segédkezett, kedélyes csevej kíséretében, közösen készítették el az ételt, amit
aztán a hátsó udvaron fogyasztottak el. A kellemes tavaszi este, a vacsora és
az utána elkortyolgatott sauvignon blanc megtette a hatását, Frigyes és Berta a
hálószobában kötöttek ki. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta ágya rég volt ilyesmire használva, s
hangos, ütemes nyekergéssel fejezte ki ezirányú méltatlankodását. Ám Frigyes
itt is ügyes ezermesternek bizonyult, s néhány csavar meghúzását követően
folytathatták kölcsönös vonzalmuk beteljesítését.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes láthatóan nem örült, amikor másnap
délután a nő váratlanul beállított hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Meglepetés!
– sikkantotta, és a férfit félretolva már bent is volt az előszobában. Mire a
férfi felocsúdhatott volna, már szobáról-szobára járta önkényes felfedező útját
a házban. Frigyes magas homlokának közepén kidagadt egy ér. Nem tetszett neki
ez a váratlan rámenősség. Főleg, hogy nemigen engedett be senkit a házába,
legfeljebb azokat, akiket kötelező jelleggel be kellett engednie, mert hivatalos
személyek voltak. Kezdett benne megérni a bizonyosség, hogy előző napi
udvariassága, melyet gyengédség és intimitás követett, végzetes hiba volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Berta,
nem számítottam a jöttödre, igazán megleptél! – mondta Frigyes próbálva lépést
tartani a nővel, aki úgy rohangálta körbe a házat, mint egy kisgyerek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ezek
szerint sikerült, ugyanis valóban meglepetésnek szántam. Tegnap te jártál
nálam, úgy illik, hogy ma én látogassak el hozzád – mondta kacarászva Berta, és
hozzá tette: – Nyugi, nem kell nekem vacsit főznöd! – azzal máris viharzott
tovább felfedezőútján.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes
a nő elé vágott, mielőtt az kimehetett volna a hátsó udvarra és testével
elállva az útját, neki szegezte a kérdést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Honnan tudtad hol lakom? Nem emlékszem, hogy mondtam volna.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
vörös hajzuhatag keretezte arcból Frigyesre meredt a zöldeskék szempár, és a
rózsaszín ajkak gúnyos fintorra húzódtak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Hol élsz te, a kőkorszakban? Az internetről még nem hallottál?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ne
haragudj, de nem túl etikus mások lakcíme után kutakodni az interneten...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Nem
etikus? Ne viccelj, tegnap szétkeféltél, és ezek után még azt sem tudhatom meg,
hogy hol laksz? Fura pacák vagy te, az már biztos. Na, de hadd nézzem meg a
kertedet, ha már idáig eljutottam!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ki
akarta szuszakolni magát Frigyes mellett, de az masszívan állt az ajtókeretben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Jobb, ha nem mégy ki oda! – mondta olyan hangon, hogy Berta háta
beleborsódzott. A tekintete is más lett. A tény, hogy tegnap ez a férfi még
benne járt (és nem is volt rossz, sőt...) most olyan valószerűtlenek tűnt, mint
ha ufonauták látogatták volna meg. Ám Berta makacs nő volt, és nem adta fel
egykönnyen. Úgy tett, mint ha feladta volna abbéli szándékát, hogy átmenjen az
ajtón, és egy lépést hátra lépett, majd hirtelen, olyan gyorsan, akár a villám,
kisurrant a magas férfi hóna alatt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes
arca olyan volt, akár egy durván faragott kőszoboré. Már nagyon bánta
segítőkészségét, és hogy engedett annak az ösztönnek, ami megannyi nagy férfiú
vesztét okozta már a történelem során. Még a bibliai Dávid király is
elvesztette az eszét, amikor megpillantotta a tetőn fürdőző Bethsabét. Képes
volt ezért az asszony férjét, a hitteus Uriást, aki nem mellesleg egyik
legjobb, leghűségesebb katonája volt, elveszejteni. A férfit mindig csak bajba
sodorták az ösztönei, s lám, most ő is így járt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Te
valami művészféle vagy? – kérdezte meglepetten Berta, ahogy szájtátva bámulta a
hatalmas betonhasábokat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Valami
olyasmi – felelte Frigyes ugyanazzal a kővé vált, maszk szerű arccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem csoda, hogy olyan profi voltál a lépcsőm betonozásában. Ezek a micsodák
itt... ezek itt... egyszerűen...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Tökéletesek
– fejezte be a mondatot Frigyes.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta apró fintort vágott, ami más férfit talán
elbűvölt volna. Frigyest is, de nem itt és nem most.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem egészen erre a szóra gondoltam, de valóban tökéletesek. Nos, én inkább a
"félelmetes" szóra gondoltam. Mint ha valamit őriznének. Ez... ez
valami szoborcsoport? Vagy valami modern Stonehenge?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Úgysem
értenéd – mondta Frigyes fakó hangon. – Most pedig kérlek, menj innen. Hagyj
magamra. Az életemnek olyan részébe gázoltál bele, amihez igazán semmi közöd,
ráadásul a határozott kérésem ellenére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta közelebb lépett a férfihez, és meg
akarta érinteni az arcát, de az hátrébb lépett.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ugyan már, mi a baj? Nem akartalak megbántani. Én csak azt gondoltam...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Mit
gondoltál? Hogy egy kiadós dugás feljogosít arra, hogy hívatlanul a házamba
törj, és beleártsd magad a legféltettebb titkomba?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes halkan beszélt, talán éppen ezért volt
félelmetes. Berta arca elkomorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Titok? Miféle titok? Ezek csak bazi nagy betondarabok. Fogalmam sincs, miért
készítetted őket, de tudod mit? Elhúzok innen, mert frankón kiráz a hideg ettől
az egésztől, meg tőled is. Te csak egy dilis vagy, aki művésznek hiszi magát,
ez a helyzet. Nem is értem, hogy engedhettelek az ágyamba. Te jó ég, csak én
lehetek ilyen idióta, hogy megbaszatom magam egy dilinyós pöccsel, csak mert
lebetonozta a lépcsőmet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – A
kedvességet kifelejted a képletből. De igazad van, a magadfajta szerint én csak
egy dilinyós pöcs vagyok. Én sem értem, hogy lehettem olyan hülye, hogy
eljátsszam a grállovagot. – Frigyes halkan és szomorú hangon beszélt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Valóban nagyon kedves voltál – mondta Berta, és látszott rajta, hogy egy
hajszálnyra van attól, hogy elsírja magát. – De most tényleg olyan vagy, mint
egy pöcs. Hülye voltam, kész, ennyi. Most pedig elmegyek, magadra hagylak a
betontömbjeiddel. Most már látom, hogy csak zacskóürítgetésre voltam jó neked.
Valójában olyan vagy, mint ezek itt – színpadiasan körbe mutatott –, egy nagy,
hideg betondarab. Lélek nélkül. Na, pá, művész úr! Kösz a betonozást!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta megindult az ajtó felé, de félúton
megállva visszafordult. Vörös sörénye most mint ha az indulat emésztő tüzeként
lobogott volna arca körül. Ujjával Frigyesre mutatott, és szeme olyan vadul
villogott, akár egy ragadozónak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
egy dologról biztosíthatlak. Akinek csak tudom, elmondom, hogy milyen
istenverte, szarházi dilis vagy, meg hogy ilyen szarokat öntesz betonból. Nevetség
tárgyává teszlek. Nem vagyok egy kihasználható numera!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Jobban tette volna, ha visszafordulás nélkül
elmegy, de ezt nem tudhatta. Ahogy azt sem, hogy Frigyes le fogja ütni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Amikor magához tért, iszonyúan fájt a feje.
Meg akart mozdulni, de nem tudott. Hideget érzett. Hideg vasat és hideg
nedvességet. Látása nagyon homályos volt, csak lassan tisztult ki, de nem
teljesen. Valami folyamatos morajlást hallott. Ahogy tisztult a tudata,
felismerte a hangot, amit jó párszor hallott már, amikor építkezések mellett
ment el. Fura módon még az is felidéződött benne, ahogy a melósok utána
fütyülnek. Egyhangú, konstans morajlás. A zúgó villanymotor és az acéldobban
súrlódó vizes kavics hangja.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
betonkeverő nem lehetett messze, de nem láthatta, mert egy acélfal volt az arca
előtt. A hideget a lábán érezte. Pánik lett rajta úrrá, ahogy felismerte
maga körül a függőlegesen meredező, hüvelykujj vastagságú betonacél szálakat. Ezekhez
volt hozzákötözve igen szorosan. Ennek a betonacélnak a hidegségét érezte. A
nedvesség pedig, amit a lába körül érzett...<i>
te jó ég, ez beton!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Sikoltani akart,
de nem jött ki hang a torkán. Léptek közeledtét hallotta, majd az arca előtt
lévő acélfalon kinyílt egy kis ablak, körülbelül akkora, mint egy tablet
képernyője. Frigyes szenvtelen arca jelent meg a keretben. Mint egy zord maszk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – A
hangszálaid. Kénytelen voltam elmetszeni őket. Lehet, hogy kicsit vérzik még.
Jobb, ha nem erőlteted, mert azzal csak tetézed a kínjaidat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Olyan
hangon mondta mindezt, mint ha csak arról számolt volna be, hogy kiment a
közértbe kifliért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Pedig igazán szép beszédhangod volt. Sajnálom, Berta. De nem engedhetem, hogy
sikoltozz itt nekem. Tudom, megoldhattam volna úgy is, hogy egyszerűen csak
betömöm a szád, de az nem az igazi. Ezt csak akkor fogod megérteni, majd ha a
szádig ér a beton. Semmiért sem hagynám ki azt az élvezetet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta
el sem tudta képzelni, hogy létezhet olyan jeges, mindent felülíró rémület,
mint ami rá szakadt. <i>A betonhasábok... azokban
is... nem, ez nem lehet igaz!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Mint ha csak a
gondolataiban olvasna, Frigyes bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Igen. A betonhasábok. Mindegyikben van valaki. Tehát nem mondhatod, hogy csak lelketlen
betondarabok. Szó szerint lelkek vannak bennük. <i>Ezeknek lelke van</i>. Ahogy ennek is, ami itt készül. Ebben a te
lelked lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Rémület, pánik. Torkából csak fojtott hörgések
szakadtak fel. Szeme tágra nyílt a rémülettől, érezte, ahogy a vizelete
lecsurog a combján, bele a térdéig érő még híg betonba. Frigyes ugyanazon a szenvtelen
hangon folytatta, mindvégig a szemébe fúrva nyugodt, de mindenképpen őrült
tekintetét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Azt tanítják, hogy a lélek a test halálával szabaddá lesz, tehát ezen elmélet
szerint valóban nincs lelkük az alkotásaimnak. De akik így hiszik, nem tudják
azt, amit én. Tudod, mindig is vonzott a spiritualitás. Sokfelé jártam a
világban, sokféle tant megismertem. Többségük marhaság. De volt egy mesterem,
aki olyasmit tanított meg nekem, amit csak kevesen tudnak ezen a világon. Azt,
hogyan lehet itt tartani az eltávozottak lelkét. Meglehetősen egyszerű szertartás,
és az eredményeképpen tetszőleges helyre zárhatom be a lelket. Akár egy betontömbbe.
Annyira megkedveltem ezt a mestert, hogy meghívtam magamhoz, és nehezményeztem
volna a távozását. Éppen ezért vele kezdtem ezt a kört. Lelke örökre itt marad
immár, a legelső tömbben. Nagy becsben tartom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta sikoltott belül, de ez csak hörgésben
nyilvánult meg a külvilág számára. <i>Ez
csak egy rossz álom, ez nem lehet igaz! Mindjárt felébredek és vége. Ez nem
igaz! Csak álmodom...<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Frigyes arca
eltűnt a keretből. Berta hallotta távolodó lépteit, majd ahogy a betonkeverő
zaja kissé megváltozik, ahogy meg szokott, amikor megdöntik a keverőputtonyt,
hogy kiöntsék a tartalmát. Hallotta,
ahogy az anyag súrlódó hangot hallatva beleömlik egy talicskába. A talicska
kereke ütemesen nyikorgott, ahogy a férfi tolta a nőt rejtő zsalu felé. Komótos
mozdulatokkal porciózta ki valamilyen vödrökbe, majd egy alumínium létra
nyekergése hallatszott, ahogy munkásbakancsos férfi cipel fel rajta valamit.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta nem tudott felnézni, csak amennyire a
szemgolyója forgása engedte. A nyaka viszonylag erősen volt odakötözve a
betonacél szálakhoz, ez pedig igencsak korlátozta abban, hogy felfelé fordítsa
a fejét. A periférikus látómezejében megjelent a zsalu felső peremén egy vödör
széle, ami betont okádott rá, pontosabban mellé. A folyékony anyag cuppogva
csobogott, telefröcskölve a combját. Amikor Frigyes beöntötte a negyedik vödröt
is, kiürült a talicska, és Berta érezte, hogy az anyag szintje már combközépig
ér.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Ez nem álom, ez a valóság. Itt fogok kínok
közt megdögleni, mert szóba álltam egy őrült sorozatgyilkossal, akivel még
dugtam is. Megnyomorított. Bele fogok fulladni a betonba, lassan, nagyon
lassan. Ahogy Oszkár cica.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Kétsége
sem volt afelől, hogy a szerencsétlen Oszkár teteme ott van a hátsó lépcső belsejében.
Ezt megerősítendő ismét megjelent Frigyes arca a kis nyílásban. Láthatóan
megizzasztotta a munka.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Oszkár cica bebetonozása nem volt ilyen megterhelő. De a mesterművek mindig nagyobb
erőfeszítést igényelnek. Amúgy pedig igazán sajnálom, hogy épp veled kell ezt
tennem. Nem ez volt a terv. No, és tetszettél is. Éppen ezért megőriztem
belőled valamit, utólagos engedelmeddel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes ismét eltűnt, de ezúttal nem a
betonkeverő felé ment, hanem a házba. Berta egész testében reszketett, s bizarr
módon megfordult a fejében, hogy ez a reszketés a vibrációs eljárás része is
lehet, amivel a betont tömörítik. Fogékony volt a morbid humorra, de az
ilyesminek egészen más íze van, ha a borzalmakat az ember maga szenvedi el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes munkásbakancsos léptei közeledtek
ismét, majd megjelent a férfi feje a nyílásban, s amit Berta látott, attól
megállt a remegése, kővé dermedt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem volt időm tökéletesre készíteni, csak hevenyészve van összefogva. De
szerintem így is csodálatos, nem gondolod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes fején az ő rőtvörös lobonca volt.
Kócosan, helyenként összetapadva a vértől. Berta elájult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Mikor magához tért, a férfi szoborszerű arcát
látta maga előtt, de ezúttal a vörös haj nélkül. Ismét meg akart szólalni, de
hangszálai még mindig nem engedelmeskedtek. De azt sem bánta volna, ha örökre
néma marad, csak kikerülhetne ebből a zsaluból. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes
arca eltűnt a nyílásból, majd a távolodó talicska nyekergése hallatszott. A
betonkeverő pedig csak morgott, zúgott folyamatosan. Berta hallotta, amint a férfi
egy zsák százaz esztrichet önt a keverődobba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
lábfejénél már nem volt annyira hideg a massza, valószínűleg elkezdett kötni,
és az bizonyos hőtermeléssel jár. Nem sokat tudott a betonról, ezt is még
Frigyes mondta neki, amikor az építőanyag telepen beszélgettek. Bárcsak soha ne
ment volna oda! De odament, és ennek következményeként most itt van egy bazi
nagy acélzsaluban, ujjnyi vastag szálakból készített vasalathoz rögzítve. Ez a
tetű pedig szépen kiélvezi a haláltusáját, élvezettel fogja végignézni, ahogy a
beton szintje eléri a száját, ő pedig próbál küzdeni az életben maradásért, de
hiába, mert a beton győz. Borzalmas és fájdalmas halál vár rá, ő pedig semmit
sem tehet ellene. Ahogy a többi szerencsétlen sem tehetett, akiknek teste ott
rejtőzik a körben álló tömbökben. Miután pedig kínok közt meghal, a lelke sem
szabadulhat... de ez marhaság. Berta nem hitt az ilyesmiben. Spiritualitása
legfeljebb addig terjedt, hogy néha elolvasta a horoszkópját. De mi van, ha
mégis igaz? Ha még halála után is ide lesz zárva, a rideg, néma szürkeségbe?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem
akart belegondolni. Éppen elég volt számára a jelenlegi állapotát feldolgozni.
