Jó szórakozást!
Izgalmas, érdekes írások, novellák azoknak, akik szeretnek olvasni. Írások, amiken remekül lehet szórakozni.
Tyll Forest
2015. október 22., csütörtök
A LIFT – hangos novella
Ez sorban a negyedik hangos novellám. De ha inkább olvasni szeretsz és nem hallgatni, akkor a jobboldali sávban megtalálod a novella címét, és rákattintva már olvashatod is!
Jó szórakozást!
Jó szórakozást!
LÖKLA - hangos novella
Elkészült sorban az ötödik hangos novellám. Hallgassátok - és osszátok - szeretettel! Jó szórakozást!
2015. október 13., kedd
Tyll Forest: A szoftver
„Figyelem! Ez a szoftver nem várt módon befolyásolhatja a
felhasználó életének olyan területeit is, melyeken esetleg nem szeretne
változtatni. Az Életszoft Kft. nem vállal felelősséget a felhasználó életében
beálló bárminemű változásért, a szoftver használatáért és az abból adódó
következményekért a felelősség kizárólag a felhasználót terheli. Termékünkhöz
kívánunk jó egészséget és hogy lelje benne sok örömét...“
Ahogy Ágota elolvasta
a feliratot, valami enyhe borzongás futott végig a gerincén, amilyet még nem
érzett soha. Esetleg mégsem kellene kipróbálnia?
„A francokat nem! Negyvenezret adtam ki érte! Nehogy már
habokra fizettem ki ennyi pénzt ezért!“ - Érvelése - mint oly sok esetben -
ezúttal is financiális jellegű volt. Ágota életét, gondolatait és döntéseit
sokmillió embertársához hasonlóan a pénzügyi dolgok határozták meg. Éppen ezen
szeretett volna változtatni, amikor megvette a sokat ígérő programot és a hozzá
való számítógépes perifériákat, mely állt egy USB-s pulzusdetektorból, egy
különleges szemüvegből és egy fejhallgatóból.
Amikor az áruház
polcain keresgélt, a szoftverek között ez volt az egyetlen ebből. „Új Élet“ -
hirdette a felirat. A tájékoztató szerint a szoftver képes úgy módosítani az
agyhullámokat, hogy a felhasználó bekerüljön egy virtuális világba teljes
érzékelésével, mintha álmodna.
Ágota egy nagyon
ronda nő volt. Ebből fakadtak frusztrációi és komplexusai, aminek egyenes
következménye volt a szexuális sikertelenség. Bár szüzességét elvesztette
egyszer egy tökrészeg srác által, de számára is élvezetes szexuális kapcsolata
még nem volt.
Izgalommal vegyes
félelem remegett bensőjében, amikor elindította a programot. A monitoron fura,
szakrális geometriával tervezett ábrák váltakoztak, amik a szemüvegen át háromdimenziósnak
látszottak. Hallotta a zúgást, amiről a használati útmutató írt. „Most kell
arra gondolnom, amit szeretnék!“ - mondta magában és a képernyőre bambulva
elkezdett vizualizálni...
A hatalmas, kopasz néger férfi tökéletes erekcióval sétált
felé a tengerparti fövenyen.
- Gyönyörű vagy, Ágota! - szólalt meg amcsi akcentussal és
szorosan átölelte a lányt. Ágota pedig átadta magát a helyzet sodrásának. Igen,
sikerült megteremtenie a tökéletes világot, szituációt magának. De azt, hogy ez
csak egy program, már elfelejtette, teljesen valóságként élte meg, ahogy az
álomban sem gondolja az ember, hogy az csak álom. Élvezte, élvezte, élvezte...
Ekkor a fekete fickó
fején, az arca helyén egy felirat jelent meg és az egész világ megmerevedett.
„ÚJ ÉLET HIBÁT ÉSZLELT ÉS LEÁLL. KÉRJÜK, TÁJÉKOZTASSA A
WINDOWS-T A HIBÁRÓL. HIBAJALENTÉS KÜLDÉSE. IGEN - NEM...“
A fiatal csúnya nő félig aszalódott hulláját a rendőrök
találták meg egy bejelentés alapján, miszerint a lakásból gyomorforgató bűz jött
ki és a postaládát sem ürítették már vagy fél éve...
2015. szeptember 9., szerda
Hangoskönyv! - Tyll Forest: Ha kifogy a benzin
Hangoskönyv! - Tyll Forest: A nagyi pulcsija
Folytatom a hangos novellák készítését. Ez itt például a kedvencem.
2015. augusztus 27., csütörtök
Hangoskönyv! - Tyll Forest: Terelőút
Talán jobban szereted hallgatni a novellákat, mint olvasni. Ezért elkészítettem egyik novellám hangoskönyv változatát. Remélem, tetszik. Ha tetszett, kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm a figyelmet! Jó szórakozást!
2015. június 12., péntek
Könyvajánló: A fátyol ezen oldalán
Íme "A fátyol ezen oldalán" című regényemnek első oldala. Ez alapján ki lehet következtetni, hogy milyen lehet a többi. A regény természetesen kőkemény thriller, krimi és science fiction humoros ötvözete.
A könyv e-book és nyomtatott formában is megvásárolható a Publio-nál, de a Google Play könyváruházában is, vagy az Adamo Books-nál, sőt, a Bookline-nál is.
A könyv e-book és nyomtatott formában is megvásárolható a Publio-nál, de a Google Play könyváruházában is, vagy az Adamo Books-nál, sőt, a Bookline-nál is.
Következzen a részlet:
"A jégcsapretek rendkívül hasznos zöldségféle. Tele vitaminokkal, enzimekkel és létfontosságú ásványi anyagokkal. Állítólag a bőr is szebb lesz tőle. Egyes állítások szerint a japán nők is a fokozott retekcsíra fogyasztásnak köszönhetik bőrük üde frissességét és selymességét.
