A LIFT – hangos novella

Ez sorban a negyedik hangos novellám. De ha inkább olvasni szeretsz és nem hallgatni, akkor a jobboldali sávban megtalálod a novella címét, és rákattintva már olvashatod is!
Jó szórakozást!

LÖKLA - hangos novella

Elkészült sorban az ötödik hangos novellám. Hallgassátok - és osszátok - szeretettel! Jó szórakozást!

Tyll Forest: A szoftver

„Figyelem! Ez a szoftver nem várt módon befolyásolhatja a felhasználó életének olyan területeit is, melyeken esetleg nem szeretne változtatni. Az Életszoft Kft. nem vállal felelősséget a felhasználó életében beálló bárminemű változásért, a szoftver használatáért és az abból adódó következményekért a felelősség kizárólag a felhasználót terheli. Termékünkhöz kívánunk jó egészséget és hogy lelje benne sok örömét...“

 Ahogy Ágota elolvasta a feliratot, valami enyhe borzongás futott végig a gerincén, amilyet még nem érzett soha. Esetleg mégsem kellene kipróbálnia?

„A francokat nem! Negyvenezret adtam ki érte! Nehogy már habokra fizettem ki ennyi pénzt ezért!“ - Érvelése - mint oly sok esetben - ezúttal is financiális jellegű volt. Ágota életét, gondolatait és döntéseit sokmillió embertársához hasonlóan a pénzügyi dolgok határozták meg. Éppen ezen szeretett volna változtatni, amikor megvette a sokat ígérő programot és a hozzá való számítógépes perifériákat, mely állt egy USB-s pulzusdetektorból, egy különleges szemüvegből és egy fejhallgatóból.

 Amikor az áruház polcain keresgélt, a szoftverek között ez volt az egyetlen ebből. „Új Élet“ - hirdette a felirat. A tájékoztató szerint a szoftver képes úgy módosítani az agyhullámokat, hogy a felhasználó bekerüljön egy virtuális világba teljes érzékelésével, mintha álmodna.

 Ágota egy nagyon ronda nő volt. Ebből fakadtak frusztrációi és komplexusai, aminek egyenes következménye volt a szexuális sikertelenség. Bár szüzességét elvesztette egyszer egy tökrészeg srác által, de számára is élvezetes szexuális kapcsolata még nem volt.

 Izgalommal vegyes félelem remegett bensőjében, amikor elindította a programot. A monitoron fura, szakrális geometriával tervezett ábrák váltakoztak, amik a szemüvegen át háromdimenziósnak látszottak. Hallotta a zúgást, amiről a használati útmutató írt. „Most kell arra gondolnom, amit szeretnék!“ - mondta magában és a képernyőre bambulva elkezdett vizualizálni...

A hatalmas, kopasz néger férfi tökéletes erekcióval sétált felé a tengerparti fövenyen.

- Gyönyörű vagy, Ágota! - szólalt meg amcsi akcentussal és szorosan átölelte a lányt. Ágota pedig átadta magát a helyzet sodrásának. Igen, sikerült megteremtenie a tökéletes világot, szituációt magának. De azt, hogy ez csak egy program, már elfelejtette, teljesen valóságként élte meg, ahogy az álomban sem gondolja az ember, hogy az csak álom. Élvezte, élvezte, élvezte...

 Ekkor a fekete fickó fején, az arca helyén egy felirat jelent meg és az egész világ megmerevedett.

„ÚJ ÉLET HIBÁT ÉSZLELT ÉS LEÁLL. KÉRJÜK, TÁJÉKOZTASSA A WINDOWS-T A HIBÁRÓL. HIBAJALENTÉS KÜLDÉSE. IGEN - NEM...“

A fiatal csúnya nő félig aszalódott hulláját a rendőrök találták meg egy bejelentés alapján, miszerint a lakásból gyomorforgató bűz jött ki és a postaládát sem ürítették már vagy fél éve...

Hangoskönyv! - Tyll Forest: Ha kifogy a benzin

Ismét egy thriller hangosított változata. Kellemes borzongást!