Egyáltalán fel lehet az ilyesmit dolgozni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Könnypatakok folytak le arcán, a kétségbeesés,
a reménytelenség könnyei. </span>Érdekes
módon már nem a rettegés munkált benne. <span lang="EN-US">Ismerte önmagát
ahhoz eléggé, hogy tudja, nála ezt az állapotot a düh szokta követni, az emberi
psziché azon egészséges lépcsőfoka, ami kifelé vezet a gödörből. Ez általában
működik a hétköznapi helyzetekben, csakhogy ez egyáltalán nem az a helyzet
volt. Ebből a gödörből nem nyújt kiutat a düh. </span>Dühönghet<span lang="EN-US"> akárhogy ebben a zsaluban, az emelkedő
szintű betonban, mit sem használ. Még csak ordítni, átkozódni sem tud. Még
akkor sem, ha valami csoda folytán kiszabadul innen. Soha többé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Furcsa, mi minden jut eszébe egy rettenetes
helyzetben lévő, halálra ítélt embernek. Most éppen az jutott eszébe, hogy
karaoke-ztak a húgával azon a bulin, ahol a férjét megismerte. Vagyis a volt
férjét. Soha többé nem fog énekelni, de még beszélni sem. De bár csak ez volna
a legkisebb veszteség, amivel szembe kell néznie!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Abban
sem reménykedhet, hogy valakinek gyanús lesz egy műholdas felvételen ez a bizarr
udvar, hiszen az egészet egy opálos fényáteresztő tető fedi. A sors kegyetlen
fintora, hogy ugyanolyan polikarbonát, mint amiből tavaly az előtetőt
csináltatta a hátsó bejárat fölé, oda, ahol most az egyik lépcsőfokban a
macskája van... A szörnyeteg mindenre gondolt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Talán valaki megtalálja majd a levágott haját
ennél az elmebajosnál, és így elindul egy láncolat, mely fényt derít mindenre.
De ő már nem sokra megy azzal, ha lebukik a szarházi. Sőt, esetleg az is
meglehet, hogy aki megtalálja a hajat, nem tud lépni, mert szintén áldozattá
válik és az egyik betontömbben végzi. Ez utóbbi gondolat csak még jobban elkeserítette,
majd elkeseredésében azt tette, amit minden ateista tesz, ha reménytelenül
életveszélybe kerül: imádkozni kezdett. Mintegy gúnyos válaszként odafentről
újabb adag híg beton érkezett a zsaluba. Az anyag szintje emelkedett. Lassan,
biztosan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Biztos vagy benne, hogy ez jó ötlet? Az exed nem igazán lehet oda értem. Rád is
fújhat, de engem bizonyára egyenesen gyűlöl.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara nem akart kiszállni a kocsiból. Feri
fújt egyet és bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Oké,
rendben, nem erőltetem a dolgot. Bemegyek egyedül, de előre szólok, ciki lesz,
mert ez közös kérésünk felé. Ezerszer elmondtam már, hogy nem haragszik. Békében
váltunk el. Amúgy sem az a haragtartó típus. Szenvedélyes, és pillanatok alatt
el küld bárkit az anyjába, de nem haragtartó. De számíts rá, hogy ő fog
kijönni, és kedves lesz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
basszus, miattam hagytad el! Nincs az a feleség, akiben ez ne hagyna sebeket!
Én se bratyiznék azzal, aki elhappolja a pasimat. Ráadásul sokkal jobban néz ki
nálam, ami valószínűleg csak fokozza az érthetetlenségét annak, hogy miattam
ejtetted. Berta egy nagyon jó nő, szerintem a pasik megbolondulnak azért a
vörös hajért. Ha leszbó lennék, én is rácuppannék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
elnevette magát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Igen, annak idején engem is az a vörös bozont bolondított meg. De édes, te sem
panaszkodhatsz. Gyönyörű vagy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara ugyan nem volt az a különleges szépség,
de légies alkata és huncutul csillogó őzbarna szeme ugyanúgy képes volt
megbabonázni egy férfit, mint Berta lángoló vörös hajkoronája, s erre még
pajkos jelleme is rátett pár lapát vonzerőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
bármilyen jó nő is az exem, látod, mégis el tudtam hagyni. Te is tudod, hogy a
dolgok sokszor egész más szinteken működnek. No, és az sem véletlen, hogy Berta
most is egyedül él.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara felhúzta a szemöldökét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Arra nem gondoltál, hogy talán azért él egyedül, mert még mindig téged szeret?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Az
ki van zárva –, csóválta a fejét Feri – hidd el, ehhez elég jól ismerem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ti
pasik azt hiszitek, képesek vagytok igazán ismerni egy nőt, de valójában
lófaszt se tudtok rólunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
kajánul elvigyorodott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Hé, ne csináld ezt, tudod, hogy bezsongatsz, amikor rondán beszélsz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Tudom,
persze, hogy tudom. Biztos ezért kellettem neked én. Perverz vagy, mint minden
pasi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Te
is perverz vagy, máskülönben nem velem lennél.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara
elnevette magát, és hirtelen gondolattól vezérelve kiszállt a kocsiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Oké, nyertél, csakugyan az vagyok. Ezért hát mégis csak bemegyek veled. Na, látod,
ez eléggé perverz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ilyenkor pedig itthon szokott lenni. Tudommal nemigen jár sehova.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
újra csengetett, immár negyedszer.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Honnan tudud, hogy mit szokott csinálni és mit nem? Hiszen már nem vele élsz.
Felnőtt, önálló nő. Oda megy és azt csinál, amit akar, a te tudtod nélkül!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara karba tett kézzel állt Feri mellett a
bejárati ajtó mellett és tettetett dühvel nézett rá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Az
is lehet, hogy lefeküdt aludni, sőt még az is, hogy nem egyedül, hanem épp egy
izmos krapekkal gyűrik vadul a lepedőt. Kisebb gondja is nagyobb annál, hogy
velünk foglalkozzon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
a fejét csóválta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Édes, megbeszéltem vele, hogy most jövünk és hozzuk a kutyát, mert szívesen
vigyáz rá. Mondta, hogy jól ellesznek Oszkárral. Vén kandúr, és méretre
nagyobb, mint a mi kis Jancsink.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az autó
felé pillantottak, aminek hátsó ülésén egy kisállat-szállító dobozban ott várakozott
Jancsi, a kis Yorkie. Feriék egy hétre készültek elutazni, és megkérték Bertát
– pontosabban csak Feri kérte meg –, hogy vigyázzon az ebre. Berta készségesen
igent mondott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Berta nem olyan, aki elfelejti az ilyesmit. Ennyire azért ismerem, hidd el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Rendben, elhiszem – felelte Tamara –, de mi van, ha a mi Jancsink fogadásánál
sürgősebb dolga akadt? Erre nem gondoltál?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
ismét a fejét csóválta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ha
így is lenne, akkor biztos felhívott volna, hogy ne hozzuk a kutyát hiába.
Valami nem stimmel itt. Megnézem a hátsó bejáratot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ne
már, ahhoz nincs jogod. – Tamara megfogta Feri karját. – Ez már nem a te házad.
Nem mászhatsz be csak úgy a kertbe!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Dehogynem!
– felelte Feri, és elindult a ház mögötti kert felé. Tamara rosszallóan
követte.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Azt ugye tudod, hogy ez jogtalan behatolás? – suttogta a nő, amint Feri
fellendült a kerítésre. – Ezért akár le is csukhatnak!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ó,
persze, meg fel is akaszthatnak, főbe lőhetnek, kerékbe törethetnek és karóba
húzhatnak. Na, jössz te is, vagy csak állsz ott szétaggódva az arcodat?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
a kezét nyújtotta Tamara felé, hogy felhúzhassa őt is a kőkerítés tetejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Én
is? Ezt meg hogy gondolod? A bűntársaddá akarsz tenni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Naná!
Együtt jóban-rosszban, emlékszel? Meg aztán segítened kell, ha esetleg Oszkár a
macska rám támad!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
hátsó bejárat zárva volt, de Feri emlékezett, hol tartja Berta a pótkulcsot, az
ajtó fölött lógó kaspóban. Ezt a dugihelyet még ő találta ki, amikor itt
lakott. Tamara rá akart ripakodni, hogy ehhez aztán végképp nincs joga, de Feri
rá sem hederített, csak elkezdett kepeckedni a kaspó felé. Egyikük sem vette észre
a frissen betonozott lépcsőfokot, amibe a férfinek sikerült jól belelépnie mind
a kilencven kilójával. A beton ugyan egész jól kikeményedett, de még nem kötött
meg teljesen. Viszont Ferinek sikerült lerúgnia a zsaludeszkát, és ahogy
elvesztette az egyensúlyát, cipője sarkával egy szép nagy darabot le is tört a
félig megkötött lépcsőfokból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Istenem, hogy te mekkora barom vagy! – sóhajtotta Tamara, és elfordította a
fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Csakugyan, de azért talán mégsem akkora – felelte a férfi, és a letört
lépcsőfokra mutatott. Tamara oda nézett, és a szája elé kapta a kezét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Egy
döglött macska vicsorba torzult pofája meredt rájuk, félig a betonba ágyazódva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
kötő beton marta csupasz bőrét. Eleinte még próbált ellenállni, mozgatta a
lábujjait, amennyire tudta, de a folyamatosan, lassan szilárduló anyag
fokozatosan lebénította lábának mozogni képes részeit. Teste több helyen volt a
vasalathoz rögzítve, elég szorosan ahhoz, hogy meggátolja a normális
vérkeringést, így valójában nem érzett annyit. Bár megpróbált küzdeni a
zsibbadás ellen, az átvette az uralmat, bizarr érzéstelenítőül szolgálva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes most fentről, a zsalu pereméről
beszélt hozzá.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ez
most kicsit más fajta beton, teljesen új szállítmány, másik gyártótól.
Lassabban köt, de a végén keményebb lesz. Legalábbis a leírás szerint.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Olyan kedélyes hangon beszélt, mint egyik
melós a másikhoz, nem pedig egy sorozatgyilkos az éppen aktuális áldozatához.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Új
termék, bevezető áron. Mit szólsz hozzá, hogy épp rajtad próbálom ki?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Azt, hogy baszd meg az anyád, aztán vágd fel
a rohadt hasad, és a tulajdon gennyes beleiden csúszkálva dögölj meg!<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Berta rosszul
volt. Ismét az ájulás kerülgette, és valójában vágyott is rá, hogy az öntudatlanságba
merülhessen. Inkább haljon meg öntudatlanul, vagy vigye el egy szívroham, csak
ezt ne! Ne legyen meg ennek a beteg fasznak az öröme, hogy végignézhesse, ahogy
kiszenved. Talán recskázni is fog közben a szemét. Az ilyenektől bármi kitelik.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Látása elhomályosult, szédült, és magában
hálát adott, hogy nem fogja megadni gyilkosának azt az élvezetet, amit az akar.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ó,
bocsáss meg! Hogy lehetek ilyen figyelmetlen? – Frigyes hangja valóban őszintének
hangzott. – Hiszen te kiszáradtál! Azonnal innod kell!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem!
Nem és nem fog inni! El AKAR ájulni. Ki akar lépni ebből a rémálomból. Legyen
vége...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi fentről behajolt hozzá, kezében egy alig csordogáló zöld kerti slagot
tarva. A gyenge vízsugárral megcélozta a nő kicserepesedett száját. Berta
utolsó erejével is makacsul ellenállt. Nem akart inni, vadul ellenállt életben
maradási ösztönének.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Hát jó! – mondta Frigyes, és másik kezével is lenyúlva befogta Berta orrát.
Ennek az életbenmaradási reflexnek már nem tudott ellen állni, kinyitotta a
száját, s mielőtt észbe kapva becsukhatta volna, már benn is volt a slag vége a
szájában, és mohón tolakodott le a torkán.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Amikor Frigyes kihúzta a slagot, Berta köhögve
fuldoklott, de legalább sikerült jó fél liter vizet juttatni a gyomrába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Eeez aaaz, jó kislány! – paskolta meg a férfi Berta lekopasztott fejét. – Az
nem járja, hogy kiszáradj nekem és elájulj. Mit kezdjek egy félhullával? Hol
marad akkor az élvezet?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Látta
Frigyes arcát kicsivel az ő feje fölött. Fénylett a verítéktől, az izzadsága az
ő arcára csöpögött. Cementtől mocskos kezével végigsimította az arcát. Ez
meggondolatlan manőver volt, mert Berta, akinek köhögése ekkor már lecsillapodott,
azonnal kihasználta az alkalmat, és egy pillanat alatt ráharapott a szájához
túlságosan közel került kisujjra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi fájdalomüvöltését felerősítették a zsalu acélfalai. Berta szép,
egészséges, erős fogazattal rendelkezett, de így is eltartott néhány rettenetes
másodpercig, amíg leharapta az ujjat. Közben a férfi végig üvöltött, olyan
hangerővel, amit ebben a helyzetben nem engedhetett volna meg magának. Lám,
rövid időn belül elkövette a második végzetes hibát is. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Annyi biztos, hogy Oszkár támadásától már nem kell tartani – mondta Feri, és
leguggolt, hogy alaposabban szemügyre vegye a jobb sorsra érdemes kandúrt. A
kandúrt és a lépcsőfokot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ezt nem tehette Berta – mondta a fejét vakarva. – Ha ez a szerencsétlen állat
meg is döglött, biztosan nem ezt a módját választotta volna a temetésének. Ez
pedig amúgy sem Berta munkája.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Kezével végigsimított a betonfelület ép
részén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ő
nem ilyen ügyes. Ezt valami szaki csinálhatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Most
már Tamara is közelebb jött, de kezét még mindig a szája előtt tartotta. Noha
az állat teteme rövid ideje lehetett a betonban, és az valamennyire lelassította
a bomlási folyamat elindulását, a tetem így is enyhe hullabűzt árasztott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Én
nem ismerem az exnejedet, de szerintem sem az ő műve. De akkor hogy a csudába
került bele a macska?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Nem
véletlenül, az biztos. Ha pedig ezt a lépcsőt valaki más csinálta, akkor
valószínűleg ő tette bele Oszkárt is. Ha pedig így van, akkor itt valami nagy
gebasz lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem kellene hívni a rendőrséget? – kérdezte Tamara.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Egy döglött macska miatt? Ne nevettess! – Feri kezében megcsillant a kulcs,
amit az imént vett ki a kaspóból. – Bemegyünk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem azért mondom, de itt kefélés volt nemrég – mondta odabenn Tamara, és körbe
intett a szobában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Honnan veszed? – kérdezte Feri.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nektek pasiknak teljesen fejletlenek az érzékeitek. Érezni a levegő illatában.
No meg ez is... – felemelt egy üres borosüveget. A mosogató mellett két
borospohár és két személyre való teríték volt elmosva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Látod? Berta éli az életét, mint minden normális felnőtt nő. Pasizik. Vagy
talán nem tetszik neked a dolog? Féltékeny vagy?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ugyan már! Hagyd a hülyeséget! Persze, hogy rendben van, ha az exnejem
randizik. De az már nem, hogy a pasi, akivel összejön, bebetonozza a
házikedvencét, akit már tíz éve imád, egy lépcsőfokba! Mert hogy a két személy
ugyanaz, nem kétséges. Nos, ez így együtt már okot ad az aggodalomra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
elővette a telefonját. Már majdnem megérintette a hívás ikont, amikor Tamara
megmarkolta az alkarját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ne! Szerintem ez nem jó ötlet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Miért, az istenit? Csak megkérdezem már tőle, hogy minden rendben van-e!