Mindezeken felül a jégcsapretek egy elég karakteres növény. Arra fogékony emberek számára még fallikus jelleggel is bír. De úgy látszik, vannak olyan emberek is, akik szemében még fegyver jellege is van e vitamindús zöldségnek.
Steven Ottmeyer nem tudta, mit mondjon a mellette álló kollégáinak. Tulajdonképpen a látvány hatására egyfajta gondolatnélküli állapotba került. Olyan állapotba, amely eléréséért évekig is dolgoznak, gyakorolnak a spirituális emberek, tetemes összegeket hagyva a meditációt oktató guruk zsebében. Steven nem kívánta elérni eme állapotot, ez a dolog spontán következett be nála, amint belépett a helyiségbe.
A helyszín egy bevásárló központ kávézójának hátsó traktusa volt, ahova leginkább szerelmespárok szoktak elvonulni, nem pedig meglett, molett hölgyek bevásárló szatyrokkal. A két hölgy valamiért mégis ide húzódott és cappuccinot rendelt mandulatöretes aprósüteménnyel, hogy elpletykálgassanak vásárlás után. Megjárták már a komplexum élelmiszer részlegét is, egyikük ott tett szert a csaknem fél méteres jégcsapretekre. Ez a jégcsapretek pedig most véres felkiáltójelként állt ki az őszülő hajú idős hölgy szemüregéből. A kis fotelben ülő hulla feje hátracsuklott, a jókora retek pedig csaknem tökéletes függőleges pozícióban meredt az intarzia berakást imitáló polisztirol álmennyezet felé. A zöldségféle jó egyharmada mélyen be volt ékelődve a szemüregbe, olyan erővel döfhették bele, hogy az átszakította a koponya szemüregének vékony hátfal csontját és mélyen belefúródott az agyba. A szétrobbant szemgolyó maradványa a már száradó csarnokvízzel pedig groteszk könnyként folyt le a nő bal arcán. Jobb szeme még halálában is riadtan meredt a mennyezetre, mint ha azon szörnyülködne, vajon kinek jut eszébe ilyen ízléstelen, lehetetlen színű faberakás-utánzatot készteni abban a korban, amikor a számítógépek a legélethűbb famintázatokat képesek generálni egyetlen gombnyomásra.
Steven Ottmeyer meditatív állapota múlóban volt és pislogott egyet. Oldalra nézett a fintorgó egyenruhás helyszínelőre, akinek vörös bajusza teljesen úgy nézett ki, mintha kenderkócból kanyarintották volna az orra alá. A vörös bajszú nem nézett vissza rá, hanem a hullára meredve megszólalt:
– Tudja, én imádtam a retket. Eddig. De attól tartok, soha többé nem fogok retket enni. Sem ilyet – lapos, széles körmű mutatóujjával a „fegyverre” mutatott –, sem pedig másmilyet."
Mindezeken felül a jégcsapretek egy elég karakteres növény. Arra fogékony emberek számára még fallikus jelleggel is bír. De úgy látszik, vannak olyan emberek is, akik szemében még fegyver jellege is van e vitamindús zöldségnek.
Steven Ottmeyer nem tudta, mit mondjon a mellette álló kollégáinak. Tulajdonképpen a látvány hatására egyfajta gondolatnélküli állapotba került. Olyan állapotba, amely eléréséért évekig is dolgoznak, gyakorolnak a spirituális emberek, tetemes összegeket hagyva a meditációt oktató guruk zsebében. Steven nem kívánta elérni eme állapotot, ez a dolog spontán következett be nála, amint belépett a helyiségbe.
A helyszín egy bevásárló központ kávézójának hátsó traktusa volt, ahova leginkább szerelmespárok szoktak elvonulni, nem pedig meglett, molett hölgyek bevásárló szatyrokkal. A két hölgy valamiért mégis ide húzódott és cappuccinot rendelt mandulatöretes aprósüteménnyel, hogy elpletykálgassanak vásárlás után. Megjárták már a komplexum élelmiszer részlegét is, egyikük ott tett szert a csaknem fél méteres jégcsapretekre. Ez a jégcsapretek pedig most véres felkiáltójelként állt ki az őszülő hajú idős hölgy szemüregéből. A kis fotelben ülő hulla feje hátracsuklott, a jókora retek pedig csaknem tökéletes függőleges pozícióban meredt az intarzia berakást imitáló polisztirol álmennyezet felé. A zöldségféle jó egyharmada mélyen be volt ékelődve a szemüregbe, olyan erővel döfhették bele, hogy az átszakította a koponya szemüregének vékony hátfal csontját és mélyen belefúródott az agyba. A szétrobbant szemgolyó maradványa a már száradó csarnokvízzel pedig groteszk könnyként folyt le a nő bal arcán. Jobb szeme még halálában is riadtan meredt a mennyezetre, mint ha azon szörnyülködne, vajon kinek jut eszébe ilyen ízléstelen, lehetetlen színű faberakás-utánzatot készteni abban a korban, amikor a számítógépek a legélethűbb famintázatokat képesek generálni egyetlen gombnyomásra.
Steven Ottmeyer meditatív állapota múlóban volt és pislogott egyet. Oldalra nézett a fintorgó egyenruhás helyszínelőre, akinek vörös bajusza teljesen úgy nézett ki, mintha kenderkócból kanyarintották volna az orra alá. A vörös bajszú nem nézett vissza rá, hanem a hullára meredve megszólalt:
– Tudja, én imádtam a retket. Eddig. De attól tartok, soha többé nem fogok retket enni. Sem ilyet – lapos, széles körmű mutatóujjával a „fegyverre” mutatott –, sem pedig másmilyet."
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