Hangoskönyv! - Tyll Forest: A nagyi pulcsija

Folytatom a hangos novellák készítését. Ez itt például a kedvencem.

Hangoskönyv! - Tyll Forest: Terelőút

Talán jobban szereted hallgatni a novellákat, mint olvasni. Ezért elkészítettem egyik novellám hangoskönyv változatát. Remélem, tetszik. Ha tetszett, kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm a figyelmet! Jó szórakozást!

Könyvajánló: A fátyol ezen oldalán

Íme "A fátyol ezen oldalán" című regényemnek első oldala. Ez alapján ki lehet következtetni, hogy milyen lehet a többi. A regény természetesen kőkemény thriller, krimi és science fiction humoros ötvözete.
A könyv e-book és nyomtatott formában is megvásárolható a Publio-nál, de a Google Play könyváruházában is, vagy az Adamo Books-nál, sőt, a Bookline-nál is.

Következzen a részlet:

"A jégcsapretek rendkívül hasznos zöldségféle. Tele vitaminokkal, enzimekkel és létfontosságú ásványi anyagokkal. Állítólag a bőr is szebb lesz tőle. Egyes állítások szerint a japán nők is a fokozott retekcsíra fogyasztásnak köszönhetik bőrük üde frissességét és selymességét.
Mindezeken felül a jégcsapretek egy elég karakteres növény. Arra fogékony emberek számára még fallikus jelleggel is bír. De úgy látszik, vannak olyan emberek is, akik szemében még fegyver jellege is van e vitamindús zöldségnek.
Steven Ottmeyer nem tudta, mit mondjon a mellette álló kollégáinak. Tulajdonképpen a látvány hatására egyfajta gondolatnélküli állapotba került. Olyan állapotba, amely eléréséért évekig is dolgoznak, gyakorolnak a spirituális emberek, tetemes összegeket hagyva a meditációt oktató guruk zsebében. Steven nem kívánta elérni eme állapotot, ez a dolog spontán következett be nála, amint belépett a helyiségbe.
A helyszín egy bevásárló központ kávézójának hátsó traktusa volt, ahova leginkább szerelmespárok szoktak elvonulni, nem pedig meglett, molett hölgyek bevásárló szatyrokkal. A két hölgy valamiért mégis ide húzódott és cappuccinot rendelt mandulatöretes aprósüteménnyel, hogy elpletykálgassanak vásárlás után. Megjárták már a komplexum élelmiszer részlegét is, egyikük ott tett szert a csaknem fél méteres jégcsapretekre. Ez a jégcsapretek pedig most véres felkiáltójelként állt ki az őszülő hajú idős hölgy szemüregéből. A kis fotelben ülő hulla feje hátracsuklott, a jókora retek pedig csaknem tökéletes függőleges pozícióban meredt az intarzia berakást imitáló polisztirol álmennyezet felé. A zöldségféle jó egyharmada mélyen be volt ékelődve a szemüregbe, olyan erővel döfhették bele, hogy az átszakította a koponya szemüregének vékony hátfal csontját és mélyen belefúródott az agyba. A szétrobbant szemgolyó maradványa a már száradó csarnokvízzel pedig groteszk könnyként folyt le a nő bal arcán. Jobb szeme még halálában is riadtan meredt a mennyezetre, mint ha azon szörnyülködne, vajon kinek jut eszébe ilyen ízléstelen, lehetetlen színű faberakás-utánzatot készteni abban a korban, amikor a számítógépek a legélethűbb famintázatokat képesek generálni egyetlen gombnyomásra.
Steven Ottmeyer meditatív állapota múlóban volt és pislogott egyet. Oldalra nézett a fintorgó egyenruhás helyszínelőre, akinek vörös bajusza teljesen úgy nézett ki, mintha kenderkócból kanyarintották volna az orra alá. A vörös bajszú nem nézett vissza rá, hanem a hullára meredve megszólalt:
– Tudja, én imádtam a retket. Eddig. De attól tartok, soha többé nem fogok retket enni. Sem ilyet – lapos, széles körmű mutatóujjával a „fegyverre” mutatott –, sem pedig másmilyet."