Különben sem ezt beszéltük meg. Éppen ő az, aki az ilyesmi miatt ki szokott
akadni...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Hát éppen ez az, nem érted? – Tamara egész közel hajolt a férfihez. – Ha az
exnejed valóban bajban van, akkor ez a hívás akár... meg is ölheti.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Miket beszélsz... – kezdte volna Feri, de aztán megértette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Csakugyan, ha Bertát elrabolták, akkor semmi
esélyük, hogy megtalálják, ha nála van a telefonja, mert a csöngést az elrablója
is meghallja, és ki fogja venni az aksit, akkor pedig lehetetlen bemérni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Úristen, mi van, ha nincs semmi baja, csak elment vásárolni, mi meg már rémtörténeteket
agyalunk ki? – Feri a tarkóját fogva járkált fel-alá, majd ismét végigsimított
iPhone-ja kijelzőjén.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Túlaggódom
a dolgot. Zárjuk rövidre, felhívom és kész. Kiderül, hogy csak a TESCO-ba ment,
és tegnap a felfogadott részeg kőművese valamiért megorrolt a macskára és
suttyomban eltűntette a betonba. Ő meg az eltűnt Oszkár miatti bánatában
kinyitott egy üveg bort...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara ismét megragadta a férfi karját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ó,
igen, és miután két terítékről megvacsizott, két pohárból megitta a bort, majd
hancúrozott egyet önmagával, sűrű magányában. Ne haragudj, de az ilyesmi egy
hülyére vall, és azok alapján, amiket nekem meséltél róla, ő egy nagyon is
értelmes nő. Te is érzed, hogy valami nem oké, az előbb mondtad. Nos, már én is
így vagyok vele, és jobb egy nő megérzéseit komolyan venni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
zsebrevágta a telefont.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Igazad van, ez nem oké. Akkor most talán hívnunk kellene a zsarukat? Csak negyvennyolc
óra után nyilvánítják eltűnt személlyé, addig meg bármi történhet...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Akár
elő is kerülhet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Akár. – Feri érezte, hogy ennek kicsi a valószínűsége.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Létezik egy weboldal, amivel a telefonszám alapján be lehet mérni a
mobiltelefonokat. Itt van a kocsiban a laptopom. Ugye ismered még az itteni
W-FI jelszót?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Persze – sóhajtott Feri –, nem hinném, hogy Berta megváltoztatta volna. Még ezt
is én állítottam be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes tehetetlen dühvel meredt bekötözött
kisujjcsonkjára, amely lüktetett a fájdalomtól. Most mit tegyen? Megkínozza?
Levágja a fülét, az orrát? Épp elég fizikai szenvedés vár rá még a zsaluban. A beton
már a derekáig ér, a lábszára körül már meg is köthetett valamennyire. Az pedig
maga lesz az iszonyat, amikor eléri a száját, ő pedig még lassabban adagolja
majd a betont, amiből először csak keveset lesz kénytelen lenyelni... Hiszen a
legborzalmasabb halálnak teszi ki, ahogy a többieket is kitette, nincs értelme a
fizikai szenvedést apró csonkításokkal tetézni. Nem, inkább a lelkét kell
meggyötörnie, hogy a saját halála, fizikai szenvedése eltörpüljön amellett a
lelki fájdalom mellett, amit okozhat neki. Márpedig ezt a dolgot nem hagyhatja
ennyiben, hiszen ez a ribanc leharapta az ujját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Előhúzta
a ládát az ágya alól, amiben az elkobzott mobiltelefonokat tartotta. Mindig
fontosnak tartotta, hogy elvegye és alkalmatlanná tegye őket a bemérésre. Nem
rongálta meg a készülékeket, csak kivette az akkumulátorukat. Az újabbaknak nem
volt kivehető akkumulátoruk, csak speciális szerszámmal lehetett eltávolítani,
ami számára nem jelentett problémát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
legalább tucatnyi készülék közül előkereste azt, amit legutóbb dobott bele,
Berta arany színű Samsungját. Megkereste a hozzá való akkumulátort is, már csak
a PIN-kódra volt szüksége. De ez utóbbi nem volt gond, hiszen évekig dolgozott
egy olyan üzletben, ahol olyan ügyfelek telefonjait kellett kikódolni, akik
elfelejtették a PIN-kódjukat. Mindössze egy laptop és a megfelelő szoftver
kellett hozzá, s mindkettő a rendelkezésére állt. Húsz perc múlva már ott
világított a kezében Berta bekapcsolt mobilja, egy pálmaleveles háttérképpel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Bertának
nem volt gyereke, de volt egy húga, akit igen hamar megtalált a névjegyzékben.
Elégedetten csettintett a nyelvével. Még egy remek fotót is talált a hugiról.
Frigyes örült, hogy valami olyasmi jutott eszébe, amivel valódi lelki kínokat
fog okozni az ujját leharapó ribancnak. Ekkor még nem sejtette, hogy elkövette
a harmadik végzetes hibát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara vézna ujjai olyan rutinnal siklottak a
laptop billentyűzete felett, mint a hollywoodi filmek klisészerű hacker
figuráinak. Itt ugyan szó sem volt semmiféle hacker tudományról, csak egy mobiltelefonokat
figyelő rendszerről, amelyik megmondja, hogy egy adott telefon mely cellában
tartózkodik éppen, és egy térképen megközelítő pontossággal a helyét is képes
megmutatni. Berta telefonszáma alapján azonban semmit sem mutatott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ez
azt jelenti, hogy nincs a telefonban az akku. Féltem, hogy így lesz –
sóhajtotta a lány. – Márpedig nem valószínű, hogy Berta kivette. Ez pedig
rosszat jelent.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Futtasd le még egyszer – mondta izgatottan Feri –, egy rendszer sem tökéletes,
gondolom, ez sem, bár nem értek hozzá. De futtasd le, hátha...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Megpróbálhatom,
de már vagy tízszer próbáltam. Ha nincs benn az aksi, nem jelzi a rendszer.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Újra
beírta a telefonszámot, és elindította a keresést. Egyszer csak megjelent egy
pont a térképen. Egyszerre kiáltottak fel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Odanézz, nincs is messze innen! – Feri rábökött a monitorra, ujja zsíros foltot
hagyott a kijelzőn.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Egyszer
jártam arra. Grundos rész, kevés házzal. Mi a francot kereshet arra? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Fel ne hívd! Biztos vagyok benne, hogy nem magától van ott! Oda kell mennünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes keze – ráadásul a jobbkeze – lüktetett
és fájt, annak ellenére, hogy két fájdalomcsillapítót is bevett, most mégis,
szemében diadalittas csillogással tartotta a mobiltelefont a zsaluban félig
bebetonozott Berta elé. Az acélfal ablakában a férfi izzadt arca és a telefon
kijelzője látszódott, a kijelzőn pedig egy fotó Katiról, Berta húgáról. Bertát
elcsigázottsága ellenére apró elégedettséggel töltötte el, hogy a férfi arcán
már nem az a fagyos kifejezéstelenség ült. Harapó akciójával sikerült
kibillenteni valamelyest. Ám saját mobiljának látványa és rajta Kati képe –
amit még ő maga lőtt karácsonykor – azonnal porrá zúzta apró elégedettségét, és
a félelem újabb hullámait indította be benne. Beszélni még mindig nem tudott,
csak kétségbeesett hörgés szakadt fel a torkából. Frigyes elvette a nyílásból a
telefont, s a kis keretet az ő izzadó arca töltötte ki teljesen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Azt ugye tudod, hogy neked már annyi, így is, úgy is? Gondolom, ebbe már
beletörődtél. – Már a hangja tónusa sem volt olyan nyugodt, mint eddig volt, de
ez ebben az új helyzetben már nem adott semmiféle elégtételt Bertának. – Azt
gondoltad, mit tudok én már ártani neked, igaz? Ezért hát leharaptad az ujjam.
Igaz, hogy csak a kisujjam, de baszottul fáj, és ez még jobban lelassítja a
munkámat. Na, de mindegy. Tudom, nincs értelme úgy büntetnem téged ezért, hogy
levágom valamidet, vagy kiszúrom a szemed, bár ezen azért még gondolkodom.
Viszont a húgod... Huhh!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta kiabálni akart, hogy "Nem bánthatod
a húgomat!", de csak ugyanaz a reszelős hörgés jött belőle, az is
erőtlenül. A Frigyes által eszközölt műtét hege is felszakadhatott, mert torkát
elöntötte a vér fémes íze. A beton a köldökéig ért, és a rögzítés miatti
zsibbadtság miatt nem érezte a kötésben lévő anyag marását de azt igen, hogy az
életerőt is szívja a testéből. Mégis próbált fenyegetően villogó tekintettel
nézni a keretben lévő arcra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ejj, de szánalmas egy kurva vagy! – vakkantotta a férfi, majd hirtelen benyúlva
a nyíláson, ököllel orrba vágta. Berta érezte és hallotta a reccsenést, ahogy a
porc és a csont megadja magát, és azonnal el is eredt a vére. Úgy érezte,
felrobbant az arca közepe. A szemét elöntötte a könny a hirtelen jött
fájdalomtól, és tulajdon fájdalmas hörgésén át hallotta, ahogy Frigyes kissé
nyugodtabb hangon folytatja. Köhögni kezdett, ugyanis vér került a légcsövébe.
A torkában a vérzés ugyan enyhe volt, de ahhoz elég, hogy kellemetlenséget
okozzon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Ez
jólesett! No, és lehet, hogy még pár dolog jól fog esni, amíg kiszenvedsz. De
nem akarom, hogy túl sok véred keveredjen a betonba. Esetleg hozhatok egy vasalót
vagy valami más forró, izzó dolgot...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyest
szinte fizikai élvezettel töltötte el az, amit a nőnek okozott. Ahogy az is,
amit ezután mondott neki. Merevedése azért nem volt, az ilyesmire nem indult
be.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – A
következő betontömbben a drága Kati lesz. Ez már eldöntött tény. Nem tehetsz
ellene semmit, nem is figyelmeztetheted, csak azzal a tudattal kell itt döglődnöd
és lassú kínok között kiszenvedned, hogy neki is végig kell ezt szenvednie.
Sőt, egyéb nyalánkságokat is tartogatok a számára, hiszen egész jó csaj, még ha
nincs is olyan szép vörös sörénye, mint neked volt. De legfeljebb majd ráteszem
a fejére a te hajad, miközben kedvem lelem benne... Na, ez remek ötlet!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Frigyes
felnevetett, miközben szétszedte a telefont, a nyála fröcsögött közben. Berta
ismét elájult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nézte az ájult nőt, aki jelenlegi állapotában
nem is emlékeztetett arra, akit meglátott az építőanyag telepen. Gondolatai
most nem voltak rendezettek, mint előző akcióikor, és hiába próbálta a szokott
nyugalmat erőltetni magára, nem ment. Ezzel a nővel már eleve hiba volt
kezdenie, de hát akkor még nem tudhatta... akkor még nem akarta őt is a
gyűjteménye részévé tenni. A dolgok csak úgy megtörténtek, és a dolgok már
akkor, a vörös boszorkány megjelenésével elkezdtek kicsúszni az irányítása
alól. Igen, valójában azóta minden másképp alakult. Ennek pedig valahogy
megálljt kell parancsolnia, újra neki kell irányítani, ő a pók, aki a háló
közepén felügyeli a szálakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> De a
szálak itt-ott szétszakadtak, összegubancolódtak, minden más lett. Mindez azzal
kezdődött, hogy hagyta magát elragadni egy spontán esemény által. Meglátta azt
a vörös hajat, és gyakorlatilag onnantól kezdve vesztette el az irányítást.
Azóta pedig egyre durvábban önállósította magát a történet, s ő már nem írója,
hanem egyre inkább csak egy szereplője.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Lehunyta
a szemét. Megpróbált a belső csendre figyelni, de most nem találta. Csak
vészharangok folyamatos kongása szólt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ránézett
hevenyészve bekötözött sebesülésére. Ha akkor józan és eszénél van, időben kikaphatta
volna az ujjat, és akár vissza is varrhatták volna egy klinikán. Ám az orvosok
kétségtelenül felismerték volna, hogy ez emberi harapás műve, és elindult volna
egy újabb kellemetlen láncolat. Kérdések, kihallgatások, a rendőrség
értesítése... NEM! Akkor kellett volna józannak lennie, amikor itatáskor
megsimította a ribanc arcát. Tudhatta volna! <i>Hiszen minden sarokba szorított patkány harap! </i>Ujjának hiánya ezentúl mindig erre fogja emlékeztetni.
Kemény lecke, de hatásos. A józansághoz gyakran a fájdalom útja vezet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Azzal tisztában
volt, hogy az emberi harapás mind közül az egyik legveszélyesebb. Az ember
szájában virulensebb baktériumtenyészet van, mint egy kutyáéban. Lehet, hogy már
is egy újabb végzetes hibát követett el azzal, hogy erre nem gondolt. <i>Tehát, most az újabb hibát megelőzendő el kell
mennem tetanuszt szerezni.<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Fejében
a vészharangok szüntelen kongásával, az ájult nőre ügyet sem vetve elindult.
Nem sejtette, hogy ez volt az igazán nagy hiba. Bár amikor egy tervszerű,
kiszámított cselekedetsort felvált az események véletlenszerű láncolata, akkor gyakorlatilag
minden lépés végzetes hiba lehet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Amikor
kiállt a dupla állásos garázsból, a khaki színű ponyvára pillantott, ami alatt
a nő Smart-ja rejtőzött. Megtörölte folyamatosan verejtékező homlokát, és egy
nagyot fújt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Még ez is! Ezt a szart is el kell majd valahogy
tűntetnem...<o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">Mivel a letakart
Smart miatt közelebb állt a garázs falához, közelebb is haladt el a Hörmann
kapu széléhez, amikor kiállt. Nem mem vette észre, hogy a hátsó lökhárító
beleakadt egy a falnak támasztott mázoló bakba, s magával húzta azt, s éppen a kapu
alatt engedte el. A bak éppen olyan pozícióba került, hogy a kapu lecsukódását
fél méterrel a talajszint fölött megakadályozza.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ezt
azonban Frigyes nem vette észre. Benne volt a váratlan dolgok láncolatában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Az
úton nem volt forgalom, csak egy régi Volvo jött velük szembe. Egy izzadt fickó
ült benne, s ahogy elhaladtak egymás mellett, Tamara egy villanásnyira úgy
látta, mint ha a férfi kormányt markoló jobb kezén egy átvérzett kötés lett
volna. Ránézett Ferire.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Te
is láttad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ja. Ennyire meleg azért még nincs. A fickó úgy festett, mint ha nem egy Volvo-ban,
hanem egy szaunában ült volna. Biztos rajta hagyta a fűtést.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Egyikük se mondta ki, hogy rossz érzéseik keleletkeztek
a férfi láttán, inkább arra koncentráltak, hogy minél hamarabb Berta nyomára
akadjanak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ott kell lefordulni! – mutatott Tamara egy leágazás felé. Feri lelassított, és
hamarosan egy poros földúton haladtak tovább. Körülbelül egy kilométer után egy
nagy házhoz értek, s mivel más épület nem volt a környéken, a férfi a fékbe
taposott. Porfelhő lengte körbe az autót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Látszott, hogy a ház eredetileg kis
kockaépület volt, és az évtizedek alatt lett több rész hozzá építve. A
végeredmény egész tetszetős lett, számos modern dologgal kiegészítve, mint a
Hörmann kapuval szerelt garázs, melyen a kapu most negyed részt nyitva állt.
Egy foltos festőbak szorult alá, azért nem tudott lecsukódni. Feri és Tamara biztosan
érezték, hogy jó helyen járnak.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
kezében már ott volt az iPhone.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ne! Még ne hívd a rendőrséget! – mondta a nő. – Egyáltalán nem biztos, hogy
bűntény történt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem érdekel! – mondta Feri és az ujjlenyomat olvasóval aktivizálta a kijelzőt.
Ekkor hallották meg a hangot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Furcsa, gurgulázó torokhang volt, szavak és
értelem nélkl, mégis egyértelműen emberi hang. Egy olyan ember hangja, aki
segítségre szorul.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feriben
leomlott a megfontoltság és józan ítélőképesség bástyája, és elrakva a
telefont, azonnal kipattant az autóból. Tamara követte. Nem volt nehéz a
garázskapu alatt bemászva követni a hangot, és megtalálni a forrását.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta arra eszmélt, hogy a saját vérétől
köhög. Frigyes nem volt sehol, a betonkeverő zaja sem hallatszott. Csend volt,
csak tulajdon köhögése, artikulálatlan torokhangja verődött vissza a zsalu
belső falairól. Testét már egyáltalán nem érezte, mint ha megszűnt volna a lassan,
de biztosan kötő beton halálos ölelésében. Az elgémberedett csontjaiból sugárzó
fájdalmat azonban nem csillapította a kikötözés okozta zsibbadás, ahogy a
betört orrából lüktető kínt sem. Állán, nyakán vér folyt végig, le végig a
mellkasán, és teste mellett kis tócsában gyűlt a hasa körüli betonon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Köhögése
csillapodott, ahogy mind több a légcsövébe került vértől szabadult meg. Ez a
vér most bepettyezte előtte az acél falat. A kis ablakon át Frigyes beteges
alkotásainak részlete látszott, ahogy komor kört alkottak, mely körnek immár ő
maga is részévé vált, noha az ő "szobra" még nem volt kész. A szürke
tömbökön túl repkénnyel befutott kerítés magasodott, melynek tetejét ebből a
pozícióból nem láthatta. Mozgatta a fejét, amennyire tudta, de nyaka oda volt
szíjazva a vasalathoz, nem túl szorosan, nehogy megfulladjon, de ahhoz eléggé
szorosan, hogy csak kis mértékű mozgást engedjen a fejének. Lefelé tudott
nézni, láthatta a beton szintjét, de fölfele már kevésbé, a feje mögött
meredező betonvasak, amikhez a nyaka és az egész teste is hozzá voltak kötözve,
nem engedték. A vasszálak nem csak mögötte futottak függőlegesen, de előtte is,
teste gyakorlatilag egy betonvas-keretbe volt beszorítva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Egy
autó vehemens fékezését hallotta meg. Visszajött a gyilkosa? A kézifék
reccsenése ismerős volt számára, de ez lehetett bármilyen autó kézifékje.
Lehet, hogy valaki más jött? Egy szomszéd? Valaki, aki esetleg segíthet rajta?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
remény új szikrája kezdett feléledni benne, s a szikrából hamarosan apró láng
lett, ami elég erőt adott neki ahhoz, hogy nem törődve bevérzett torkával
megpróbáljon valamilyen hangot – bármilyet! – kicsikarni magából. Szakadt
hangszálakkal nem egyszerű az ilyesmi és fájdalmas is, továbbá esélyes, hogy
saját vérébe fulladjon, de meg kellett próbálnia. Az eredmény szánalmas volt,
haláltusáját vívó, döglődő állat bugyborékoló hangjára emlékeztetett, s e dolog
nem is állt olyan távol a valóságtól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Minden erejét beleadta, torkából folyamatosan
tört elő a hörgés, bugyogás, és csak reméélni tudta, hogy ha nem Frigyes az,
aki a házhoz érkezett, akkor nem ijeszti el ezekkel a pokolbéli hangokkal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Uramisten... Berta! – Feri arcán egyszerre ült meg az iszonyat, és a sajnálkozás,
ahogy nézte azt az arcot, ami valaha a felesége arca volt. A vérmaszatos,
kopasz fej látványa borzalmasabb volt, mint az összes filmbéli szörnyűség, amit
eddig látott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Azonnal
szedjük ki onnan! – kiabálta Tamara, és elővette a telefonját. – Verd szét azt
a szart, én hívom a mentőket meg a zsarukat!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
kapkodva nekilátott keresni valamit, amivel szétszedheti a zsalut. Nem értett
az ilyesmihez, de látta, hogy masszív csavarok fogták össze a pántokat, amelyek
az acéllapokat egyben tartották. Miközben keresgélt, remegő hangon próbálta
nyugtatni Bertát, akinek arcát vér és könny áztatta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Most már itt vagyunk... minden rendben... megtaláltunk... Tamara, jönnek már?
Mondd nekik, hogy ez most kurvára kibaszottul sürgős!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara idegesen fel-alá járkált.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Bassza meg! Ezen a kurva udvaron nincs térerő!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Próbáld meg a házban, vagy a ház előtt, csak siess, az isten szerelmére! Minden
perc számít!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Tamara
berohant a házba, Feri tovább keresgélt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Hol
a kurva anyjában tartja ez a szerszámokat? – kiabálta, és egy tompa puffanást
hallott a ház felől. Oda fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Minden
oké? Vigyázz hova lépsz ezen a rohadt helyen! Kapcsold fel a villanyt! Használd
inkább a vezetékes telefont, talán van itt olyan!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem
jött válasz. Feri közelebb ment a zsalun lévő ablakhoz és benézett Bertára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Bemegyek a házba, ott biztos lehet telefonálni. Meg szerszámot is nézek, amivel
szétszedhetem ezt a szart. Rendben? Azonnal visszajövök, most már minden
rendben lesz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Berta könnyein át homályosan látta volt férje
arcát. Aztán szeme kikerekedett, a rémület úgy áradt szét benne, mint valami
jéghideg bénító folyadék. Szólni akart, kiáltani, de csak a reszelős gurgulázás
jött. Férje arca mögött egy ismerős alak közeledett óvatos léptekkel az ablak
felé, kezében baseball-ütőt tartva, olyan pózban, mint az amerikai filmek labdára
váró játékosai.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Feri
látta volt feleségén a hirtelen rémületet, de mikor megfordult, csak egy
villanásnyira láthatta azt az izzadt, indulattól eltorzult arcot, amit nemrég
még egy mellettük elsuhanó Volvo-ban látott. De mielőtt akár megmozdulhatott
volna, úgy érezte, az agya felrobban, és a körülötte lévő világ vele együtt a
hirtelen támadt feneketlen sötétségbe zuhant.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
karcsú, barna hajú nő letette maga mellé a könyvet, amit olvasott. Az októberi
szél rőt leveleket kergetett a tó fölé, s azok még csak nem is érintették a víz
felszínét, egy újabb széllökés máris tovalibbentette őket. A Nap már közeledett
a horizont felé, de még kényeztette a nőt fáradt sugaraival.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nem
tudott az olvasásra figyelni. Még kedvenc írója sem tudta feledtetni vele a
csalódottságot. A gyásznál is rosszabb talán a bizonytalanság. Amikor még csak
a miérteket sem tudja, nem hogy a hogyanokat. Emiatt még a kapcsolata is
mélypontra került, ide a tóhoz is inkább egyedül utazott el. Úgy gondolta,
talán egy kis béke, a táj szépsége, a kiadós séták helyre billentik belül, de
nem érzett semmilyen változást. Maradt a gondolat, ami csak mardosta és bizonytalanságban
tartotta. Mi történt ezzel a világgal, hogy mindenki ennyire ignorálja,
tökéletesen leszarja?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Nézte a parton sétálgató embereket. Mindegyik
egy külön történet, s minden bizonnyal érdekesebbek, mint az övé. <i>Ott az a pasi azzal a kis kutyával. Vajon az
ő sztorija mi lehet? Miért van itt? Esetleg itt lakik? <o:p></o:p></i></span></div>
<div class="MsoNormal">
<i><span lang="EN-US"> </span></i><span lang="EN-US">A kutyát sétáltató
férfi elhaladt előtte, és rá mosolygott. Kedves mosolya volt. Bujkált benne
valami szomorúság, ugyanakkor valami bíztató. A hónaljkutya egyszer csak
váratlanul begörnyedt és nevetséges pózában a sétányra piszkított. A férfi és a
nő egymásra néztek, szinte egyszerre vágva apró fintort, majd elnevették
magukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – A
kis dög aztán mindig tudja, hol kell cikis helyzetbe hozni az embert – mondta a
férfi kellemes baritonján. Majd elővett egy zacskót és felszedte a “terméket”. Rutinos
mozdulattal elkötötte a nylon zacskó száját és a közeli kukába dobta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Voilá! Mint ha semmi sem történt volna! – tárta szét karját a férfi. – Az élet
megy tovább.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> <i>Igen, az élet megy tovább</i> – gondolta a
nő, és sóhajtott egyet. Rámosolygott a férfira, persze úgy, hogy az ne legyen
félreérthető, és felemelte a könyvét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Karin Slaughter aztán tud pár dolgot az életről – jegyezte meg a férfi, és
kutyájával elindult a sétányon a móló felé.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Csak nem olvasta maga is? – szólt utána a nő.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – De
bizony – felelte a férfi visszafordulva –, a lelki gondokra nincs is jobb, mint
egy jó izgalmas thriller.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem úgy néz ki, mint akinek szoktak lelki gondjai lenni – mondta a nő, mire a
férfi felhúzta a vállát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Mélységes
kút az ember lelke, nincs ki bele lásson. Szép estét, hölgyem!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi és a kiskutya tovább indultak, de a nő ismét utánuk szólt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Ide valósi?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi visszafordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Nem igazán. Csak a hétvégére jöttem le. És kegyed?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ez a
“kegyed” olyan békebeli, öreguras hangzású volt, tetszett a nőnek, főleg egy
viszonylag fiatal pasi szájából. Ahogy ez az udvarias, magázódó hangnem is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> – Én
sem. De bocsánat, nem akartam tolakodó lenni. Csak kevés manapság a magafajta
szimpatikus fickó.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi elnevette magát. A nevetése is szimpatikus volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Hát igen. Anyám szerint is valami más korból pottyantam ide. Elég fura ez a
világ így is, legalább jó értelemben tegyük változatossá. De mondja – és most
én remélem, hogy nem tűnök tolakodónak –, nincs kedve meginni egy kávét? Itt
egy büfé nem messze a mólótól. Meghívhatom?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A nő
hangos csattanással összacsapta a könyvet, és felállt. Szép termetű fiatal nő
volt, csaknem olyan magas, mint a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Miért ne? Valahogy most úgysem megy az olvasás.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Vékony kezét lendületesen a férfi felé
nyújtotta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Katalin vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Néhány
másodperc tétovázás után a férfi is kinyújtotta jóval nagyobb kezét, amiről
hiányzott a kisujj. Megfogta a vékony női kezet és finoman megrázta.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> –
Frigyes. De kérem, ne szólítson Fricinek, az olyan, mint ha egy macska volnék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> Ezen
mindketten nevettek, még az apró Yorkshire terrier is csatlakozott hozzájuk egy
vidám, éles vakkantással.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"> A
férfi félénk, kisfiús mosollyal nézett a nőre, amit a nők általában nagyon
szeretnek, de ágyékát ugyanakkor jóleső bizsergés töltötte be, s közben azt
gondolta, hogy milyen csodálatosan fog állni rajta a vörös paróka.<o:p></o:p></span></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-62308074897840902672015-10-22T06:37:00.002-07:002015-10-22T06:37:34.173-07:00A LIFT – hangos novellaEz sorban a negyedik hangos novellám. De ha inkább olvasni szeretsz és nem hallgatni, akkor a jobboldali sávban megtalálod a novella címét, és rákattintva már olvashatod is!<br />Jó szórakozást!<br /><br /><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/tVv1N0KjW-M/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/tVv1N0KjW-M?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-41110082803694097472015-10-22T06:16:00.003-07:002015-10-22T06:16:55.103-07:00LÖKLA - hangos novellaElkészült sorban az ötödik hangos novellám. Hallgassátok - és osszátok - szeretettel! Jó szórakozást!<br /><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/k--stlkMoKU/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/k--stlkMoKU?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-2768432984623801882015-10-13T04:28:00.003-07:002015-10-13T04:28:36.326-07:00Tyll Forest: A szoftver<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNLzs6THVPsHtUYebG72XO4sIGSfrYuc3umLT7KG8_fdgo7N5LRi7rrOSsNPZieF9Ql0PfnXZGLIIum0gjdtAW9dCPl2tSrYY_E2tB4zV71SP5Xu21UDMGGQ1JflBDx_jUNOSWaTGmUhhM/s1600/virtualreality.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="160" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNLzs6THVPsHtUYebG72XO4sIGSfrYuc3umLT7KG8_fdgo7N5LRi7rrOSsNPZieF9Ql0PfnXZGLIIum0gjdtAW9dCPl2tSrYY_E2tB4zV71SP5Xu21UDMGGQ1JflBDx_jUNOSWaTGmUhhM/s320/virtualreality.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>„Figyelem! Ez a szoftver nem várt módon befolyásolhatja a
felhasználó életének olyan területeit is, melyeken esetleg nem szeretne
változtatni. Az Életszoft Kft. nem vállal felelősséget a felhasználó életében
beálló bárminemű változásért, a szoftver használatáért és az abból adódó
következményekért a felelősség kizárólag a felhasználót terheli. Termékünkhöz
kívánunk jó egészséget és hogy lelje benne sok örömét...“</b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal">
Ahogy Ágota elolvasta
a feliratot, valami enyhe borzongás futott végig a gerincén, amilyet még nem
érzett soha. Esetleg mégsem kellene kipróbálnia?</div>
<div class="MsoNormal">
<i>„A francokat nem! Negyvenezret adtam ki érte! Nehogy már
habokra fizettem ki ennyi pénzt ezért!“</i> - Érvelése - mint oly sok esetben -
ezúttal is financiális jellegű volt. Ágota életét, gondolatait és döntéseit
sokmillió embertársához hasonlóan a pénzügyi dolgok határozták meg. Éppen ezen
szeretett volna változtatni, amikor megvette a sokat ígérő programot és a hozzá
való számítógépes perifériákat, mely állt egy USB-s pulzusdetektorból, egy
különleges szemüvegből és egy fejhallgatóból.</div>
<div class="MsoNormal">
Amikor az áruház
polcain keresgélt, a szoftverek között ez volt az egyetlen ebből. „Új Élet“ -
hirdette a felirat. A tájékoztató szerint a szoftver képes úgy módosítani az
agyhullámokat, hogy a felhasználó bekerüljön egy virtuális világba teljes
érzékelésével, mintha álmodna.</div>
<div class="MsoNormal">
Ágota egy nagyon
ronda nő volt. Ebből fakadtak frusztrációi és komplexusai, aminek egyenes
következménye volt a szexuális sikertelenség. Bár szüzességét elvesztette
egyszer egy tökrészeg srác által, de számára is élvezetes szexuális kapcsolata
még nem volt.</div>
<div class="MsoNormal">
Izgalommal vegyes
félelem remegett bensőjében, amikor elindította a programot. A monitoron fura,
szakrális geometriával tervezett ábrák váltakoztak, amik a szemüvegen át háromdimenziósnak
látszottak. Hallotta a zúgást, amiről a használati útmutató írt. „Most kell
arra gondolnom, amit szeretnék!“ - mondta magában és a képernyőre bambulva
elkezdett vizualizálni...</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
A hatalmas, kopasz néger férfi tökéletes erekcióval sétált
felé a tengerparti fövenyen.</div>
<div class="MsoNormal">
- Gyönyörű vagy, Ágota! - szólalt meg amcsi akcentussal és
szorosan átölelte a lányt. Ágota pedig átadta magát a helyzet sodrásának. Igen,
sikerült megteremtenie a tökéletes világot, szituációt magának. De azt, hogy ez
csak egy program, már elfelejtette, teljesen valóságként élte meg, ahogy az
álomban sem gondolja az ember, hogy az csak álom. Élvezte, élvezte, élvezte...</div>
<div class="MsoNormal">
Ekkor a fekete fickó
fején, az arca helyén egy felirat jelent meg és az egész világ megmerevedett.</div>
<div class="MsoNormal">
„ÚJ ÉLET HIBÁT ÉSZLELT ÉS LEÁLL. KÉRJÜK, TÁJÉKOZTASSA A
WINDOWS-T A HIBÁRÓL. HIBAJALENTÉS KÜLDÉSE. IGEN - NEM...“</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
A fiatal csúnya nő félig aszalódott hulláját a rendőrök
találták meg egy bejelentés alapján, miszerint a lakásból gyomorforgató bűz jött
ki és a postaládát sem ürítették már vagy fél éve...</div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-64714573898757706952015-09-09T11:17:00.003-07:002015-09-09T11:17:48.531-07:00Hangoskönyv! - Tyll Forest: Ha kifogy a benzin<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/zHG1sWqmBPc/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/zHG1sWqmBPc?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Ismét egy thriller hangosított változata. Kellemes borzongást!Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-12914220529971488982015-09-09T11:15:00.002-07:002015-09-09T11:15:31.275-07:00Hangoskönyv! - Tyll Forest: A nagyi pulcsijaFolytatom a hangos novellák készítését. Ez itt például a kedvencem.<br /><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/BbCENbYzi0w/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/BbCENbYzi0w?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-42971196447046396792015-08-27T01:28:00.002-07:002015-08-27T01:30:17.827-07:00Hangoskönyv! - Tyll Forest: TerelőútTalán jobban szereted hallgatni a novellákat, mint olvasni. Ezért elkészítettem egyik novellám hangoskönyv változatát. Remélem, tetszik. Ha tetszett, kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm a figyelmet! Jó szórakozást!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/qAE0tOY4DFI/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/qAE0tOY4DFI?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-21875085705009556812015-06-12T01:28:00.002-07:002015-06-12T01:28:53.826-07:00Könyvajánló: A fátyol ezen oldalán<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17.5636348724365px; margin-bottom: 6px;">
Íme "A fátyol ezen oldalán" című regényemnek első oldala. Ez alapján ki lehet következtetni, hogy milyen lehet a többi. A regény természetesen kőkemény thriller, krimi és science fiction humoros ötvözete.<br />A könyv e-book és nyomtatott formában is megvásárolható a Publio-nál, de a Google Play könyváruházában is, vagy az Adamo Books-nál, sőt, a Bookline-nál is.</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17.5636348724365px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
Következzen a részlet:</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17.5636348724365px; margin-bottom: 6px; margin-top: 6px;">
"A jégcsapretek rendkívül hasznos zöldségféle. Tele vitaminokkal, enzimekkel és létfontosságú ásványi anyagokkal. Állítólag a bőr is szebb lesz tőle. Egyes állítások szerint a japán nők is a fokozott retekcsíra fogyasztásnak köszönhetik bőrük üde frissességét és selymességét.<br />Mindezeken felül a jégcsapretek egy elég karakteres növény. Arra fogékony emberek számára még fallikus jelleggel is bír. De úgy látszik, vannak olyan emberek is, akik szemében még fegyver jellege is van e vitamindús zöldségnek.<br />Steven Ottmeyer nem tudta, mit mondjon a mellette álló kollégáinak. Tulajdonképpen a látvány hatására egyfajta gondolatnélküli állapotba került. Olyan állapotba, amely eléréséért évekig is dolgoznak, gyakorolnak a spirituális emberek, tetemes összegeket hagyva a meditációt oktató guruk zsebében. Steven nem kívánta elérni eme állapotot, ez a dolog spontán következett be nála, amint belépett a helyiségbe.<br />A helyszín egy bevásárló központ kávézójának hátsó traktusa volt, ahova leginkább szerelmespárok szoktak elvonulni, nem pedig meglett, molett hölgyek bevásárló szatyrokkal. A két hölgy valamiért mégis ide húzódott és cappuccinot rendelt mandulatöretes aprósüteménnyel, hogy elpletykálgassanak vásárlás után. Megjárták már a komplexum élelmiszer részlegét is, egyikük ott tett szert a csaknem fél méteres jégcsapretekre. Ez a jégcsapretek pedig most véres felkiáltójelként állt ki az őszülő hajú idős hölgy szemüregéből. A kis fotelben ülő hulla feje hátracsuklott, a jókora retek pedig csaknem tökéletes függőleges pozícióban meredt az intarzia berakást imitáló polisztirol álmennyezet felé. A zöldségféle jó egyharmada mélyen be volt ékelődve a szemüregbe, olyan erővel döfhették bele, hogy az átszakította a koponya szemüregének vékony hátfal csontját és mélyen belefúródott az agyba. A szétrobbant szemgolyó maradványa a már száradó csarnokvízzel pedig groteszk könnyként folyt le a nő bal arcán. Jobb szeme még halálában is riadtan meredt a mennyezetre, mint ha azon szörnyülködne, vajon kinek jut eszébe ilyen ízléstelen, lehetetlen színű faberakás-utánzatot készteni abban a korban, amikor a számítógépek a legélethűbb famintázatokat képesek generálni egyetlen gombnyomásra.<br />Steven Ottmeyer meditatív állapota múlóban volt és pislogott egyet. Oldalra nézett a fintorgó egyenruhás helyszínelőre, akinek vörös bajusza teljesen úgy nézett ki, mintha kenderkócból kanyarintották volna az orra alá. A vörös bajszú nem nézett vissza rá, hanem a hullára meredve megszólalt:<br />– Tudja, én imádtam a retket. Eddig. De attól tartok, soha többé nem fogok retket enni. Sem ilyet – lapos, széles körmű mutatóujjával a „fegyverre” mutatott –, sem pedig másmilyet."</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 17.5636348724365px; margin-top: 6px;">
<a href="http://publioboox.com/hu_HU/a-fatyol-ezen-oldalan" rel="nofollow" style="color: #3b5998; cursor: pointer; text-decoration: none;" target="_blank">http://publioboox.com/hu_HU/a-fatyol-ezen-oldalan</a></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-83418620168192188362015-01-14T10:29:00.001-08:002015-01-14T10:46:41.527-08:00A MÉRETES SZERV<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCw1fZoS2qwbQuv4_MwcPb4J9lakkzH2iyHCIiE8Ww8-8mnelA_9SUb7bsGrpxr_ta4Z3U4dsYKU8PHx9WUhADP-eWVgHlVVt_OoTZ5EnpGq-cNkK5jygtIEir5F7xk8cyw7VLmqrxXZ0y/s1600/martrjoska.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiCw1fZoS2qwbQuv4_MwcPb4J9lakkzH2iyHCIiE8Ww8-8mnelA_9SUb7bsGrpxr_ta4Z3U4dsYKU8PHx9WUhADP-eWVgHlVVt_OoTZ5EnpGq-cNkK5jygtIEir5F7xk8cyw7VLmqrxXZ0y/s1600/martrjoska.jpg" /></a></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<st1:place w:st="on"><st1:placename w:st="on"><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;">Tyll</span></st1:placename><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> <st1:placetype w:st="on">Forest</st1:placetype></span></st1:place><span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> : A MÉRETES SZERV<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> Iván Ivanovics Sztyeminkovnak hatalmas volt.