http://publioboox.com/hu_HU/a-fatyol-ezen-oldalan

A MÉRETES SZERV

Tyll Forest : A MÉRETES SZERV

   Iván Ivanovics Sztyeminkovnak hatalmas volt. Mutogatni ugyan nem mutogatta senkinek, de hát tudják, hogy van az: az emberek, főleg falun, mindenkiről tudnak mindent, no meg aztán titkolni se igen lehetett az efféle nyilvánvaló, látványos dolgokat. Férfiemberhez meg amúgy sem méltó a dolgok rejtegetése. Szó ami szó, ez a dolog bizony karakteresen férfias dolog volt, olyannyira, hogy híre nem csak a faluban, de az egész megyében elterjedt, sőt, néhány káder propagandakörútja során még Moszkvába is elvitte a nagy testrész hírét. Egyfajta jelzővé fejlődött Iván Ivanovics állapota szinte országszerte. Az ominózus testrész nagy volt, vastag és hosszú. Egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. Ha valaki hasonló méretekkel büszkélkedhetett, arra egyszerűen csak azt mondták, hogy “Ivános” van neki. Persze akkora, mint Iván Ivanovics Sztyeminkovnak, senkinek se volt.

   Egy külföldi újságíró egyszer be akarta jegyeztetni valami “rekordkönyvbe”, vagy mibe, de Iván Ivanovics Sztyeminkov egyszerű, szemérmes falusi ember lévén hallani sem akart a dologról. Nem vásári mutatványos ő, sem pedig valamiféle furcsa torzszülött, amilyeneket a nagyvárosi magazinokban mutogatnak! Az eset annyira felbőszítette, hogy kishíján felpofozta az illetőt. Három nagydarab legény se tudta lefogni Ivánt, úgy hogy Alekszej, a kovács szaladt oda segíteni nekik. Még így négyen is csak nagy nehezen bírtak a dühöngő Ivánnal, az újságíró meg fejvesztve menekült, talán azóta is fut!

  Na, hát ilyen ember volt ez az Iván Ivanovics. Férfi volt a javából és ez a tény nem csak az óriási testrésznek volt köszönhető, hanem Iván férfias természetének is. A nők egyszerűen imádták! Minek is mondom, hiszen bizonyára önök is tudják, milyenek a fehérnépek! Mindig a különleges férfiak érdeklik őket. Márpedig Iván Ivanovics elég különleges férfi volt!

  Gyerekkorában elég sokat csúfolták adottsága miatt, de később már szinte irigyelték. Felnőttkorára ő lett a legnépszerűbb a faluban. Becsületes, derék férfiember volt.

  Néha levedzett a jókora szerv, és bizony ki is vörösödött, ilyenkor Iván gyakran törölgette kedvesétől kapott hímzett kendőjével. Az a pletyka is elterjedt, hogy Mása, Iván kedvese csaknem elvesztette egyszer a bal szeme világát a méretes darab miatt, egyik szerelmes édelgésük során. Állítólag többen is látták, ahogy Másenyka a szemét takarva jött ki a fészerből, ahova enyelegni jártak. Nevetve mondta a mögötte kullogó legénynek, hogy “a fene a micsodádat, Iván, majdnem kitoltad vele a szemem!”, s bár a falusi nép arrafelé szemérmes, de nem kevésbbé pletykás mint más falusi emberek, így estére már mindenki tudta a dolgot. Néhány rosszindulatú vénasszony felbuzdulva az eseten nem átallotta azt terjeszteni, hogy  Iván még verekszik is avval a jókora szervvel! Persze, ezen mindenki csak nevetett, hiszen micsoda bolondság már ez! Meg aztán az emberek szerették Ivánt. Végül is nem tehetett róla, hogy ekkora orral áldotta meg a Jóisten!