Mutogatni ugyan nem mutogatta senkinek, de hát tudják, hogy van az: az emberek,
főleg falun, mindenkiről tudnak mindent, no meg aztán titkolni se igen lehetett
az efféle nyilvánvaló, látványos dolgokat. Férfiemberhez meg amúgy sem méltó a
dolgok rejtegetése. Szó ami szó, ez a dolog bizony karakteresen férfias dolog
volt, olyannyira, hogy híre nem csak a faluban, de az egész megyében elterjedt,
sőt, néhány káder propagandakörútja során még Moszkvába is elvitte a nagy
testrész hírét. Egyfajta jelzővé fejlődött Iván Ivanovics állapota szinte
országszerte. Az ominózus testrész nagy volt, vastag és hosszú. Egyszerűen nem
lehetett nem észrevenni. Ha valaki hasonló méretekkel büszkélkedhetett, arra
egyszerűen csak azt mondták, hogy “Ivános” van neki. Persze akkora, mint Iván
Ivanovics Sztyeminkovnak, senkinek se volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> Egy
külföldi újságíró egyszer be akarta jegyeztetni valami “rekordkönyvbe”, vagy
mibe, de Iván Ivanovics Sztyeminkov egyszerű, szemérmes falusi ember lévén
hallani sem akart a dologról. Nem vásári mutatványos ő, sem pedig valamiféle
furcsa torzszülött, amilyeneket a nagyvárosi magazinokban mutogatnak! Az eset
annyira felbőszítette, hogy kishíján felpofozta az illetőt. Három nagydarab
legény se tudta lefogni Ivánt, úgy hogy Alekszej, a kovács szaladt oda segíteni
nekik. Még így négyen is csak nagy nehezen bírtak a dühöngő Ivánnal, az
újságíró meg fejvesztve menekült, talán azóta is fut!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> Na, hát
ilyen ember volt ez az Iván Ivanovics. Férfi volt a javából és ez a tény nem
csak az óriási testrésznek volt köszönhető, hanem Iván férfias természetének
is. A nők egyszerűen imádták! Minek is mondom, hiszen bizonyára önök is tudják,
milyenek a fehérnépek! Mindig a különleges férfiak érdeklik őket. Márpedig Iván
Ivanovics elég különleges férfi volt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> Gyerekkorában elég sokat csúfolták adottsága
miatt, de később már szinte irigyelték. Felnőttkorára ő lett a legnépszerűbb a
faluban. Becsületes, derék férfiember volt.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span lang="EN-US" style="font-size: 12.0pt; mso-bidi-font-size: 10.0pt;"> Néha
levedzett a jókora szerv, és bizony ki is vörösödött, ilyenkor Iván gyakran
törölgette kedvesétől kapott hímzett kendőjével. Az a pletyka is elterjedt,
hogy Mása, Iván kedvese csaknem elvesztette egyszer a bal szeme világát a
méretes darab miatt, egyik szerelmes édelgésük során. Állítólag többen is
látták, ahogy Másenyka a szemét takarva jött ki a fészerből, ahova enyelegni
jártak. Nevetve mondta a mögötte kullogó legénynek, hogy “a fene a micsodádat,
Iván, majdnem kitoltad vele a szemem!”, s bár a falusi nép arrafelé szemérmes,
de nem kevésbbé pletykás mint más falusi emberek, így estére már mindenki tudta
a dolgot. Néhány rosszindulatú vénasszony felbuzdulva az eseten nem átallotta
azt terjeszteni, hogy Iván még verekszik
is avval a jókora szervvel! Persze, ezen mindenki csak nevetett, hiszen micsoda
bolondság már ez! Meg aztán az emberek szerették Ivánt. Végül is nem tehetett
róla, hogy ekkora orral áldotta meg a Jóisten!<o:p></o:p></span></div>
Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-55796871311507814892014-11-04T13:11:00.002-08:002014-11-05T04:42:12.508-08:00A HARAPÓ<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyslTVOcFXG7udnlmqfnWKVH3l2Kl6iptQtHGTs6S6pPme-kFAM534wyl9cp0lN8cz7zEH7leGLJzzuV6hRBmwITGnVGFrvnoCbHxEjbjH014T0swrWp3I6ezzB5_E3uLisXLfzqrZtce7/s1600/betonfalas.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyslTVOcFXG7udnlmqfnWKVH3l2Kl6iptQtHGTs6S6pPme-kFAM534wyl9cp0lN8cz7zEH7leGLJzzuV6hRBmwITGnVGFrvnoCbHxEjbjH014T0swrWp3I6ezzB5_E3uLisXLfzqrZtce7/s1600/betonfalas.jpg" /></a></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Tyll Forest</div>
<div class="MsoNormal">
A HARAPÓ</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Álmodozott a vörös
szőnyegről, de soha nem hitte, hogy egyszer valóra válhat. Együtt vigyorogni
azokkal, akikre a világ ikonokként tekint, kínálni magát a fotósok seregének,
akik úgy állnak, egymást letaposva, mint ha az életük függne tőle, hogy képet
készítsenek róla. Elgondolkodott rajta, vajon ha most megbotlana, és egy nagyot
zakózna, milyen szalagcímek jelennének meg a cikis fotó mellett a
bulvársajtóban és a szenzációhajhász weboldalakon. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„A „Felkoncolva” forgatókönyvírója betépve érkezett az Oscar gálára”</i>.
Pedig nem tépett be, sőt, valójában a füves cigit is egyszer próbálta ki.
Mindössze egyetlen pohár chardonnay-t gurított le a nap során, de az is órákkal
ezelőtt volt, pedig erősen elgondolkodott rajta, hogy némi töménnyel oldja a
stresszt. Forgatókönyvíró volt, nem filmsztár, nem szokta meg a reflektorfényt,
a koncentrált figyelmet. Ám a „Felkoncolva” sikere után elindult vele a
gyorslift, ami felrepítette Hollywood luxus tetőteraszára, ott pedig nem
ildomos elbújni. Nem is akart elbújni, valójában mindig is vágyott az effajta
sikerre. Frissen megreparált fogsorát kivillantva mosolygott körbe, integetett
a tömegnek, a fotósoknak, igyekezett legszimpatikusabb oldalát megmutatni. Való
igaz: ez itt a kurvák világa, amit ő eddig csak láthatatlanul szolgált, de most
neki is ki kellett lépnie a placcra.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Denise-szel az
oldalán lépdelt a Dolby színház felé. A lánynak már volt tapasztalata ebben, és
rutinos álszerénységgel mosolygott körbe. Az eddig csak B kategóriás mozikban szereplő
színésznő már másodszor lépdelt a vörös szőnyegen, Steve Geymour forgatókönyv
író partnereként első ízben. A tavalyi gálán Harald Gemmise-t kísérte, aki a
várakozások ellenére sem kapta meg a díjat, és ez olyannyira megviselte, hogy
rá két hétre holtrészegen botrányt rendezett egy jótékonysági partin: mindenki
szeme láttára belevizelt a bólés tálba. Már ez az emlék önmagában elegendő
pletykaalap volt, így legalább írtak pár sort Denise-ről is az újságok, ez
viszont kevés volt ahhoz, hogy valami normális szerepet kapjon. Denise
legnagyobb bánatára a „Felkoncolva” stáblistáján sem szerepelt, de mivel két
hónapja összejött Steve-vel, őszintén reménykedett, hogy hamarosan neki is
csurran-cseppen valami, hiszen vészesen közeledett a harmadik X-hez, ami Hollywoodban
legfeljebb a legendáknál nem számít.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve Geymour egy
kiadós szeretkezés során könnyelmű ígéretet tett Denise-nek, hogy elintéz neki
egy főszerepet a „Fekoncolva 2”-ben. A bibi csak az volt, hogy esze ágában sem
volt második részt írni. Szerinte – és a kritikusok, valamint a nézők szerint
is – a „Felkoncolva” úgy volt tökéletes, ahogy volt, egy esetleges folytatás
csak degradálná a filmvilágban elért státuszát. Ezt a státuszt pedig éppen ez
az este fogja megerősíteni, legalábbis azt csipogták a madarak, hiszen Steve
nem véletlenül vett részt a gálán, ugyanis a filmet nem kevesebb mint négy
kategóriában jelölték, s ezek között volt a legjobb eredeti forgatókönyv
kategória is.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A „Felkoncolva”
valójában a harmadik olyan sztorija volt, amit megfilmesítettek. Az első egy
igazi low-budget mozi volt, amit mindössze huszonkétezer dollárból forgattak,
egyetlen ismert szereplő nélkül. Jó kritikákat kapott, de nem sikerült áttörnie
a falakat, és hamar a videótékák alsó polcain végezte. A sztori egy kisstílű
bűnöző bandáról szólt, mintegy megideologizálva azt az életet, amit az egyszerű
halandó nem ismer, és Steve úgy igyekezett bevinni a nézőket ebbe a világba,
hogy neki magának semmi tapasztalata sem volt benne. Csak a fantáziájára
hagyatkozott. Ugyanígy járt el a második megfilmesített sztorinál is, azzal a
különbséggel, hogy a kegyetlenséget, az emberi szenvedést és a szenvtelen
arccal végrehajtott legkegyetlenebb gyilkosságokat amolyan pszichedelikus lassított
felvételeken képzelte el, amit ő művészinek gondolt. Ezt gondolták rajongói is,
akik eleinte kevesen voltak, aztán a második film után többen lettek. Filmjei
kultfilmekké váltak, de csak egy szűk réteg számára.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az igazi áttörést a
„Felkoncolva” hozta meg számára, mégpedig egy furcsa véletlen folytán. Igor
Rempelino, aki már gyakran került közel az Oscar-hoz, egy kokainnal behintett
és három mindenre hajlandó prosti társaságában, amikor már kifogyott a férfiúi
lőszerből, brahiból megnézte az interneten a „Klasszikus vér”-t, Steve második
filmjét. A rendezés pocsék volt, ahogy a színészek is, és a filmet nézve a tág
pupillájú Rempelino, rögtön észrevette, hol bukott meg a szerinte egyébként
zseniális sztori. Még azon frissiben, mialatt a stáblista futott az
óriásképernyős tévén, és az egyik elmaszatolt sminkű luvnya próbált életet
lehelni kipurcant férfiasságába, rákeresett a neten Steve elérhetőségére. Hamar
meglett a telefonszáma is, és az első mondat, amit mondott Steve-nek, az volt,
hogy a következő forgatókönyvéből ő szeretne filmet forgatni.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A film óriási siker
lett, és ami ritka, nem csak a rendező nevét emelte feljebb, de egyre többen
beszéltek arról, aki a sztorit írta. Innen pedig már szinte magától értetődő
volt, hogy Edgar „Blinky” Holmes, a film producere egy személyes beszélgetés
során minden teketória nélkül ezt mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Steve, mint
forgatókönyvíró te egy zseni vagy. Igor viszont egy kibaszott időzített bomba.
Mindketten tudjuk, hogy egy drogos roncs, aki ha még egy ilyen esélyt kap,
elszáll. Mint producer kérdem: nincs kedved megrendezni a következő általad írt
sztorit? Ha Rempelino kilép a képből, a nagyobb stúdiók közül is mellénk
állnának.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve ezzel a
tudattal lépdelt a vörös szőnyegen, nézve, ahogy Igor Rempelino, az erőszakos
mozik kultrendezője drogtól furán csillogó szemmel integet a rajongóknak, és
hátranézve rá kacsint. A kacsintásban benne volt minden: „Haver vagy!
Megcsináltuk! Még csak most jön a java! A következő még ütősebb lesz!” Steve
visszamosolygott, és tudta, hogy nem lesz következő, legalábbis Igorral. Ettől
ugyan pocsékul érezte magát, árulónak, hiszen Igornak köszönhette, hogy
befutott, de ott visszhangoztak agyában Holmes szavai is, és ez enyhítette
rossz érzését: <i style="mso-bidi-font-style: normal;">„Stevie fiú, a kopott
gumikat le kell cserélni. Lehet, hogy volt vele egy jó köröd a pályán, de a
következőben defektet kaphatsz és otthagyhatod a fogad. Egy körben jól
teljesítettél, de a futamnak még nincs vége. A kopott gumiknak ez a sorsa. Te
viszont egy hatszáz lóerős V8-as vagy. Hollywood már keményebb pálya.”</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve arcán a maszk-szerű
mosollyal nézte, ahogy Igor belép a bejáraton, és igyekezett egy kopott
gumiként látni őt. Kopott gumi, elnyűtt cipő, viseltes kabát, lyukas zokni. Még
nem ment, de tudta, hogy előbb-utóbb menni fog. Ez itt Hollywood, a legnagyobb
„autóverseny pálya”. Itt lehet a leglátványosabb sikereket elérni, de a bukások
is itt a legocsmányabbak. Csak egy kopott gumi…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Nem szokott inni,
így a buli során elfogyasztott jó néhány pohár Crystal alaposan fejbe vágta.
Bár Holmes a lelkére kötötte, hogy ne beszéljen Igornak a terveikről, valahogy
mégis elkottyintotta magát, amikor azt találta mondani, hogy az Universal-lal
már nem kell majd annyit kínlódni, ha pár dolcsival emelkedik a büdzsé.
Rempelino erre csak kitágult szemmel nézett, megrögzött függetlenként soha nem
tette volna be a lábát egy Universal szintű stúdió háza tájára. Steve
elszólásából pedig rögtön sejtette, hogy Holmes – aki mindig is kacsingatott a
vastag bankszámlájú mecénások után – duruzsolhatott valamit a srác fülébe. Sőt,
a drog ellenére azt is rögtön levette, hogy ez a duruzsolás nem volt hatástalan
Steve-re.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igor egy egész üveg
Crystalt vágott a falhoz, amit még az is súlyosbított, hogy a falon egy jókora
velencei tükör volt, ami hatalmas csörömpöléssel tört ripityára. Ez az aktus
némileg hangsúlyos pontot tett a buli végére. A kés megállt a levegőben, és a
társaság már azt várta, hogy a nagydarab rendező, akinek izzadt, őszes tincsei
az arcába lógtak, péppé veri a friss Oscar-díjas forgatókönyvírót, de az csak
közel lépett hozzá, olyan közel, hogy szinte összeért az arcuk. Szeméből eltűnt
a drog és a pia opálos csillogása, tekintete olyan metsző lett, mint a borotva.
Mutatóujját nekiszegezte Steve mellkasának, ami az ijedtségtől most kissé
zihált, és csak ennyit mondott:</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Átkozott jó vagy,
Steve Geymour, ezt én tudom a legjobban. Sőt, mondhatom, hogy te vagy a
legjobb, legeredetibb forgatókönyvíró, akit láttam ebben a kibaszott életben. Ez
a fos szobor, amit ma kaptál, semmit nem számít, mindketten tudjuk, hogy miért
osztogatják. De tudod mit? Légy átkozott, Steve Geymour. Légy átkozott!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Igor szavai úgy
hangzottak, mint ha jégcsapokat döftek volna bele. De nem csak Steve érezte
így, hanem mindnyájan, akik tanúi voltak a jelenetnek. Igor elhagyta a
szállodai lakosztályt, nyomában még ott kavargott a levegőben átkának jeges
fuvallata.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„Ez a fos szobor” –
Steve Geymourban még sokáig visszhangoztak ezek a szavak, és arra gondolt, hogy
mennyire hihetetlen volt számára, hogy Ellen DeGeneres, a gála háziasszonya
most vele poénkodott. Sosem volt oda Ellen-ért, ahogy a showműsoráért se, de be
kellett vallania magának, hogy a fél életét odaadta volna, hogy egy Oscar-gálán
vele poénkodjon. A háromnegyedet meg azért, hogy övé lehessen az a „fos
szobor”. Nos, a fél életét nem kellett odaadnia, a háromnegyedét meg főleg nem,
megkapta a díjat, és egy remek lehetőséget is: szinte zöldfülűként
kipróbálhatta magát rendezőként. A próba pedig nem hogy sikerült, de akkora
sikert aratott, ami meghozta számára az igazi világsikert.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mindössze három
hónap alatt forgatták le az „Acélt a szívbe” című filmet, ami mind
brutalitásban, mind a szereplőgárdát tekintve sokszorosan múlta felül az előző
filmjeit, és rendezői debütálásként a legnagyobbak közé emelte. Hirtelen
Hollywood egyik legbefolyásosabb embere lett. A következő filmjeire olyan
összegeket ígértek be neki, amit el sem akart hinni, és olyan sztárok ügynökei
tárgyaltak vele az esetleges szerepekről, akiknek talán még a klotyójuk is
színarany csempékkel volt kirakva. Igazi húzónevek álltak a produkciói mellé,
és mire betöltötte a harminchatodik életévét, már négy olyan sikeres filmet
tudhatott maga mögött, amit ő írt és ő is rendezett. Steve Geymour ikon lett.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ezalatt Igor
Rempelino, aki valójában felfedezte, halálra drogozta magát. Steve el akart
menni a temetésére, de nem mert. Igor halálával ismét eszébe jutott az a jeges
érzést, félelmet kiváltó átok azon a bulin.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve igyekezett
megmaradni annak, aki volt: egy viszonylag szerény fickónak, aki nem száll el,
hanem a népszerűségét és egyre növekvő jólétét arra használja, hogy
tehetségéből a legjobbat hozza ki, egyre jobb sztorikat, egyre eredetibb
párbeszédeket, egyre egyénibben ábrázolt brutalitást és kegyetlenséget.
Kritikusai azt mondták, hogy munkái valójában művészetnek álcázott okádékok, ő
pedig Hollywood véres és szaros ökle, de őt ez nem érdekelte. Rendíthetetlenül
dolgozott tovább. Valami olyat akart létrehozni, amivel eddigi munkái sorából
is magasan kitűnik. Ekkor született meg benne a Harapó ötlete. Olyan filmet
akart készíteni, amiben együtt van gengszterfilmek stílusa a maguk morbid
humorával és nyers, leplezetlen látványvilágával, valamint belenyúlik a krimi,
a thriller és a horror műfajába is.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harapót párhuzamosan
írta regényként és forgatókönyvként, úgy gondolta két legyet üt egy csapásra.
Mindig is vonzotta a regényírás, amiben jobban kiteljesedhet a részletek
ábrázolásában, az olvasó képzeletében megteremtve mindazt, ami az ő kritikusai
szerint beteg fantáziájából pattant ki. Már hónapok óta írta a Harapót, ami egy
kötetben nem is kerülhetett volna nyomtatásba, hiszen ötszázötven gépelt oldal
volt eddig, ami könyvnél, sűrűn szedve is kitesz két vaskos kötetet. Úgy
tervezte, hogy a leendő film premierjét és a könyv megjelenését egy időre
teszik, tarolva a mozipénztáraknál és a könyvesboltokban is.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harapó több
energiát kivett belőle, mint amennyit kapott tőle, de közben egyetlen percig
sem érezte, hogy sokat kellene gondolkodnia valamin. A sztori, a karakterek
szinte maguktól jöttek, türelmetlenül sürgetve, noszogatva őt, hogy írjon gyorsabban.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Saját regényének
forgatókönyv-átirata élvezetesebb volt számára, mint eddigi forgatókönyveinek
megírása. Úgy érezte, most valami olyat alkot, amivel filmtörténelmet ír.
Alkotás közben azonban annyira feloldódott a munkában, hogy még az is csak valamiféle
halvány emlékfoszlányként lebegett benne, hogy aktuális barátnője, Brigitte
aggodalomról és félelemről beszélve összecsomagolt és elhagyta, szakítva abbéli
reménykedésével, hogy főszereplő lehet egy Steve Geymour moziban. Annak
tükrében, hogy filmjeinek szereplői rendre alkoholisták vagy kábítószerfüggők
lettek, szerencsésnek is mondhatta magát.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve dolgozott
reggel és dolgozott este. Dolgozott éjjel és hajnalban. Ha néha el-elaludt,
akkor is egy újabb ötletroham ébresztette, amit azonnal bele kellett szőni a
történetbe. Steve művének megszállottja lett. Nem is emlékezett rá, mikor és
mit evett, a telefonálókat is lerázta valamilyen ürüggyel, s filmes berkekben
azt sutyorogták, hogy vagy teljesen meghibbant, vagy valóban valami óriási
dologgal fog előrukkolni.<br />
Edgar „Blinky” Holmes, aki időközben Steve első számú
mindenesévé avanzsált és az ügynöki teendőket is intézte, száz százalékig
megbízott az arany tojást tojó Steve-ben, de azért neki is kezdtek álmatlan
éjszakái lenni, és komolyan aggódott a sztárrendező egészségéért. Ugyanakkor
rettenetesen furdalta a kíváncsiság, vajon milyen új vértől csatakos remekmű
születik éppen.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve számára a
napok egybefolytak, még fizikai szükségletei is csak félig-meddig zökkentették
ki a maga teremtette világból. Aludnia viszont mégis kellett, huzamosabb ideig
még a literszám fogyasztott kávéval sem csaphatta be szervezetét. Ültében aludt
el, a székről is leesett, de ezúttal még erre sem ébredt fel. Mély álomba
merült, teste furcsán kicsavarodva hevert a padlón, feladta a küzdelmet az
alvás ellen. A szájából folyó keskeny nyálpatakot beitták a narancssárga
szőnyeg bolyhos szálai.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Egy székhez kötözve
ébredt fel. Kötelékei nem voltak szorosak, de minden bizonnyal profi,
tapasztalt emberrablóra utaltak, ugyanis a minimális mozgást megengedték, de
szabadulni nem tudott belőlük. Elrablója nem emberségből ugyan, de ügyelt rá,
hogy a vérkeringése minél kevésbé legyen elszorítva.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Körbe nézve nyers
betonfalakat látott, amiken jól látszottak a zsaluzás nyomai. A padló is beton
volt, egyenetlen, itt-ott víztócsákkal, melyeket a mennyezetről csöpögő víz
táplált. Az egyik közelebbi tócsában látta a legalább hat méter magas mennyezetről
függő egyetlen fényforrást, egy alacsony wattszámú csupasz villanykörtét
tükröződni. Az egyik beázás talán egy méterre volt a vezetéktől, s fura mód
Steve arra gondolt, hogy ha a vezetéket is víz éri, ami lecsurog a foglalatra,
akkor ez a világítás is odalesz a keletkező zárlat miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Megpróbált hátranézni, ami félig-meddig
sikerült. A vasszéket nem tudta megmozdítani, le volt csavarozva a
betonpadlóhoz. A szeme sarkából egy rozsdás vasajtót látott éppen maga mögött.
A helyiség szabályos négyzet alakú volt, körülbelül ötször öt méter.
Lélegzetvétele, ami nagyon gyorsan riadt lihegéssé vált, súlyosan visszhangzott
a betonfalakról.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Gazdag és immár
befolyásos embernek számított, tehát érthető volt, hogy elrabolták.
Valószínűleg szép summát fognak kérni váltságdíjként. Edgar talán már épp az emberrablók üzenetét olvassa, vagy hallgatja, amiben egy olyan összeget kérnek
érte, ami sok nullát tartalmaz. Ezek szerint ez is a hírnév egyik ára. Ha
megússza, talán erről is ír egy sztorit. De mintha ez a szituáció is ismerős
lett volna számára, csak nem tudta honnan.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mintegy válaszként
hangosan megcsikordult a vasajtó a jókora hegesztett zsanérokon. Nem tudta
teljesen hátrafordítani a fejét, így csak azt látta, hogy egy zömök, öltönyös
figura lép be, majd becsukja maga mögött az ajtót, hangos, visszhangzó döngéssel.
A beáramló levegővel valami furcsa szag is bekúszott. Furcsa, émelyítő szag,
amire jól emlékezett gyerekkorából, amikor kiástak egy döglött macskát a
szomszéd kertjében. Az enyészet félreismerhetetlen, gyomorforgatóan ocsmány bűze.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A zömök férfi
lassan, de határozottan lépdelt, még a tócsákat sem kerülte ki, mint ha ott sem
lettek volna. Pedig amikor már elé ért, láthatta, hogy márkás bőrcipőt visel,
ami gondosan ki volt suvickolva. Kezében egy szögletes diplomatatáskát tartott.
A magas mennyezetről lógó villanykörte sápadt fénye mintha felnagyította volna
előre ugró, széles homlokát, ami alól keskeny, pengeszerű orr meredt elő. Kissé
kopaszodott, de haja mégis ébenfekete volt, régimódian hátrasimítva valamilyen
pasztával. Talán festette. Az előreugró homlok rejtekében megbújó szempár pislogás
nélkül meredt Steve-re, szürkén, mindenféle látható érzelem nélkül. Ajka
keskeny volt, kissé kifelé pöndörödő, egyes nők az ilyen férfiajkakat nevezik
szenvedélyesnek. Az arcot alul nagy, szögletes áll zárta egy vízszintes
forradással. Steve ült, de olyan százhetven centinek saccolta, viszont a férfi testmagasságát
ellensúlyozta erős testalkata. Még a kifogástalan öltönyön át is látszott, hogy
félelmetes izomzattal bír.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az aktatáskát élére
állítva letette Steve előtt, és ráült. A bőr Samsonite megnyekkent súlya alatt.
Ülve még zömökebbnek, erőteljesebbnek hatott. Amikor megszólalt, hangja érdekes
kontrasztot alkotott a külsejével. Ha Steve csak a hangját hallja, egy sovány
algebratanárt képzelt volna el.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Jól érzed magad,
Steve? – kérdezte, tekintetében ugyanazzal a rezzenéstelen közönnyel.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Kurva jól
érezhetem magam, egy székhez kötözve ebben a betonkriptában – köpte a szavakat
Steve, s mielőtt a másik újból megszólalhatott volna, folytatta: – Haver, ne
kezdjünk el itt tereferélni, térj a lényegre. Mennyi pénz kell? Az ügynökömmel
elintézitek a pénzügyi részt, és engedj a dolgomra. Rengeteg a dolgom.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Remélem, nem
szorít a kötél – mondta az öltönyös, mintha meg sem hallotta volna a Steve
által mondottakat. – Igyekeztem úgy megejteni a kötözést, hogy ne essen kár
benned. Tudod, ezért is kérdeztem, hogy jól érzed-e magad. A körülményekhez
képest. Tudod, nem vág a kötél, nem nyom nagyon a szék, nem fázol stb.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ó, igazán
figyelmes faszfej vagy – felelte Steve. – A kávét két cukorral iszom, és import
tejszínnel.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nem lesz szükséged
kávéra, Steve, a véredben keringő szernek hála friss vagy és üde.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Milyen szerről
beszélsz? Beadtál nekem valamit?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Hát persze. Ez a
szer majd megakadályoz abban, hogy elájulj. Nem szeretem, ha elájulnak, az olyan
kiábrándító… A szer nevét ne kérdezd, nem vagyok orvos, én csak használom. De
remek, bevált anyag, eddig még nem okozott csalódást.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve hátán hideg
verítékcseppek gördültek le, átnedvesítve az inget ott, ahol a széktámlának
szorult. Milyen szer? Milyen ájulás? Mi az, hogy eddig nem okozott csalódást?
Mint ha gondolataira válaszolna, a férfi folytatta.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ne gondolkozz,
hamarosan úgyis megtudod. Most pedig engedelmeddel…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Felkattintotta az
aktatáska két zárját. Steve azt gondolta, hogy valamilyen papírok aláírására
akarja kényszeríteni, akár kínzással is, ami esetleg a vagyona jó részébe fog
kerülni. <i style="mso-bidi-font-style: normal;">De a fazon téved, ha azt
gondolja, hogy hagyom magam megkínozni. Az életem fontosabb, a pénzt meg majd
újra megkeresem. Aláírom, csak…</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Az aktatáska
kinyílt. Nem volt benne semmiféle papír, aláírásra váró csekk, semmi ilyesmi.
Egy vízálló, egész testet takaró munkaruha volt benne, amilyet az autófényezők
viselnek, még kapucni is tartozott hozzá. Steve-be jéghideg kardként hasított a
félelem.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ember, erre semmi
szükség! Hívjuk fel Edgar-t, annyit fizet ki neked, amennyit akarsz. Pénz nem
számít, én…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Leszarom Edgar-t
és a pénzedet is. Abból nekem is van bőven – a férfi módszeresen elkezdte
magára ölteni az overallt. Egész gyorsan belebújt, láthatóan nagy gyakorlata
volt benne. Különleges ruha volt. Okkersárga, és egész testét betakarta, még a
cipőket is. Csak az arcot hagyta szabadon, úgy nézett ki, mint egy idétlen
űrhajós figura egy nagyon alacsony költségvetésű, B kategóriás filmből.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ne tedd, amire
készülsz, <i style="mso-bidi-font-style: normal;">kérlek</i>! Életem fő művén
dolgozom éppen, egy nagyon fontos regény és film…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Tudom. Épp most,
ebben a pillanatban is azt írod.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Mintegy fél percig
megfagyott a levegő, csak Steve sekély, riadt légzése hallatszott és a
mennyezetről csöpögő víz hangja.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Álmodom? –
kérdezte Steve. – Nekem nem úgy tűnik. Ez nem lehet álom, ahhoz túl…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Helyes
következtetés, Steve. Ez nem álom. A történetben pedig most már eljutottál oda
is, hogy tudod, én ki vagyok.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve-vel forogni
kezdett a helyiség. Ő nem a happy endek írója volt, mindig is utálta a
hollywoodi klisés befejezést, amikor a jók megmenekülnek és a gonoszok
meglakolnak. Az ő művei véres film noire-ok voltak átszőve izgalommal,
akcióval, vérrel, sötét karakterekkel.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Fogalma sem volt,
hogy fejezze be a sztorit, nem látta a végét, csak írta, írta, egyre nagyobb
beleéléssel, ő maga lett az írás, ő maga lett a sztori…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Kinyírtad az
egyetlen tökös szereplőjét a sztoridnak, Steve. Ez hiba volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Valóban. Demos Trek
volt az az öntörvényű karakter, aki mintegy végigvágtázott az egész történeten,
elképesztő lazasággal, morbid humorral, de az akcióban vídia keménységgel
üldözve azt, akit eddig még senki sem látott, aki látta, az pedig meghalt.
Demos Trek keményebb volt, mint Jason Statham a legdurvább akciófilmjeiben –
igazság szerint Statham-et is szerette volna megnyerni a szerepre, ha hajlandó
egy film erejéig levetni brit akcentusát –, olyan figura, akit nem féltenek a
nézők, olvasók, mert az első perctől az utolsóig bíznak benne, tudják, hogy ő
fogja kiverni a szart is a főgonoszból. De Steve úgy érezte, ez is egy
hollywoodi klisé, ő pedig szakítani akart ezekkel a klisékkel. Ezért ölte meg
őt a legutóbbi fejezetben.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Demos Trek meghalt,
az intézte el, akit neki kellett volna elintéznie. Halála nem volt egyszerű,
hanem minden filmes halálok legrémesebbike, amit a sztori végén szándékozott részletesen
bemutatni.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nyugi, a sztori
végén ott lesz részletesen, hogy dolgozik a Harapó! – mondta az öltönyös, és fura
védőruhájában közelebb hajolt. Arca szinte érintette Steve arcát. Első ízben
látszódott rajta valamiféle érzelem: szélesen elvigyorodott. Szájában hegyesre
csiszolt, borotvaéles fogak sorakoztak. Akár egy emberi cápa.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Elkövetted azt a
hibát, Steve, hogy kiiktattad a tökös jófiút. Mellesleg igazán jó íze volt… Az
izmos test finomabb – a Harapó cuppantott egyet. – Továbbá azzal, hogy ennyire
beleélted magad a történetbe, magad is a részévé váltál. Ez itt – széles
gesztussal körbemutatott – a könyved, a filmed egyik jelenete. Olyan jelenet,
amit még a legkeményebb nézőid is összeszorított segglyukkal néznek végig, és
mozi után azzal az ürüggyel, hogy hugyozni mennek, kidobják a fajanszra a
taccsot.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– De ez nem lehet…
– hebegte Steve, és érezte, hogy hányingere támad.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Dehogynem.
Emlékszel, mint mondtál az egyik sajtótájékoztatón, amikor az a vörös picsa megkérdezte,
honnan szeded az ötleteidet?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve érdekes módon
élénken emlékezett a vörös hajú újságírónőre. Persze, hogy emlékezett rá,
hiszen azt tervezte, hogy a sajtótájékoztatót követő fogadáson közelebb kerül
hozzá, és este már le is fekteti. Hogy is hívták? Irene… Irene…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Irene Holtz –
fejezte be gondolatát a Harapó. – Fincsi kis bestia, tudom, hogy meg akartad
búbolni, de nem jött össze. Szívesen <i style="mso-bidi-font-style: normal;">megkóstolnám</i>
őt is. Na, emlékszel, mit válaszoltál neki? Várj, segítek! Azt mondtad, a
sztorik csak úgy jönnek maguktól, mintha nem is te írnád őket. Egy valóságban
ezek a sztorik, szereplők már léteznek, te csak formába rendezed ebben a
valóságban, láthatóvá teszed. Érdekes gondolat. Érdekes és igaz is. Most ezt
személyesen is megtapasztalhatod.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ez baromság! Te
nem létezel! Én találtalak ki! – kiabálta Steve a széles arcba. A Harapó
hátrébb lépett.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Most meg akarod
hazudtolni magad? Nos, engem nem érdekel, ettől csak érdekesebb a történet. Az
olvasók és a nézők imádni fogják. Viszont ennek a sztorinak lesz a legeredetibb
befejezése. Mindenkiben vigyázzba fog állni a szar, amikor elolvassa, megnézi.
A rémületük pedig tartós lesz. Még a klotyóra sem mennek ki egyedül soha többé.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harapó felhúzta a
védőruha elején a cipzárat. Most már valóban csak az arca volt szabad.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Elég idétlenül
festek így, de hiába vagyok kőgazdag bankár, az öltönyeim nem ingyen vannak,
szeretem őket. Az isten se szedné ki belőlük azt a rengeteg vért. Az arcomat
pedig könnyen lemosom, amikor <i style="mso-bidi-font-style: normal;">végeztem</i>. Szappan és víz. Ilyen egyszerű minden.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve sikítani
akart, de nem tudott. Helyette csak elfúló hangon ennyit mondott:</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– De még meg is
kell rendeznem a filmet! Így hogy…?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harapó sóhajtott
egyet.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ez is egy kis
bibi, Steve, de egyben a slusszpoén is. Az utolsó filmedet – ahogy mondtad: az
életművedet – nem te fogod megrendezni. De nyugi, van rá jelentkező. Talán
Tarantino…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Tarantino egy
fasz! Lepaktált a pénzemberekkel. A „Kutyaszorítóban” volt a legeredetibb
filmje, még a „Ponyvaregény” is jó volt, de utána kezdett elkurvulni…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve hirtelen
elhallgatott. Hirtelen beléhasított a helyzet félelmetes abszurditása, hogy a
saját rémtörténetében azon vitázik, hogy halála után ki rendezhetné meg a filmjét.
A hányinger erősebben tört rá. Bárcsak elájulhatna…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mint mondtam, nem
fogsz elájulni – olvasott gondolataiban a Harapó. – Tudod, a macskának nincs
ilyen gondja, ugyanis az egér nem ájul el. Eszméleténél van egészen addig, amíg
a macska meg nem eszi. A macska ugyanis tudja, hogy az adrenalinnal telített
vér… hogy is mondjam… ízesebb. Sokat lehet tanulni az állatoktól, Steve.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ne tedd ezt,
kérlek! Tovább írom a sztorit, soha nem fognak elkapni, csak engedj el!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A Harapó leguggolt
Steve elé. Összehúzta a szemöldökét.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ezt te sem
gondolod komolyan. Te nem egy Hannibal Lectert írtál, hanem a Harapót. Ne
kezdjünk el a klisék felé vándorolni, Steve! Na, de kezdek izzadni ebben a
hacukában, és a gyomrom is korog. Jobb lesz hozzálátni. Még egy kérdés így a végére…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Kérlek… ne…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Engem kivel
játszatnál el?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve nem tudott
megszólalni, egész testében remegett.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Szerintem John
Lithgow remek lenne, csak ő magas és öreg már. Égimeszelő. Én meg, lássuk be,
kissé mélynövésű vagyok a mai átlaghoz képest. Na, mindegy! Valami új arc kell,
ebben is jobb elszakadni a kliséktől. Miért mindig egy bejáratott seggfej
játsszon el mindent? Fedezzünk fel új tehetségeket, nem igaz, Steve?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Steve nem tudott
megszólalni. A Harapó ismét közel hajolt, Steve még az íriszét is jól láthatta,
ahogy közepén a pupillát, amelyből olyan sötétség áradt, amilyet eddig
elképzelni sem tudott. Akár egy fekete lyuk,<span style="mso-spacerun: yes;">
</span>ami elnyel mindent. Most pedig éppen őt készült elnyelni. Szájából enyhe
rothadás bűze áradt, amikor megkérdezte:</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Steve, mondd,
félsz?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– I… i… gen. –
nyögte Steve.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Az jó. Azt
szeretem. Tudod, az íz miatt…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A zömök, védőruhás
férfi arca széles vigyorba húzódott. Ismét elővillant a rémes fogsor. Szeme
kidülledt, szörnyű tekintetével megbénítva Steve-et. Akár egy emberi cápa…</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Edgar „Blinky”
Holmes nyitva találta Steve házának kapuját, így felhajtott nyitott tetejű
sportkocsijával a térkővel kirakott, mályva- és azália bokrok között kanyargó
úton, ami a ház bejáratához vezetett. Rosszat sejtett, amikor belépett a résnyire
nyitva hagyott bejárati ajtón.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A dolgozószobában a
nyitott laptopot találta. Megmozdította az egeret. A képernyőn az új sztori
befejező sorai után ott állt a „VÉGE” szó. Legszívesebben nekiült volna
elolvasni, hiszen már nagyon kíváncsi volt arra, amin barátja ennyit dolgozott.
Orrát fura, édeskés szag csapta meg, ismerte jól ezt a szagot. Bár már tíz éve
vegetáriánus volt, de bármikor felismerte a nyers hús és a vér szagát.</div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>A konyha padlóján találta meg a csontvázat,
ami úgy festett, mint ha kutyák csócsálták volna meg. Csak foszlányokban maradt
rajta itt-ott egy kis hús.</span><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2148012121280606996.post-45796176805235710912014-10-23T11:06:00.001-07:002014-10-24T06:53:59.822-07:00A LIFT<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPR0fnuZ9LJnBiz5SrgUVqMo74e6oQMVVk_RNFwgPNy2ojUQrZuchHRzF1L3Qq-_x9dPmdw4BwfsE1vsOJDF4JXIZJ8NfGRhG3SAfs4-vNTuEtGDu94dFDh-vGT1fJGRR9hJykQvGzvl8Z/s1600/lift.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPR0fnuZ9LJnBiz5SrgUVqMo74e6oQMVVk_RNFwgPNy2ojUQrZuchHRzF1L3Qq-_x9dPmdw4BwfsE1vsOJDF4JXIZJ8NfGRhG3SAfs4-vNTuEtGDu94dFDh-vGT1fJGRR9hJykQvGzvl8Z/s1600/lift.jpg" height="179" width="320" /></a></div>
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]-->
<br />
<div class="MsoNormal">
Tyll Forest</div>
<div class="MsoNormal">
A LIFT</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Edward meg sem
lepődött azon, hogy a tárgyalóteremből kifelé senki sem gratulált neki, ahogy
Elias Toadsen, az ügyvédje kezét sem szorongatta senki. Még ő sem próbálta,
hiszen Toadsen folyton úgy mozgott, hogy ne kelljen kezet fognia védencével. A
védenccel, akit nagy szakértelemmel védett, mégis határozottan éreztette vele
ellenszenvét. De a tények tények maradtak, Edward Peltent felmentették a
tizenkétszeres gyilkosság vádja alól. Ellenszenv és vélekedések ide vagy oda,
Edward büszke volt magára. Úgy érezte, ő a történelem legügyesebb
bűnelkövetője.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Persze, jól tudta,
hogy ezek után meghatványozódik ellenségei figyelme, úgy fognak a nyomában
loholni, mint a kopók, igaz, próbálják majd észrevétlenül tenni. Ám ő okosabb
volt mindannyiuknál. Egy olyan példánya az emberi fajnak, aki előrébb tart a
többieknél, ha másban nem is, de agyafúrtságban mindenképpen. Ez pedig éppen
elég volt neki.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Ajkán fölényes
mosollyal ment el az újságírók között, akik meg sem próbálták útját állni,
felőlük is sütött a megvetés. Páran igyekeztek kérdéseket röpíteni felé, de ő
feltartott kézzel és a tartózkodás hűvös mosolyával jelezte, hogy hiába teszik,
nem hajlandó válaszolni egyetlen kérdésre sem.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Elias Toadsen arca
maga volt a borongós ősz az összes súlyos és szürke felhőjével, nem az az arc,
amit egy ügyvéd egy megnyert per után produkálni szokott. Valóban az ördög
ügyvédjének érezte magát. Edwarddal senki sem szimpatizált, mert a felmentését
kieszközlő megdönthetetlen érvek ellenére is mindenki érezte, hogy bűnös. Az
emberi elmét – még a kollektív elmét is – meg lehet vezetni, ráadásul meglepően
könnyen, de a lelket már kevésbé. Ha valakiről pedig ordít, hogy bűnös, az
Edward volt. Így hát Elias Toadsen is határozott gesztusokkal hárította a felé
irányuló kérdéseket.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Erica Belton, nő
lévén nem csak az eszét használta a nyomozás során, hanem az intuícióira is
hallgatott. De Edward ügye még rajta is kifogott. Hivatása legjobbjainak sem
sikerült megszorongatnia, Erica pedig hiába vetette be „fű alatt” a spirituális
módszereket, mindössze annyit ért el vele, hogy tökéletesen megbizonyosodott a
férfi bűnösségéről. Ám a hatóságok nagyon is kötődnek e világ háromdimenziós
valóságához, és csak észérvekkel lehet hatni rájuk. Erica hiába látta
látomásban, hogyan kínoz és öl meg tizenkét ártatlan embert ez a szörnyeteg,
nem tehetett semmit, a látomások ugyanis nem perdöntőek, videóval nem
dokumentálhatók. A nyomozónő úgy érezte, húsz évet öregedett az ügy alatt, noha
csak három éve tartott a nyomozás. Amikor már minden veszni látszott, volt egy
beszélgetése az ügyésszel, aki egy kávé mellett elmondta, hogy ha Peltent
felmentik, csak újabb bizonyítékok miatt lehet perújrafelvételt kezdeményezni,
erre pedig elég kicsi az esély. Mire pedig valami csoda folytán találnának újabb
bizonyítékot, a férfi már árkon-bokron túl lesz. Bizonyítékok híján pedig –
ahogy a helyzet állt – Pelten olyan szabad lesz, mint a madár, és akármennyire
is antipatikus a férfi, akkor sem lehet mit kezdeni vele, hacsak nem követ el
ebben az országban újabb gyilkosságot, amit már rá lehet bizonyítani.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Szóval, nincs más
lehetőségünk, mint várni? – kérdezte Erica a Camel füstfelhőjén keresztül. Épp
ez ügy miatt szokott vissza a dohányzásra.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Lehet várni, de ez
a pasas nagyon okos – felelte az ügyész, és kihörpintette az utolsó korty
kávét, amivel egy adag zacc is a szájába került. Fintorgott, magas, kopasz
homlokán csavarmenet-szerű mintázatot rajzoltak az elmúlt évtizedek. – Nem lesz
olyan ostoba, hogy a közeljövőben akár egy közlekedési kihágást is elkövessen.
Ha pedig nagyon viszket benne a gyilkolhatnék – amin nem lennék meglepve,
hiszen ezek sosem állnak le –, akkor azt valószínűleg külföldön fogja
elkövetni. Lemerem fogadni, hogy pár hónap, és emberünk már valahol a világ
másik felén fogja tervezni az újabb gyilkosságot. Esetleg utána akar utazni,
Erica?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Ekkora anyagi és
szellemi kapacitásom nincs – felelte a nő, és elnyomta a csikket a
hamutartóban. – Ez a tetű megengedheti magának, hogy elutazzon akár a Holdra
is, mert szép summát örökölt az apjától. A rosszabb fajta, aki nem a pénzért
gyilkol, hanem passzióból. Azért öl, mert élvezi. Én viszont örülök, ha lyuk
van a seggemen. Maga tudja a legjobban, hogy nem vagyunk túlfizetve.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Anthony Gecko, az
ügyész ismét fintorgott, amitől a ráncok csak még hangsúlyosabbak lettek a
homlokán. Úgy nézett ki, mint ha valamilyen műtéti eljárással késztették volna
a mintázatot a fejére. Széttárta a karját és sajnálkozó arccal mondta:</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Nos, Erica, ez az
ember minden bizonnyal a Pokolból jött. Ha pedig oda valósi, akkor nem hat rá e
világ, csak az, ahonnan jött. Hacsak valamilyen csoda folytán nem tesz
vallomást, nem lehet mit tenni.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Ezen Erica
elgondolkodott, és egy apró fény kezdett el gyúlni elméjében. Mire a kocsijába
ült, már ragyogott a fény. Úgy érezte, nem késlekedhet. Elővette a telefonját.
Ennek sikerülnie kell, mert ha nem, akkor ki tudja hány ártatlan embernek kell
még meghalnia Edward Pelten miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A három lift közül a
bal szélső nyitva állt. Edward valójában örült neki, hogy senki sem tart vele,
egyedül szállhat be, legfeljebb majd az épület előtt kell valahogy elkerülnie
azokat, akik tiltakozásképpen összeverődtek. De legjobb tudomása szerint a
rendőrségnek kötelessége vigyázni a testi épségére, nagyon jól tudta, micsoda
botrány kerekedhet ki abból, ha mondjuk az indulatos tömeg meglincselné. Senki
sem kockáztathat, ő meg főleg nem, szóval máris azt tervezgette, melyik lesz a
legmegfelelőbb időpont, hogy elhagyja az országot. Egy dolgot sajnált, mégpedig
azt, hogy ezt a libát, Belton nyomozót nincs módja elintézni. Pedig de sokszor
elképzelte már, hogy elevenen megnyúzza! Valahogy ez lett volna eddigi
ténykedéseinek végére a pont. Persze, attól, hogy egy ponttal véget ért egy
mondat, még elkezdődhet egy másik. A világ pedig nagy, és csakis őrá vár, hogy
valahol új mondatot kezdjen. Áldozatnak való mindenütt akad.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A liftajtó bezárult,
és érezte, ahogy a fülke megindul vele lefelé. Megtehette volna ezt a három
emeletet gyalog is, de nem kockáztathatott. Még valamelyik dühös riporter
„véletlenül” meglökné, ő pedig nyakát törné a műkőlépcsőn.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A kijelzőn nagy piros
számok jelezték az emeleteket. A felvonó meglehetősen lassú volt, éppen arra
gondolt, hogy gyalogosan már rég leért volna, amikor azt látta, hogy a kijelző,
amikor a földszinthez ért, számolt tovább, és –1-et mutatott. Úgy tudta, ebben
az épületben nincs garázsszint vagy alagsor. A liftszekrény még mindig
kitartóan mozgott vele, érezte, ahogy halad lefelé, anélkül, hogy megállt
volna. A kijelző pedig már –3-at jelzett. Három szint az utcaszint alatt?
Ráadásul ő a földszintet nyomta meg. Rosszat sejtett. Ha a lift éppen most
romlott el, akkor nem éppen a legjobb kezdés számára, hogy ki kell menekíteni
egy meghibásodott felvonóból. Az ő esetében ennek is csak kínos hírértéke
lenne, ő pedig egy éppen hogy csendet szeretne maga körül.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> –6.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Ilyen nem lehet,
gondolta. Biztos elromlott a felvonó, de annak a gondolatmenetnek, hogy leért
már a földszintre, csak a kijelző bolondult meg, ellentmondott a tény, hogy
határozottan érezte a lift mozgását. Szépen, egyenletesen haladt lefelé.
Megnyomta a vészleállító gombot, amire a szerkezet semmit sem reagált. Ahogy a
többi nyomkodásra sem. A vészjelző nyomkodása sem segített.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> –10… –11… –12…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Valamiért eszébe
jutott az első. Mindössze tizenhat éves volt, tipikus szűzkurva. Ostoba női
logikájával azt gondolta, hogy a teste kell neki. Ám Edward mást akart. Számára
más okozott gyönyört, nem a szex. Annyiszor elképzelte már, ahogy a fiatal,
szép testet lassan, módszeresen átváltoztatja egy vérző rettenetté, mialatt az
éberen átéli az egészet, mert az élénkítő injekciók még az ájulást is
megakadályozzák. A tizenhat éves Lorna olyan volt számára, mint másnak az első
csók. Bár kissé túl hamar lett vége – ő többre, hosszabb szenvedésre számított
– mégis kedves volt számára ez az emlék. Akik Lorna után következtek, már
kénytelenek voltak elszenvedni Edward egyre bővülő tapasztalatát, hozzáértését,
és egyre növekvő éhségét, igényeit is. Edward pedig minden egyes újabb
áldozatánál úgy érezte, ennél már nem lehet tökéletesebb az élmény. De vágya és
kíváncsisága folyamatosan újabb és újabb tettekre sarkallta, nem érte be a
tökéletességnek hitt kínzásokkal, s az újabb akciók igazolni látszottak
ténykedését: valóban egyre nagyszerűbb élményt nyújtottak. Mindeközben pedig
ügyelnie kellett rá, hogy megmaradjon hideg, számító és következetes elméje,
hogy soha se bukjon le. Az elégedettség mosolya jelent meg a szája sarkában,
amint arra gondolt, hogy lám, a gyanú rá terelődött, mégis megúszta. Ám a szája
szeglete nagyon hamar kiegyenesedett, amint a kijelzőre pillantott. A műszer
szerint ugyanis már ötvenkét emelettel járt a talaj szintje alatt. Józan esze
tudta, hogy ez lehetetlen. Azonban határozottan érezte, hogy mozog lefelé.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A villanyfény
pislákolt párat, majd kialudt. Csak a kijelző világított vörösen, fenyegetően,
egyre lejjebbi szinteket mutatva. Edward homlokán verítékcseppek jelentek meg,
és érezte, hogy az ingnyaka is nedves már az izzadságtól. Nem volt izzadós
fajta, de most határozottan melege lett. Talán a helyzet abszurd és némiképp
félelmetes jellege miatt? Nem. Határozottan érezte, hogy melegebb van. Nem az
izgalom miatt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Hangosan dörömbölni
kezdett a krómacél falon. Semmilyen válasz sem érkezett. Hogy is érkezhetett
volna, kilencvenhárom emelettel a föld alatt? A kiabálását senki sem hallhatta,
ha csakugyan olyan mélyen járt, már ha valóban bekövetkezett ez a
lehetetlenség. Pedig kiabált, ahogy a torkán kifért. Az is lehet, hogy csak
rosszul lett a liftben, és most épp ájultan hever a padlón és álmodja ezt az
egészet.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A mínusz
százharmincadiknál hallotta meg a hangot. Egy nő sírása. Aztán egy másiké.
„Valaki a bolondját járatja velem!” – gondolta, de józan esze nem talált
semmilyen fogódzót. A lift határozottan haladt vele lefelé, és egyre melegebb
lett. Aztán egyre több hang következett és halt el, mintha elhaladt volna
mellettük. Elméje a hangok mellé arcokat társított. Lorna Banks, Helena
Trimbald, Esther Smithson… A negyvenéves Esther nagyon elszántan próbált
védekezni. Vörösre lakkozott körmei próbáltak belemarni a sárga esőkabátba,
amit viselt, de nem tudtak fogást találni rajta. Mintha valaki nedves üvegfalon
próbált volna felkapaszkodni. Reménytelen, kétségbeesett küzdelem, a fuldoklás
morbid zenei aláfestésével. Persze nem fojtotta meg, csak fojtogatta. A megfojtás
túl egyszerű lett volna. Ez nem Edward stílusa. Ő igazi ínyenc volt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Kétszázhatvan
emelettel a föld alatt egészen más hangokat kezdett el hallani egyre
közelebbről. Hörgéseket, nyögéseket, fájdalomtól eltorzult hangokat, a
kimondhatatlan szenvedés hangjait. A meleghez pedig szag is társult. Nem az a
szag, amit Edward szeretett, nem a frissen felhasított test és a frissen ömlő
vér szaga, hanem a bomlás bűze. Édeskés, szúrós, átható dögszag. Elméje tudta,
hogy ez lehetetlen, mégis érezte, hallotta, tapasztalta. A lift pedig
határozottan, egyenletesen haladt egyre lejjebb. Lejjebb, valahova, arra a
helyre, amiben ő soha nem hitt, most mégis érzékeivel tapasztalta fenyegető
közeledtét.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A lift acélajtói
olyan szorosan voltak összezáródva, hogy még egy bankkártyát sem tudott volna
közéjük dugni, nem hogy szétfeszíteni őket. Na, és ha szétfeszítené, mit látna?
Egy beton liftaknát? Vagy egy folyamatosan felfelé mozgó földfalat. Hova
szállhatna ki?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A filmekben az
akcióhősök a lift tetején levő csapóajtón szoktak kimászni a szekrény tetejére.
De az a filmekben van. Nem minden lift olyan, ahogy ez sem. A vöröslő kijelző
volt az egyetlen fényforrás, aminek halvány fényénél csak a sima, egyenletes
mennyezetet látta. A világítótestek, amik most nem működtek, a doboz sarkaiban,
a mennyezethez közel voltak elhelyezve.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Felugrott, hogy
öklével hátha fel tudja nyitni a mennyezetet, de az csak hangosakat döngött,
anélkül, hogy megmozdult volna. Ekkor eszébe jutott, hogy ugráljon, mert a
legtöbb modern lift automatikája ezt érzékelve leállítja a motort. Olyan sok
biztonsági berendezést tettek ezekbe már, hogy lehetetlen, hogy lezuhanjanak.
De ugrálása hasztalan volt, a liftszekrény még mindig haladt lefelé. <i>De hát
az is lehetetlen, hogy ilyen hosszú legyen a drótkötél! Ez az egész lehetetlen!
Lehetetlen, mégis ez van! Mész oda le, barátom, ugye tudod hova?</i></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Marhaság! –
üvöltötte. – Ilyen nincs! Ahogy pokol sincs! Állítsák már meg ezt a szart!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Semmi válasz, csak
a<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>kijelző egyenletes számolása. Mínusz
háromszázhúsz… mínusz négyszáz… mínusz ötszáztizenkettő…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A hangok már egyre
jobban kivehetők voltak. A szag pedig elviselhetetlen. Az égő bőr szaga, a
rothadó belek szaga, az alvadó vér szaga, a fekália szaga. A fájdalom és
szenvedés hangjain túl pedig valami sistergő, zizegő, kaparászó hang, mint ha
milliónyi apró, kemény valami súrlódna egymáson, milliárdnyi apró ízelt láb
zizegése…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>Ki nem állhatta a
rovarokat. A szenvedő emberi hangokon és a démoni hörgéseken túli egyre erősödő
zizegés pedig milliónyi kitinpáncél zizegésének hallatszott. Csótányok,
svábbogarak, pókok, százlábúak…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Valami a nyakára
pottyant. Riadtan odakapott, és érezte, hogy valamit szétnyomott. Egy jókora
svábbogár nyálkás bele kenődött szét a tenyerén. Felsikoltott.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Meg kellett tennem!
– sikoltotta. – Nem tehettem mást! Ne bántsatok, vigyetek vissza! Megkínoztam,
megöltem mindet és még többet is megöltem volna, ha van rá módom! De nem
tehettem mást! Nem akarok oda lemenni!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Ám válasz helyett
tovább haladt a lift lefelé, és olyan meleg volt a fülkében, mint nyáron egy
napon hagyott parkoló autóban. Valami végigszaladt a karján. A kijelző vörös
fényében is jól látta, hogy egy ocsmány százlábú, jó tíz centi hosszú. A
megriadt rovar fénylő, ízekre tagolt teste fürgén mozgott, még mielőtt
lesöpörhette volna a zakójáról, az besurrant az ujján, és érezte, ahogy izzadt
bőrén kapaszkodnak az apró lábak, igyekezve a hónalja felé. Sikoltozva
csapkodta a karját, amíg biztos nem volt benne, hogy szétlapította az állatot.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A padlóra rogyott, és
a falat kezdte verni.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Állítsák meg! Nem
akarok oda lemenni! Vigyenek vissza! Mindent bevallok nekik, feladom magam!
Bevallom, hogy én… én voltam. Sőt, nem csak tizenkettőt öltem meg! Van egy
ikerpár, akikről még nem tudnak. Összeaszaltam a testüket, a worlingtoni erdő
turistaházának a fáskamrájában vannak. Csak ne… oda ne! Ne vigyenek oda le!</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Folyt a taknya, a
nyála. Zokogott, és az áldozatok nevét sorolta. A lift pedig egyszer csak
megállt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A hangok
elhallgattak, és a bűz is eloszlott. Friss levegő áradt be a szellőzőrendszeren,
és bekapcsolt a világítás. A kijelzőn a –666 világított vörösen, aztán némi
villogás után átváltott a „B” betűre. B, mint „basement”, azaz alagsor…</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Amikor az ajtó
kinyílt, nem Belzebub és az ördögi fogadóbizottság állt ott, hanem Erica Belton
és egy csapat rendőr.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Köszönjük a
vallomását, Edward – szólalt meg, de nem mosolygott. Luxusnak gondolta a
mosolyt egy ilyen féreg jelenlétében.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Edward villámgyorsan
felpattant. Átizzadt inge testéhez tapadt, haja csatakos volt. A takony még
mindig lógott az orrából, arca könnyes volt és vöröslött a szeme a sírástól. Ám
tekintetében már nyoma sem volt a pokoli riadalomnak, a riadalmat átvette a
meglepetés és felháborodás.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Ezt maguk
csinálták? – nevetséges idegességgel gesztikulálva körbemutatott a liftszekrényben.
– Ez… ez egy istenverte, rohadt trükk volt?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Bizony, Eddy fiú –
szólalt meg az Erica melletti egyik rendőr. Ő mosolygott, de mosolya nem
kedélyes volt, inkább gúnyos és fenyegető. – Tudod, hihetetlen a mai technika.
Elég pár giroszkópos motor, néhány hangfájl és feltört illatampulla, egy-két
ártatlan rovar, és máris megcsalhatók az ember érzékei. Nagyszerű dolog, ha az
ember lányának van egy vidámparkot üzemeltető profi ismerőse, nem igaz, Belton
nyomozónő?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Ezt nem tehetik
meg! Engem felmentettek! Ez… ez… – Edward egyre dühösebb lett, de egyre
nevetségesebbnek és szánalmasabbnak hatott.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Bizony nem! –
felelte Erica – Mégis megtettük, szóval késő bánat. No, és ha fel is mentették,
épp az előbb tett beismerő vallomást. Mindent rögzítettünk. Mellesleg tegyen
nyugodtan feljelentést. Ez itt csak egy normális lift, amiben maga kissé
klausztrofóbiás tüneteket produkált, s ennek következtében összeszarva magát,
vallomást tett. Sőt… Az ikrek… Ó, maga rohadék, valóban megérdemelné, hogy ez a
lift a pokolba menjen magával!</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Azt tudja, hogy
csúnyán megüthette volna a bokáját, ha a dolog rosszul sül el? – kérdezte
Gecko. Ezúttal kevésbé volt hangsúlyos a redőminta a homlokán.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Nem hagyhattam
futni – felelte Erica. – Mindannyian tudtuk, hogy ő követte el a
gyilkosságokat. Azt is, hogy tovább fog gyilkolni. Ha nem itt, akkor máshol.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Ha nem tört volna
meg, mit csinál?</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Tudtam, hogy meg
fog törni. Erősnek látszott a szarházi, de éppen az ilyenek a leggyengébbek, ha ég a talaj a lábuk alatt.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Nos, Erica,
akárhogy is van, bejött a számítása, gratulálok. Az a szerencsétlen ikerpár
pedig bónusz, ha szabad ilyen morbid képzavarral élnem. Ennek a szarházinak
annyi. Még a Jóisten se tudja elintézni, hogy szabad legyen. A cirkuszos
ismerőse pedig igazi profi. Abban a liftben én is összetojtam volna magam.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Nem cirkuszos.
Mutatványos attrakciók technikai hátterét készíti el. De dolgozik Hollywoodnak
is.</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> – Most már
mindannyian jól alszunk. Egy szörnyeteggel kevesebb járkál odakinn. Menjen
haza, és pihenje ki magát. Ha javasolhatom, menjen szabadságra, utazzon el
valahova, magára fér.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="mso-spacerun: yes;"> </span> Az épületen belül
tilos volt a dohányzás, de Erica mégsem tervezte, hogy az utcára lépve rágyújtson. Inkább összegyűrte a fél csomag cigarettát és az egyik szemetesbe
dobta. Ahogy állt a lift előtt, egy pillanatra belegondolt, mit érezhetett
Pelten odabenn, útban lefelé. Úgy gondolta, bármit is érezhetett, annak a
százszorosát érdemelte volna.</div>
<span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12.0pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span> A lift megérkezett és halk
csengéssel szétnyílt az ajtó. Egy negyvenes nő szállt ki, hóna alatt egy
notebookkal. Erica egy darabig állt a nyitott ajtó előtt, aztán úgy gondolta,
jobb, ha inkább gyalog megy. Mélyet lélegzett és elindult a lépcsőház irányába.</span><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->Fókahttp://www.blogger.com/profile/11224788343640423935noreply@blogger.com0